A tragédiák ismétlődnek az orosz történelemben is. Amelynek legnagyobbika a több mint 70 évig tartó szovjet uralomban testesült meg. Ez a periódus, amely végül a Szovjetunió felbomlásához vezetett, gazdaságilag véglegesen kiszorította Oroszországot a nagyhatalmi státuszból. Ma a GDP-t tekintve Oroszország egyre hátrébb szorul, a háború még inkább visszaveti. Arisztotelész már azokban a távoli időkben megfogalmazta, hogy a tragikus „hős” – jelen esetben Vlagyimir Putyin – végzetének oka nemcsak a bűn és a gonoszság, hanem az is, hogy a helyzetét és problémáit tévesen ítélte meg. Ez igaz Ukrajna megtámadására is. Ezt belátni és vállalni idegtépő feladat.
A görög bölcs óta újra és újra sokan figyelmeztettek arra, hogy ha egy ország nem vonja le a tanulságokat, újra bejárja a tragédiák útvesztőit. Ez történik ma Oroszországgal. Putyin birodalomépítő álma foszlik szét. Az orosz elnök terve az volt, hogy rövid idő alatt lerohanják Ukrajnát, jelentős részét megszállják, a jelenlegi kormány helyébe pedig a saját, engedelmes bábjait ültetik.
Putyin az erőfölényére, a hadi potenciál különbségeire, korábbi agresszív politikájának sikereire épített, ami a Krím és a délkeleti országrészek elfoglalását jelentette. A hadi eszközök terén azonban az orosz elnök elfelejtette, hogy a második világháborúban a Szovjetunió csak úgy tudott győzni, hogy angol és amerikai haditechnikát és felszerelések garmadáját kapta meg, önerőből a „nagy medve” elvérzett volna. Putyin nem számolt azzal, hogy most a megtámadott Ukrajna kapja meg a nyugattól azt a magas szintű katonai technikát, amivel az orosz – téves – hadi doktrína és a hagyományos (nem nukleáris) katonai eszközállomány legyőzhető.
A világ a tekintetben biztosan nem változott, hogy a fejlett haditechnikát továbbra is a Nyugat birtokolja, és Putyin katonai potenciálja – bár nukleáris arzenálja hatalmas – fejlettségben alatta marad az amerikai haditechnikának és technológiának. Sőt – mint a szankciók bizonyítják –, ezer szállal függ a Nyugattól. A háború elhúzódásával Putyin kalandjának veresége borítékolható.
Oroszországot a háború befejezése után – amely csak Vlagyimir Putyin államfő rezsimjének bukása után képzelhető el – hasonlóan kell „megrendszabályozni”, mint a második világháború után Németországot és Japánt. Ehhez persze stratégiai vereséget kell mérni Putyinra, ami a közeljövő feladata. Utána azt célt kell kitűzni, amely esélyt ad az orosz társadalomnak ahhoz a betagozódáshoz, amit békés világrendnek nevezünk.
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/46. számában jelent meg november 11-én.
