„Ne tegye, hölgyem!”- ez lehetett az az utolsó, kétségbeesett mondat, amit a vasárnap délelőtt, a Mammut I. bevásárlóközpont harmadik emeletéről leugró, középkorú nő hallhatott. A pláza látogatói a tragédiáról szóló beszámolók szerint már hiába próbáltak segíteni, a nő mélybe vetette magát, és azonnal szörnyethalt. Idén nem ő volt az első, aki a plázában követett el öngyilkosságot – május végén egy idős férfi ugrott át a II. es épület negyedik emeletének korlátján, becsapódásával kis híján agyonütve egy gyanútlan vásárlót is.
Tizenhárom év alatt hét halott
A Mammutban a jelek szerint nem csak shoppingolni, de sajnos meghalni is trendi lett: Őrsi Gergely II. kerületi polgármester keddi Facebook-bejegyzéséből kiderült, hogy az elmúlt 13 évben már heten vetettek itt véget életüknek. Őrsi épp ezért egyeztetést kezdeményez a bevásárlóközpont üzemeltetőivel; bár a pláza nem középület, de bízik benne, hogy együtt megoldást találnak rá, hogyan lehetne biztonságosabbá tenni az épületet.
Az ügyben a Magyar Hang is megkereste a pláza marketing igazgatóságát. Gyorsan reagáltak, és mindenekelőtt részvétüket fejezték ki a vasárnap meghalt nő hozzátartozóinak. Válaszuk szerint korábban és jelenleg is foglalkoznak azzal, hogy lehetne elkerülni vagy legalább kezelni a hasonló eseteket.
Óvintézkedésként például eltávolítottak minden olyan tereptárgyat a folyosókról, ami megkönnyítené a korlátra történő felkapaszkodást,
- A térfigyelő kamerák egy része a korlátok környékére fókuszál, így rövidül a gyanús viselkedésű személyek észlelése és a reakcióidő
- Többek között pszichológusok, építészek, viselkedéskutatók bevonásával keresik azokat a megoldásokat, amikkel megelőzhetnék az újabb tragédiákat
- A plázában dolgozók mentálhigiénés segítséget kaphatnak, ha ezt igénylik a látottak miatt
- A magasságuk miatt kiemelten kockázatos 3. és 4. emeleteken pedig rendszeres járőrszolgálatot tartanak, a baljós előjelek kiszűrésére képes biztonsági személyzettel.
Ezzel együtt „néha olyan elszántsággal és hirtelen történik meg a tragédia, hogy azt nagyon nehéz megakadályozni” – írták.
Nem érdekelték a gyerekek sem, simán megtette
Kedd reggeli látogatásunkkor találkoztunk is két éberen cirkáló biztonsági őrrel a Mammutban, igaz, a vasárnapi esettel kapcsolatban nem voltak igazán közlékenyek. Beszéltünk ugyanakkor több olyan helyi dolgozóval, akik szemtanúi voltak a tragédiának: „Láttam már egy-két ugrást itt. Ezek nem nézik, hányan vannak alattuk, hova esnek” – mondta egy nevét vállalni nem kívánó eladónő. A kérdésre – nem rázták- e meg a történtek – kissé vállat vonva megjegyezte, látott ő már vasúti gázolást és lövöldözést is, persze, ettől még nem jó élmény.
Jobban megviselte a májusi haláleset Adélt, aki a Mamut II. harmadik emeleten dolgozik: mint mondta, az esés pillanatát nem, csak az áldozat holttestét látta. „Azt a férfit nem érdekelte, hogy aznap tele volt kisgyerekes családokkal a pláza, simán leugrott közéjük” – idézte a történteket. Kollégái között azóta többször is szóba került, hogy a földszinten biztonságosabb lenne a kirakatok mellett oldalazni, ki tudja, mikor zuhan felülről valaki az emberre. „Szerintem itt gyorsan tenni kellene valamit, hiszen ez előbb-utóbb az üzletházra is rossz fényt vet” – mondta lapunknak. És ebben más, megkérdezett helyi dolgozók is egyetértettek, szerintük egy védőháló vagy a korlátok melletti magasított üvegfal is megoldás lenne a problémára.
Sebtében kifeszített védőhálót ugyan a tragédia után két nappal sem látni a Mammut épületeiben, ám az perceken belül kiderült, hogy mi az, amire tényleg nagyon figyelnek: egyik biztonsági őr felszólított, hogy töröljem ki azt a mobillal készített képet, amit a pláza belsejében lőttem, mivel nem kaptam engedélyt a fotózásra.
A bosszú is lehet cél
Sokféle ok és út vezethet a befejezett öngyilkosságig, egy momentum azonban közös az ilyen, nyilvánosság előtt elkövetett esetekben: az üzenni akarás szándéka. És ez többnyire kizárja a hirtelen felindulásból elkövetett öngyilkosság lehetőségét – mondta a Magyar Hangnak Csehák Hajnalka pszichológus.
Az elkövető ilyenkor egy számára ismeretlen közönség: utasok, járókelők, vásárlók figyelmét akarja felkelteni. Hogy miért dönt így, az szintén egyénenként különbözhet, de az elkövetés módja másokat is bevon a tragédiába, és akár életre szóló traumát okozhat a szemtanúkban. Csehák ezért gondolja úgy, hogy a forgalmas helyet választó öngyilkosok néha bosszút akarnak állni a társadalmon, amiért az nem vette észre vagy figyelmen kívül hagyta problémáikat, nem nyújtott időben segítséget. Az is megtörténhet ugyanakkor – tette hozzá a pszichológus – hogy az illető még hagy magának egy kiskaput, hiszen a nyilvános helyen megkísérelt tettet akár meg is akadályozhatja valaki. Ennek apropóján Csehák arra figyelmeztetett, hogy még az eltervezett öngyilkosságok többsége balesetként végződik, hiszen az áldozat sokszor akkor gondolja meg magát, amikor már nincsen visszaút.
A szakember szerint árulkodó lehet, hogy miért egy plázát választ valaki helyszínként. Azon túl, hogy ott a magasabb emeletek könnyen megközelíthetőek, az üzletközpont a jólét, a fogyasztás és a felhőtlennek ígért szórakozás szimbolikus fellegvára is. Ha valaki itt ugrik, azzal kifejezheti, hogy ő mindebből kimaradt, és a brutális tettel elrontja mások örömét. Az elkövető beszűkült tudatállapotában azzal sem foglalkozik már, hogy kit veszélyeztet. – Magunknak ártani a legnehezebb. Ha erre mégis képesek vagyunk, a többiek sokszor nem számítanak – mondta nyilatkozónk.
A helyszínválasztásban ráadásul nem elhanyagolható a sajtó felelőssége sem. Ha a lapok többször beszámoltak már az adott helyen elkövetett öngyilkosságról, az ötletet adhat a később próbálkozóknak is (felelősségünket mi is érezzük, ám Magyar Hang természetesen soha nem a tippadás szándékával számol be az ilyen esetekről). Éppen ezért, a médiának soha nem a hírhajhászás igényével, hanem értő módon, az indítékokat keresve kell foglalkoznia az öngyilkosság témájával – mutatott rá Csehák Hajnalka. Szerinte az is fontos, hogy az elkövetőt –bár ne vádoljuk – ne mentsük fel saját tettének felelőssége alól; ahogy az öngyilkosság helyszínét, a vétlen üzemeltetőket sem szabad bűnbaknak megtenni, hiszen ilyen eset kis túlzással bárhol megtörténhet. – Aki tényleg nem akar tovább élni, azt nem lehet megmenteni sem, és biztos meg fogja találni a módját a távozásnak – mondta Csehák Hajnalka.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as vagy 06 80 820 111-es telefonszámot!
