Harminc-negyven százalékkal magasabb árakkal kezdődik ősszel az oktatási év a nyelviskolákban. Légrádi Tamás, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke úgy látja: nagyobbrészt a kata adózási mód eltörlése áll az áremelkedés mögött, de nyilván szerepet játszik benne az infláció is. Az árak szerinte tovább is nőhetnek, de ennek határt szab a tanulók fizetőképessége. Viszont a jelenleginél kedvezményesebb árak kialakítására sincs lehetőség, hiszen Magyarországon a nyelvtanárok jövedelme az elnök szerint most sem éri el azt a szintet, amit a hivatásuk fontossága indokolna.
Szeptembertől kiscsoportos, 30 órás tanfolyamért 45-70 ezer forint között, 60 órásért akár 90 ezer forintot is elkérhetnek a nyelviskolák – írta hétfőn az Eduline saját tapasztalataira alapozva. Légrádi Tamás megerősítette: az átlagos árak körülbelül így alakulnak, és ez nagyjából 30-40 százalékos emelkedést jelent az előző őszhöz képest. Az elnök elmondása szerint nehezen tudna elképzelni olyan „kreatív megoldást”, amellyel ennél alacsonyabb árakat lehetne kínálni a magyar nyelvtanfolyam-piacon.
A mostani áremelkedés nagyobb része szerinte a kata-adózás átalakításának tudható be – a nyelviskolák, vagyis cégek felé számlázó nyelvtanárok kiestek a kedvezményes egyéni vállalkozói adózásból, a megnövekedett adóteher pedig az árakban is jelentkezik. Légrádi Tamás szerint a nyelvtanárok nem voltak azok között, akik a kormány érvelése szerint visszaéltek a katával, a katából való kiesésük pedig nem csak az adóteher növekedése miatt jelent nehézséget.
– A kata nem csak az alacsony adózást, hanem az egyszerűséget jelentette. Sokak számára a fő kérdés nem is feltétlenül a többletadó, hanem az, hogy hogyan tudják megoldani a megnövekedett adminisztrációt – vélekedett Légrádi. Ezen kívül szerinte a kiszámíthatatlanság is nagy nehézséget jelent. Tud olyan nyelvtanárokról, akik a kata megszüntetése után úgy döntöttek, a jövőben nem nyelvoktatással fognak foglalkozni.
– Azt tapasztalom, hogy az emberek belefáradnak abba, hogy mindig jön valahonnan egy újabb csapás, amely az addigi pályájukat veszélybe sodorja – mondta. Szerinte jellemző az is, hogy sokszor a legtehetségesebb tanárok döntenek úgy, hogy otthagyják a pályát, hiszen a nyelvtanári tudással számos területen el lehet helyezkedni, és a nyelvoktatással szerinte Magyarországon nem érhető el akkora jövedelem, amely arányos lenne a nyelvtanári hivatás jelentőségével.
– A nyelviskolák kettős satuban vannak: az egyik oldalon az az összeg van, amennyiért az elérhető, minőségi nyelvtanárok elvállalják, hogy nyelviskolában tanítsanak. A másik oldalon pedig az az összeg, amit a diákok még meg tudnak fizetni. Számítani kell arra, hogy az áremelkedéssel csökken a tanulók száma – mondta Légrádi, aki szerint azonban drasztikus csökkenésre nem számítanak. Szerinte az sem fogja döntő mértékben befolyásolni a nyelvtanulók számát, ha egyes egyetemek úgy döntenek: nem írják elő a nyelvvizsgát a diplomaszerzés feltételeként.
Mint elmondta: tapasztalatai szerint a tanulók 25-33 százalékát teszik ki azok, akik kifejezetten a nyelvvizsga megszerzése céljából iratkoznak be nyelviskolába.
