A Tv2 táncversenyének idei szereplője Iván Bence lesz, aki egy alacsony növésű személy – azt hiszem, jelenleg ez a törpék politikailag korrekt megnevezése. Már ez is előzmény nélküli döntés a kereskedelmi tévézés hazai történetében, hát még az, hogy a paralimpikon a tévésektől nem alacsony növésű hölgyet kapott táncpartnernek, hanem a normál testalkatú Stana Alexandrát. A tévénézők bizonyára várják már a parádés szórakozást: miképpen alkot majd párt a táncolni tanuló törpe a hozzá képest óriási nővel.
Amire a Tv2 készül, az nyílt fegyverletétel a szakállas nők, a kétfejű borjak és az elefántemberek által reprezentált hitvány és embertelen vásári komédiázás előtt, amely még csak nem is a XX., inkább a XIX. század szégyene volt. A kulturális öngyarmatosítás újabb stációjaként az Egyesült Államokban népszerű törpereality koncepciója haknizik a hazai képernyőkön. Aligha véletlen, hogy a Tv2 Csoporthoz tartozó FEM3 tartja műsoron a Törbigék Los Angelesben című televíziós hulladék immár nyolcadik évadát, melyben nőnemű törpék szülnek, veszekednek és küszködnek egészségügyi problémáikkal.
A Tv2 producerei ezt a főműsoridős szórakozást gyártják majd le Iván Bence főszereplésével, ami nem pusztán tiszteletlenség és ízléstelenség, de egyenesen lelketlenség. Ez a húzás pedig nem a magyar műsorkészítők romlott kreativitását minősíti, hanem nemzetközileg bevált recept: a testszégyenítő attrakcióval francia és német tévések egyaránt sikeresen realizáltak nézettséget az elmúlt években.
Ha a Tv2-ről van szó, nem pusztán a lelkeket és kultúrát pusztító kereskedelmi tévézés a diskurzus tárgya, és nem is pusztán egy újabb üzlet, melynek révén Mészáros Lőrinc számolatlanul szippanthatja fel az állami milliárdokat – ami a Tv2 tálalásában a hazai képernyőkre kerül, az nem más, mint a hazai nemzeti radikalizmus tényleges tartalma. Mert az nem a Kurultáj, nem Makovecz Imre organikus építészete, és nem is a magyar labdarúgás – ezek csak a kirakatban állnak. A magyarországi illiberális nacionalizmus valósága nem egyéb, mint az önmagáért való és minden érvényt nélkülöző fogyasztói konformizmus. Még csak nem is az összeesküvés-elméletek, nem is az antiszemitizmus, nem is a nagy-magyarországos matricák, hanem a törpe esetlen botladozásán való mulatozás, a testszégyenítés, a különbnek születettek kiválasztottságtudata.
Ezt az élményt a liberális kereskedelmi tévés elit még a Mónika Show sugárzásával tanította meg a hazai fogyasztóknak, hogy aztán Orbán Viktor olyan fegyvert kovácsoltasson belőle, amellyel térdre kényszeríti Magyarországot. A mások fogyatékosságán mulatozó fogyasztó a Tv2 horrorhíradójának, Majka papa és Tóth Gabi szórakoztatóipari tevékenységének ideális alanya és Rogán Antal jól idomított tettestársa abban, hogy a magyar emberek tömegével bármilyen gyalázatosság elkövethető legyen.
A trollrezsim a magukat megszomorítottnak érző fogyasztók sérelmi uralma. Megalkotója, Arthur J. Finkelstein és hazai alkalmazója, Habony Árpád azok lelkivilágához rendelte, akik úgy érzik, hogy feléjük a világnak törlesztenivalója van – ehhez az igényhez pedig ígéret tartozik: a gyanús hálózatoktól és háttérhatalmasságoktól sújtott kisember jussát a megoldásként neki felkínált erős kezű vezető behajtja majd.
Ez a lelkület nem pusztán melegágya a „minél rosszabb, annál jobb” meg az „úgy kell neki, minek ment oda” szellemiségének, de le is veszi az egyszeri ember válláról az önmagáért és a környezetéért viselt felelősség terhét. Akit az átláthatatlan világ nagy hatalmú urai létében kiszolgáltatnak és a háta mögött még ki is nevetnek, az törvényszerűen igényel valakit, aki neki kiszolgáltatott, és akin ő kacaghat.
A trollrezsim lelki hangoltságát élő kisember úgy érzi magát a hatalmas világerők árnyékában, mint egy táncoló törpe az óriások televíziójában. Aligha csoda, hogy nem környékezi meg a bűntudat, amikor a törpe botladozása felett viháncol – éreznek-e bűntudatot az ő kiszolgáltatottságáért felelős hatalmasságok, akik őrajta röhögnek? Ugye, hogy nem. Ahol az erősebb kutya közösülése szabályozza a létezést, ott az a legnyomorultabb balek, aki mögött mások úgy röhögnek össze, hogy neki senkit nem rendelt ki a világ, akit kiröhöghet. Ezért nagy áldás, hogy Orbán Viktor kereskedelmi tévés elitje képernyőre állítja ezt az ügyefogyott törpét, mert ismeri alattvalóinak lelki igényeit: a nála nyomorultabbak mámoros látványa minden magyar embernek kijár.
Nem a táncoló törpével van baj – ő mindössze a romlás legfrissebb tünete. A magyarság szellemi, lelki és anyagi kisemmizése addig nem ér véget, míg tagjai nem látják be, hogy a romlott és cinikus tartalomgyártóknak kiszolgáltatott kultúrával van baj. Azzal, hogy Tóth Gabikkal, Majka papákkal meg táncoló törpékkel az ő érdeklődésük felkelthető, figyelmük leköthető, fogyasztási szokásuk legyártható. A magyarok akár észre is vehetnék, hogy ehhez a minőségű szórakozáshoz sem több, sem jobb nem jár, mint Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor hazugságokból ácsolt és kulturális megrontásra alapozott önkényuralma.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/35. számában jelent meg augusztus 26-án.
