A Tv2 táncversenyének idei szereplője Iván Bence lesz, aki egy alacsony növésű személy – azt hiszem, jelenleg ez a törpék politikailag korrekt megnevezése. Már ez is előzmény nélküli döntés a kereskedelmi tévézés hazai történetében, hát még az, hogy a paralimpikon a tévésektől nem alacsony növésű hölgyet kapott táncpartnernek, hanem a normál testalkatú Stana Alexandrát. A tévénézők bizonyára várják már a parádés szórakozást: miképpen alkot majd párt a táncolni tanuló törpe a hozzá képest óriási nővel.
Amire a Tv2 készül, az nyílt fegyverletétel a szakállas nők, a kétfejű borjak és az elefántemberek által reprezentált hitvány és embertelen vásári komédiázás előtt, amely még csak nem is a XX., inkább a XIX. század szégyene volt. A kulturális öngyarmatosítás újabb stációjaként az Egyesült Államokban népszerű törpereality koncepciója haknizik a hazai képernyőkön. Aligha véletlen, hogy a Tv2 Csoporthoz tartozó FEM3 tartja műsoron a Törbigék Los Angelesben című televíziós hulladék immár nyolcadik évadát, melyben nőnemű törpék szülnek, veszekednek és küszködnek egészségügyi problémáikkal.
A Tv2 producerei ezt a főműsoridős szórakozást gyártják majd le Iván Bence főszereplésével, ami nem pusztán tiszteletlenség és ízléstelenség, de egyenesen lelketlenség. Ez a húzás pedig nem a magyar műsorkészítők romlott kreativitását minősíti, hanem nemzetközileg bevált recept: a testszégyenítő attrakcióval francia és német tévések egyaránt sikeresen realizáltak nézettséget az elmúlt években.
Az unortodoxia csődje
Az, hogy Orbán Viktor az infláció nyomán amúgy is egyre nehezebb élethelyzetben lévő magyar családokat sarcolja meg, nem tekinthető másnak, mint vegytiszta, velejéig gonosz neoliberalizmusnak.
Ha a Tv2-ről van szó, nem pusztán a lelkeket és kultúrát pusztító kereskedelmi tévézés a diskurzus tárgya, és nem is pusztán egy újabb üzlet, melynek révén Mészáros Lőrinc számolatlanul szippanthatja fel az állami milliárdokat – ami a Tv2 tálalásában a hazai képernyőkre kerül, az nem más, mint a hazai nemzeti radikalizmus tényleges tartalma. Mert az nem a Kurultáj, nem Makovecz Imre organikus építészete, és nem is a magyar labdarúgás – ezek csak a kirakatban állnak. A magyarországi illiberális nacionalizmus valósága nem egyéb, mint az önmagáért való és minden érvényt nélkülöző fogyasztói konformizmus. Még csak nem is az összeesküvés-elméletek, nem is az antiszemitizmus, nem is a nagy-magyarországos matricák, hanem a törpe esetlen botladozásán való mulatozás, a testszégyenítés, a különbnek születettek kiválasztottságtudata.
Ezt az élményt a liberális kereskedelmi tévés elit még a Mónika Show sugárzásával tanította meg a hazai fogyasztóknak, hogy aztán Orbán Viktor olyan fegyvert kovácsoltasson belőle, amellyel térdre kényszeríti Magyarországot. A mások fogyatékosságán mulatozó fogyasztó a Tv2 horrorhíradójának, Majka papa és Tóth Gabi szórakoztatóipari tevékenységének ideális alanya és Rogán Antal jól idomított tettestársa abban, hogy a magyar emberek tömegével bármilyen gyalázatosság elkövethető legyen.
A trollrezsim a magukat megszomorítottnak érző fogyasztók sérelmi uralma. Megalkotója, Arthur J. Finkelstein és hazai alkalmazója, Habony Árpád azok lelkivilágához rendelte, akik úgy érzik, hogy feléjük a világnak törlesztenivalója van – ehhez az igényhez pedig ígéret tartozik: a gyanús hálózatoktól és háttérhatalmasságoktól sújtott kisember jussát a megoldásként neki felkínált erős kezű vezető behajtja majd.
Ez a lelkület nem pusztán melegágya a „minél rosszabb, annál jobb” meg az „úgy kell neki, minek ment oda” szellemiségének, de le is veszi az egyszeri ember válláról az önmagáért és a környezetéért viselt felelősség terhét. Akit az átláthatatlan világ nagy hatalmú urai létében kiszolgáltatnak és a háta mögött még ki is nevetnek, az törvényszerűen igényel valakit, aki neki kiszolgáltatott, és akin ő kacaghat.
A trollrezsim lelki hangoltságát élő kisember úgy érzi magát a hatalmas világerők árnyékában, mint egy táncoló törpe az óriások televíziójában. Aligha csoda, hogy nem környékezi meg a bűntudat, amikor a törpe botladozása felett viháncol – éreznek-e bűntudatot az ő kiszolgáltatottságáért felelős hatalmasságok, akik őrajta röhögnek? Ugye, hogy nem. Ahol az erősebb kutya közösülése szabályozza a létezést, ott az a legnyomorultabb balek, aki mögött mások úgy röhögnek össze, hogy neki senkit nem rendelt ki a világ, akit kiröhöghet. Ezért nagy áldás, hogy Orbán Viktor kereskedelmi tévés elitje képernyőre állítja ezt az ügyefogyott törpét, mert ismeri alattvalóinak lelki igényeit: a nála nyomorultabbak mámoros látványa minden magyar embernek kijár.
Az árulás bére
Fásy Ádám népének eszébe nem jut a válságért annak okozóit – akár Putyint az általa kirobbantott háborúért, akár Orbánt Magyarország kiszolgáltatásáért – hibáztatni, ugyanakkor hisztérikus rohamok kíséretében reagál az energiakrízisre.
Nem a táncoló törpével van baj – ő mindössze a romlás legfrissebb tünete. A magyarság szellemi, lelki és anyagi kisemmizése addig nem ér véget, míg tagjai nem látják be, hogy a romlott és cinikus tartalomgyártóknak kiszolgáltatott kultúrával van baj. Azzal, hogy Tóth Gabikkal, Majka papákkal meg táncoló törpékkel az ő érdeklődésük felkelthető, figyelmük leköthető, fogyasztási szokásuk legyártható. A magyarok akár észre is vehetnék, hogy ehhez a minőségű szórakozáshoz sem több, sem jobb nem jár, mint Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor hazugságokból ácsolt és kulturális megrontásra alapozott önkényuralma.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/35. számában jelent meg augusztus 26-án.
