Nem is olyan túl régen még legyintettünk és mosolyogtunk, ha szóba kerültek ezek a bizonyos „antifák”, akik rikoltoztak, tüntetgettek, falakra firkáltak, stb. Most meg az utóbbi időkben nálunk is megmutatták a sunyin brutális valóságos mivoltukat. Egyre inkább hangzanak el olyan vélemények, hogy ez bizony terrorizmus a javából. Ha pedig az, akkor fel is kell venni velük a harcot, mielőtt túlzottan magabiztosak és gátlástalanabbak nem lesznek. A szervezettségük fokozódásáról és a nemzetközi kapcsolódásaik megerősödéséről nem is beszélve.
Az akcióikat megelőző időszakot, a felkészülést, az előkészületeket figyelembe véve minden kétséget kizáróan őket is jellemzi a konspiráció, akár tudatos, akár csak ösztönös ez a formáció. Amikor aztán a nyilvánosság elé, a tettek mezejére lépnek, az a jó számukra, ha minél nagyobb a felhajtás, ha tetszik, ha nem a média által biztosított reklám. Mint tudjuk, a negatív reklám is reklám.
A titkosszolgálati munkában „ősidők óta” létezik egy aranyszabály: mindenfajta konspirációs, eltitkolt tevékenység, akár bűncselekmény ellen is egyetlen módon lehet hatékonyan fellépni, megelőzést, akadályozást-korlátozást, de még a megszakítást is eredményesen előkészíteni és alkalmazni, mégpedig konspiratív eszközök és módszerek alkalmazásával. Nincs tehát mellébeszélés, az „antifák” elleni fellépést mindenkor, az eredményesség feltételeként, titkosszolgálati munkával lehet csak végrehajtani. Ebben a feladatban pedig minden hazai konspirációs műveleteket végző, abban kellő jártassággal rendelkező szolgálatnak részt kell vennie. Mivel itt akár ártatlan életekről is szó lehet – miként a terrortámadások esetében –, kiemelt jelentőséggel bír a terrorelhárítás konspiratív felderítő tevékenysége. Rajtuk most a világ – helyesebben a hazai közvélemény – szeme. A rendőri szolgálatokra csak olyan feladatokat lehet bízni, amikre kellően alkalmasak, nehogy előforduljon egy újabb Györkös-elfogás, ami halálos áldozatot is követelt, saját veszteséget. Nem felejtendő, hogy az ebben a mozgalomban résztvevő fiatalok (vagy már nem olyan nagyon fiatalok) között bizony elég sok pszichésen sérült is előfordulhat, akiknek a reakciói egy-egy nyílt fellépéskor kiszámíthatatlanok.
Először tehát nem a páncélozott járművek felvonultatására, nem az állig felfegyverzett kommandósok rohangáltatására van szükség. Ezek sem mellőzhetők, de csak ha eljön az idejük.
A nagyobb baj akkor van vagy lehet, ha ezek a csoportok, most talán még csak csoportocskák, segítőkre, támogatókra találnak valamelyik még működő terrorszervezetben, amelynek akár alvállalkozóivá, tagjaivá is vállhatnak. Ami pedig a még nagyobb baj, ha feltűnne a háttérben valamelyik diktatórikus ország hivatalos titkosszolgálata, és ezeket a sötét lelkületű ifjú egyéneket használnák fel aljas, zavarkeltő műveleteik végrehajtásához. Volt már hasonlóra példa a történelemben. Gondoljunk csak arra, hogy a második világháborúban az amerikai titkosszolgálat a szervezett bűnöző alvilág segítségét is képes volt igénybe venni, némi kedvezményekért cserébe, a hadműveleteik előkészítéséhez.
Most talán még időben nyakon lehet csípni ezt az egész „antifa” eszmerendszert és megtestesítőit. Csírájában el kell fojtani minden ilyen szerveződést. De ehhez igen intenzív konspiratív felderítés szükséges, majd határozott intézkedések, amelyeknek nemcsak speciális, de generális visszatartó ereje is lesz. Ha ez elmarad, a mai kor embere és a politikai képviseletei csak magukat okolhatják, ha egyre több ártatlan embert ér majd sérülést és előbb-utóbb halált okozó támadás. Jó lesz vigyázni és időben cselekedni!
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
