A régi zsiványokat még lehetett szeretni. Náluk volt valódi teljesítmény. Magányosan magukért kapartak.

A régi zsiványokat még lehetett szeretni. Náluk volt valódi teljesítmény. Magányosan magukért kapartak.
„Szóval ez itt neked már a Bach-korszak, mi?, üvöltött fel. A kis londoni reklámguru elérzékenyítve hazajön egy lázadás hírére, és rögtön Kufsteint kiált? Láttad, mi minden jó történt itt azóta, hogy Londonban urizálsz?”
A botrányba keveredett szereplők még mindig a Fidesz jobbik arcát képviselik, és van ennél sokkal rosszabb is.
Mi lehet az oka a Fidesz kultúrterületen nyújtott gyenge teljesítményének? Túl nagy a közegellenállás? Vagy nem kompetens embereket küldenek harcba?
Tavasztól kezdve mostanáig 140,2 milliárd forintot csoportosított át a kormány a sport területére. Napokra lebontva ez 541 millió forintos kiadást jelent.
Antimagyar brüsszelita legyen a sorosista libernyák talpán, aki a honi médiaszisztémán a legapróbb fogást megleli.
Amit látunk, nagyon is ismerős. A nyolcvanas évek legvégén zajlott a mostanihoz hasonló hatalom- és vagyonkimentés, csak akkor spontán privatizációnak hívták.
Egymástól félnek pártunk és kormányunk vezetői, és van is rá okuk. Egymást kémlelik, gyűlölik, és egymást fogják elárulni abban a percben, amikor elvész a parlamenti többség. Egészen pontosan: amikor felmerül ennek a lehetősége.
Orbán Viktor maga gyártotta le a precedenst arra, hogy szükség esetén miként lehet az általa gyártott alaptörvényt felrúgni, és kétharmados ügyben egyszerű többséggel szabályozni.
A 22-es választások kimenetelét azok a jobbközép szavazatok fogják eldönteni, amelyeket Orbán feláldozott az alsójobboldal kegyeiért. Elhódításukra semmi esélye az egyenként is kétes hitelű ellenzéki pártok kényszerszövetségének.