A kényszerűség úgy hozta, hogy idén nem nagyon fogunk télvíz idején odahaza pólóban és kisgatyában ülni. Persze, úgy tudom, vannak országok, ahol a környezettudatosság jegyében ez eleve régóta nincsen így. Bennünket most inkább a szegénység visz a takarékosságra.
Birtokomban van egy ideje, nemrég újra a kezembe akadt a Magyar Nemzet 1991. június 6-ai száma, amelynek 6. oldalán Murányi Gábor Nagy Imre 1956. június 7-én tartott születésnapi partijáról írt.
Akárhogy is, ideológiai mutatványokkal, lejárató kampányokkal, szankciós blöffel, nagymagyarországos sállal ki lehet takarni a szociális válság ijesztő látványát.
Ha a közösség elfogadja, természetesnek veszi, sőt, még díjazza is a morális gátakat leromboló politizálást, saját magát végletesen kiszolgáltatottá teszi a romlott hatalom praktikáinak.
Orbán Viktor kormányának számos döntése mögül kikandikál a nyers magánérdek. Márpedig az, hogy a jórészt uniós forrásokból finanszírozott, hatalmas volumenű energetikai fejlesztések hasznát ki fölözi le, hatalmi kérdés.
Baranyi Krisztinát nem a polgármesteri tevékenysége miatt vették a szájukra a kecske srácok; annyi a vétke, hogy nem Orbán Viktor híve, s volt mersze kihívni és le is győzni a Fidesz jelöltjét.
Az uniónak nem lehet célja a hatalomváltás – ez a magyar választó dolga –, de egy olyan berendezkedés felé való (vissza)fordulást kikényszeríthet, amelyben elvben egyenlő eséllyel küzd a választáson a kormány és az ellenzék.
