Nyolcvanöt évvel ezelőtt kezdtek olajat kitermelni a Mexikói-öböl aljzatából, a partoktól távoli olajfúró tornyok építésével. Az elmúlt évtizedek során sok ezer olajkutat nyitottak meg, majd, miután azok kimerültek, rendszerint magukra hagyták őket. Bár e kutakból már nem lehetett gazdaságosan kőolajat kitermelni, ez korántsem jelentette azt, hogy ne szivárogna belőlük az olaj. Viszont a lezárásuk rengeteg pénzbe került volna, így inkább nem foglalkoztak vele. A davisi Kaliforniai Egyetem most publikált tanulmánya szerint 14 ezer mexikói-öbölbeli használaton kívüli olajkút fenyeget környezeti katasztrófával, és ezek lezárása több mint 30 milliárd dolláros költséggel járna.
A lezáratlan, magára hagyott olajkutak száma meghaladja az aktív olajkutak számát az öbölben. Az amerikai felségvizeken lévő használaton kívüli kutak kilencven százalékát egykoron a legnagyobb olajtársaságok (például a BP, a Shell, a Chevron és az Exxon) birtokolták, tehát ők tehetők felelőssé a környezeti katasztrófával fenyegető helyzet miatt.
A tanulmány szerzői szerint, ha továbbra is e cégek az olajkutak tulajdonosai, akkor rájuk hárítható az esetleges környezetszennyezés károkozása, bár nagy valószínűséggel a legtöbb kutat már eladták olyan „cégeknek”, amelyektől praktikusan behajthatatlan lenne a kártérítés. Ugyanakkor a tanulmány szerzői szerint a szövetségi törvények alapján az eladás ellenére is felelőssé lehetne tenni a kutak korábbi gazdáit az esetleges károkozás miatt – bár több mint valószínű, hogy egy ilyen próbálkozás hosszú pereskedést indítana el.
Az amerikai szövetségi törvények szerint az olajtársaságok a felelősek a használatból kivont olajkútjaik lezárásáért. Csakhogy a valóságban a lezárás a legtöbbször elmarad, mert az üzemeltető vagy csődöt jelent, vagy eladja a kutat valakinek, és akkor már nem az ő gondja. Ez a gyakorlat folytonos és idővel egyre súlyosbodó problémát okoz, különösen azért, mert a Mexikói-öböl északi partvidékén (vagyis az Egyesült Államok déli partvidékén) rendkívül érzékeny vizes ökoszisztémák sorakoznak, amelyek már a viszonylag enyhe olajszennyeződések hatására is nagy károkat szenvedhetnek.
De nem is kell olajnak kiszabadulnia a lezáratlan olajkutakból. Ha nem tömik be a nyílást megfelelően betonnal, akkor a kútból folyamatosan metán jut az atmoszférába, ami még a széndioxidnál is potensebb üvegházhatású gáz. Az összes elárvul olajkút lezárása több mint 30 milliárd dolláros költséggel járna. Ehhez képest eltörpül az a 4,7 milliárdos költségvetési keret, amit a Biden-kormány által tető alá hozott egybillió dolláros környezetvédelmi törvénycsomag előirányzott az olajkutak lezárására.
