Most, amikor a magyar oktatási rendszer sok sebből vérzik, amikor tanárok, diákok és szülők harcolnak a jobbitásért, érdemes követendő példákra tekinteni. Itt van a távoli, délkelet-ázsia ország, Szingapúr.
Fejlettségével mindenkit vonz. Egyszerű turistaként sokakat, de ambiciózus pénzcsinálókat, üzletembereket, mérnököket, kibernetikusokat is. Szingapúr felemelkedése azért is különleges, mert a kicsi, 5 és fél milliós városállam teljesen kiszolgáltatott a környezetének. Élelmiszer-szükségletének több mint 90 százalékát importálja, nyersanyagai sincsenek. Egyetlen természetes erőforrása a munkaereje. Erre jellemző a határtalan szorgalom, kellő szakértelem, imponáló szervezettség. Ezek az erények követendők mindenki számára.
A sikerhez Szingapúr oktatási rendszere vezetett. A munkaerőt sikerült úgy képeznie és megszerveznie, hogy jelenleg a világnak az a része, amely sikeres oktatási rendszert szeretne megvalósítani, Szingapúrba jár tanulni. A sikeres oktatási rendszer alapvetően három kritériumra épül: kikből lehetnek tanárok, az ő minőségi képzésük és az, hogy mindenki a képességének megfelelő oktatásban részesüljön.
Mivel Szingapúrban is felismerték, hogy a tanár minőségén múlik a legtöbb, ezért jelentős hangsúlyt fektetnek a tanárképzésre. Nem lehet akárkiből tanár. Az érettségi alapján a top 30 százalékba tartozó diák jelentkezhet tanárképzésre, és csak annyi hallgatót vesznek fel, ahány tanárra az oktatási rendszernek szüksége lesz végzésük idején. A tanárjelöltek már hallgatóként jelentős ösztöndíjban részesülnek, diplomázásuk után pedig kezdő fizetésük meghaladja a szingapúri átlagfizetést. A kiválasztással és a versenyképes fizetéssel biztosítják a tehetségek bevonzását az oktatási rendszerbe. Az elit (nem tömeg) tanárképzéssel és az évi 100 óra fizetett, kötelező továbbképzéssel pedig azt érik el, hogy a lehető legjobb képzettséggel, a legeredményesebb eszköztárral rendelkezzenek a tanárok. Az Oktatási Minisztérium osztályterem-laboratóriumokat tart fenn, ahol a jó gyakorlatokat kísérletezik ki, amelyeket kikristályosított formában a továbbképzéseken adnak tovább. Nem ritka, hogy a legjobb tanárok részt vesznek a minisztérium munkájában, majd visszatérnek az iskolába tanítani. Ezek után az sem meglepő, hogy a tanárok presztízse igen magas.
Szingapúrban a legjobb tanárokból lesznek az igazgatók. Az igazgató-kiválasztás szigorú kritériumain átesett tanárok féléves képzésben részesülnek, amelynek része egy úgynevezett shadow-coaching program. A shadow-coaching keretében az igazgatójelöltek egy nagyvállalat vezérigazgatója mellett töltenek pár napot. Figyelik, hogyan dolgozik, hogyan reagál a krízishelyzetekre, hogyan kommunikál munkatársaival. Az igazgatók munkaidejük 80 százalékát a tanórák látogatásával töltik. Feladatuk, hogy segítsék tanáraik fejlődését. És amikor már az utolsó tanár is hazament, csak akkor térnek rá adminisztratív teendőikre.
Az oktatás nyelve az angol, ami egyrészt a társadalmi kohézió eszköze a három nemzetiségű (kínai, maláj, indiai), négy hivatalos nyelvű (angol, kínai, maláj, indiai) városállamban. Másrészt az angol tanítási nyelv segít a diákoknak minél könnyebben integrálódni a munkaerőpiacra. Megfigyelhető ugyanakkor egyfajta őshonosodási jelenség, amelynek értelmében a humán tárgyak jelentős részét a diákok újra az anyanyelvükön tanulják.
Az oktatási rendszer elitistának nevezhető, de nem hagyja cserben a kevésbé jó képességű diákjait sem. Az egyik célja az, hogy a kiemelkedő tehetségeket megtalálja, tovább képezze, és lehetőleg a közszolgálat felé irányítsa. A másik célja pedig, hogy mindenkinek a képességéhez és szorgalmához mérten a legjobb képzést biztosítsa. A gyerekeket ötödikes kortól képességeik szerint négy csoportba sorolják, de biztosítják a csoportok között az átjárást. Ezzel sikerült megvalósítani a gyengébben teljesítő maláj közösség felzárkóztatását. A körzeti iskolák magas színvonalúak, kiemelkedő szakképzést és műszaki-természettudományos oktatást nyújtanak az elit képzésekből kiszorulók számára.
A szingapúri rendszer jól példázza, hogy a minőségi gimnáziumi oktatás és a szakképzés nem zárja ki egymást. A gyakorlatias szakképzés, az úgynevezett STEM (science, technology, engineering, and mathematics), amelynek keretében cégek vezető kutatói tanítják izgalmas, gyakorlat-orientált feladatokon, „éles” példákon keresztül a diákokat. A felsőoktatásban számos ösztöndíj támogatja a szingapúri hallgatókat, hogy a világ legnevesebb egyetemein tanulhassanak. Ugyanakkor ragaszkodnak ahhoz, hogy tehetségeiket megtartsák: a kormányzati ösztöndíjas hallgatók kötelesek minden egyes támogatott képzési év után legalább két évet a közszférában dolgozni Szingapúrban.
Persze a szingapúri oktatási rendszert számos kritika is éri. A bírálói szerint magolásra nevel, ahol csak a jegy, a vizsgaeredmény számít. Ezáltal túlságosan nagy terhet ró a gyerekekre, nem hagyja őket játszani, gyereknek lenni. Éppen ezért egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az oktatási rendszerben arra, hogy a kreativitást és vállalkozó szellemet is fejlesszék, továbbá a humán tárgyak és a művészetek is méltó helyükre kerültek, újra hangsúlyos részei a tantervnek.
Szingapúr két egyetemmel is képviselteti magát a Top75-ben a Times egyetemi rangsorán. Ezzel a jóval népesebb Németország, Japán és Kína szintjén áll. A közoktatás színvonalát mérni hivatott PISA tesztek alapján pedig évtizedek óta bérelt helyük van a Top5-ben.
Reméljük, a jó példa ragadós! Vagy mégsem? Orbán Vktor és Áder János is járt már ott, oktatási egyezményt is aláírtak! Ennek eddig semmi hasznát nem látni, vagyis ezek csak állami pénzen szervezett turistautak voltak! Sajnos semmi más.
