Kedves Gazsi!*
Olvasom a Mércén, hogy végletes kiábrándulásod következményeképpen búcsúzol a politikai írástól, különösen a magyarországi politikáról szólótól. Ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a jövőben nem jelentetsz meg időnként más természetű, de politikai vonzatú esszéket, jegyzeteket, elméleti tanulmányokat.
Mert ahogy írod, attól, hogy az ember bizonyos kérdésekben hallgat, még nem lesz vak.
„Például észreveszi, hogy a jelenlegi ellenzék választási győzelme esetén föl akarja függeszteni a jogállamiságot és alkotmányos puccsra készül nyilatkozatai szerint. Meg azt is, hogy az egyesült ellenzék 2021. január 5-ei proklamációja beismeri, hogy a magyarországi lakosság lélekszámcsökkenését „orbánista családpolitikával és a menekültekkel szembeni orbánista tilalmakkal és kirekesztő propagandával óhajtja orvosolni.”
Ezt a kis jegyzeted, amit egy korábbi, ám itt most újra közölt esszédhez fűztél hozzá, a fentiek szellemében akkor tehát akár tekinthetjük is a más természetű, ám mégis politikai vonzatú írásaid első darabjának.
Ami természete, lényege szerint ugyebár a kiábrándulásod konzekvenciájáról szól, a politikai vonzata pedig két olyan mondat, amelyekben összesen négy alaptalan váddal ünnepled meg, hogy hosszú idő után végre felsejlenek az összefogó demokrata ellenzék közös programjának körvonalai.
De miért? Miért?!
Mert attól, hogy az ember vak a magyarországi politikai közösség elemi érdekeire, még beszélhet hülyeségeket a képviselőiről?
Hol olvastál Te olyan nyilatkozatokat, amelyek szerint „a jelenlegi ellenzék választási győzelme esetén föl akarja függeszteni a jogállamiságot és alkotmányos puccsra készül”?
És ha nem olvastál, mert ilyet nem is olvashattál, akkor miért írsz ilyen képtelenségeket?
Azzal, hogy az ellenzék fel akarná függeszteni a jogállamot, én eddig csak a kormányközeli sajtóban találkoztam.
Egy ellenzéki elkötelezettségű jogtudós néhány ellentmondásos megszólalásában ugyan kétségtelenül élt ezzel a szerintem félrevezető nyelvi fordulattal. De nem tudok róla, hogy az ellenzék magáévá tette volna a részleteiben egyébként meg sem fogalmazott javaslatát.
Mellesleg már tőle is kérdeztem, hogy lehetne ott – az orbáni autokráciában – felfüggeszteni a jogállamot, ahol azt már régen felszámolták? Még ha abszurd módon volna is rá ellenzéki akarat.
Tőled is kénytelen vagyok most megkérdezni.
És mi a búbánatot kéne értenünk alkotmányos(?) puccson?
Egy olyan – alkotmányellenes lopakodó államcsínnyel létrehozott – önkényuralmi rendszerben, amely 2013. május 24-e óta már alkotmányjogilag is kinyilvánítottan kizárólagos hatalmat garantál a közhatalom mai birtokosainak. Amivel szemben az egykori demokratikus alkotmányunk és a mai önkényuralmi Alaptörvény szerint is mindenki jogosult és köteles fellépni (Elek István: Az ellenzéki ajánlat, 1. rész, hvg.hu, 2020.10.22.; Elek István: Az ellenzéki ajánlat, 2. rész, hvg.hu, 2020.10.23.)
Egy ilyen rendszerben a valóban demokrata, alkotmányhű, jogállami felfogást képviselő ellenzék – győzelmének mértékétől függetlenül – csak azzal kezdheti majd, ha módja lesz kézbe venni a kormánypálcát, hogy helyreállítja a jogállamot, az alkotmányos rendet, a közszabadságot minden állampolgárának egyenlő mércével mérő demokrácia rendjét.
Azt már nem kérdezem, hogy azt a „beismerést” hol olvastad, ami szerint az ellenzék is „az orbánista családpolitikával és a menekültekkel szembeni orbánista tilalmakkal és kirekesztő propagandával” kívánja orvosolni a magyarországi lakosság létszámcsökkenését. Ugyanis nyilvánvalóvá teszed, hogy honnan származik ez a szintén tökéletesen alaptalan vélelmed.
A demokrata ellenzéki szövetség január 5-i nyilatkozatából olvastad ki. Pontosabban abba olvastad bele. A közös kormányzásuk alapelveiről szóló alábbi sorokba.
„Célunk a magyar demográfiai válság kezelése, a népességfogyás megállítása, azáltal, hogy minél több család számára legyen reális lehetőség a felelős gyermekvállalás. A migráció kihívását csak a kiváltó okok, köztük a klímaválság okozta katasztrófák és az erőszakos konfliktusok megszüntetésével lehet kezelni. Ebben számítunk az európai együttműködésre, de a bevándorlással kapcsolatos döntéseket továbbra is csak a nemzeti kormányok hozhatják meg. Megvédjük a határainkat, fellépünk az illegális migráció, és az embercsempészet, emberkereskedelem minden formája ellen.”
Felfoghatatlan nekem, hogy miféle úton-módon juthat el valaki ezektől a közérthető, világos értelmű mondatoktól a vádjaidban közszemlére tett értelem-tulajdonításhoz?
A jegyzeted olvastán persze megint óhatatlanul az a harmincegy évvel ezelőtti emlékezetes kis írásod ötlik fel előttem. Tudod, melyik. Az „Új reformkor vagy új Horthy-korszak” című. Amiben a két legnagyobb demokratikus ellenzéki párt, a jobbközép MDF és a balközép SZDSZ jelöltjei közötti választás helyett a „Mucsa és félelem – vagy szabad demokrata többség” közötti választás lehetőségét vizionáltad az első szabad választás második fordulóján részt vevők elé.
Elévülhetetlen érdemmel járulva hozzá a magyar politikai kultúra megrontásához már a szabadelvű demokráciánk születésének hajnalán. Amivel persze korántsem voltál egyedül, se azon, se ezen az oldalon. De ez más kérdés.
Szomorú, hogy három évtized múltán, a régi-új kiábrándulásodtól indíttatva épp olyan vesékbe látó pontossággal, épp oly érzékenyen és lényeglátóan ítéled meg a mai magyarországi politikai helyzetet, mint hajdanán ítélted meg az akkorit még a pártod „lánglelkű” ügyvivőjeként.
Szomorú.
Régi barátsággal: Elek Pista
*Ui: A nyílt levelet eredetileg természetesen a vitatott írást közlő Mércének ajánlottam fel. Ők azonban nem kívánták vállalni a közlés felelősségét. Ezért kértem meg erre a Magyar Hangot.
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
