„Vettünk egy kis vityillót a Balcsin pát hektár erdővel Veszprém határáig, van rajta egy kétszintes nyaraló, azt építjük át garázsnak, aztán felhúzunk egy nyaralót.”
Vendégoldal
A kultúra és az erkölcs állami gleichschaltja sem nem keresztény, sem nem konzervatív, hanem mindkettő gyökeres ellentéte.
Megafon meg Pesti meg Hír Tv meg a Kopasz – meg a többi; a Bogyó és Babócát sem tudom Gyurcsány-show nélkül megnézni, és most itt egy újabb csatorna a hanyatló Nyugat egyik videómegosztó platformján.
Az nagyjából senkit sem érdekelt, hogy a kormány bezsákolta az egyetemeket, de a tudatára ébredt tömeg virtuális lázadást szít a védőoltások és a védettséget igazoló okmányok ellen.
Ha szeretnénk mérsékelni a tanárhiányt és fenntartani a magas színvonalú képzést a gimnáziumokban, be kell csatornázni a közoktatásba azokat, akik valóban érdeklődnek a természettudományok iránt.
Ha valamiről lehet még beszélni, hát beszéljünk arról, milyen érzés gombnyomásra abbahagyni, majd újraindítani az életet. Akkor, amikor mások úgy döntenek, hogy szabad.
Az elnyert Tigáz-tender utáni állófogadáson láttam meg először. Homáros, illetve homályos tekintettel néztem, amint áttetsző blézerében, egy tévéstáb riportereként leszólít egy jóvágású pincért: „Mészáros úr, feltehetnék Önnek pár kérdést?”
Egy biztos. Orbán Viktor nem mondott igazat, amikor a rádióban azzal riogatott, hogy hetekig nem lesz Pfizer. Maga Szijjártó Péter és Gulyás Gergely cáfolták meg a kormányfő szavait.
Ha a saját hosszabb távú jövőjét veszi figyelembe, akkor most nem akar miniszterelnök-jelölt lenni. Akkor viszont más lesz az.
A Fidesz leváltásához és a rendszerváltáshoz konzervatív összefogás szükséges a harmadik póluson, amelyben helyük van a friss, hiteles mozgalmaknak, pártoknak.
Gondolom, senki számára nem kérdéses, kit tekinthetünk magyarországi Trumpnak. Na de hol van itt Fauci?
Nagyrészt színjáték csupán, ami a Facebook-oldalán és honlapján történik.
A legfelső vezető bármit megtehet, bármilyen egyedi esetben érvényesítheti az akaratát. Működőképes államszervezet azonban nincs alatta.
A kérdés már, hogy mi hogy maradunk meg. Hiszen most az életünkért küzdünk, amit utána újra meg kell töltenünk tartalommal, akár generációk szokáskészleteit újratanulva.
A tudomány egyre kiszolgáltatottabb a politikai és üzleti érdekeknek.