Hitelből élünk, amit soha nem fogunk tudni visszafizetni, a jövőnk tartalékait használjuk fel – mondják a Fridays for Future nemzetközi klímatüntetés-sorozat magyarországi eseményeinek fő szervezői. Hartmann Johanna és Pribéli Levente biológia szakos egyetemistaként csatlakoztak a Greta Thunberg svéd középiskolás indította globális akcióhoz.
– Greta Thunberg és az akciói nyomán világszerte életre hívott mozgalmat a német szélsőjobboldali párt, az AfD és a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) főtitkára után a magyar kormánymédia is tűz alá vette. „Gyermekek mögé bújva adják el az új szocializmust” – hivatkozott a Magyar Nemzet a klímavédő fiatalokra. Számítottak ilyen támadásokra?
Pribéli Levente: Várható volt, sajnos. Nem akarnak arról beszélni, amiről kellene, ezért elterelik inkább a témát – Magyarország is alig tesz valamit az ökológiai és a klímaválság megfékezéséért. De mindegy, milyen politikai erő kormányoz, mindenkitől ugyanazt várjuk el: hogy tegye meg a szükséges lépéseket a megkérdőjelezhetetlen környezeti változások ellen. Aki húzza az időt, az magának és a saját gyermekeinek is árt.
– Lehet egy mozgalom teljesen politikamentes?
P. L.: A pártpolitika-mentesség fontos alapértékünk, hiszen csak így maradhatunk hitelesek. Ha egy politikust érdekel a tüntetésünk, örülünk, ha eljön, de kizárólag civilben, nem a pártja képviseletében. Az ő feladatuk most nem az, hogy utcára vonuljanak, hanem hogy a parlamentben, a saját területükön tegyenek meg mindent azért, hogy mérsékelni lehessen a környezetkárosítás hatásait. Minket nem a politikai színek érdekelnek, hanem az, hogy mennyi marad meg a természetből, és hogy lesz-e egyáltalán jövőnk.
– A tüntetéseken jellemzően középiskolás és egyetemista fiatalok tűnnek fel. Beszélhetünk generációs szakadékról a klímaválság kapcsán?
Hartmann Johanna: Nem szeretnék általánosítani. Mi, fiatalok talán hajlamosabbak vagyunk vállalni a várható támadások kockázatát. Nekünk az életünk jelentős része van veszélyben, ezért nincs sok veszítenivalónk, ha kiállunk tüntetni.
P. L.: A természeti környezet megőrzése, az élhetőbb világ megteremtése mindenki számára egyformán alapérték. Ezért meg vagyunk róla győződve, hogy az ezekért való küzdelemnek generációktól és pártpolitikai hovatartozástól is függetlennek kell lennie.
„Ha nagyon gyors lesz a klímaváltozás, akkor nem egy-kétmillió ember fog jönni felénk, hanem százmilliók" | Magyar Hang– Sokan politikai kampányfogásnak tartják a klímaváltozást. Hogyan tudnák meggyőzni a szkeptikusokat?
P. L.: Nemcsak klímaváltozásról, de ökológiai válságról is beszélhetünk: fajok tízezrei tűnnek el a Földről, és ez nemcsak statisztikákban történik, hanem itt, körülöttünk, a szemünk láttára. Lehet vitatkozni, de csak a tudomány keretein belül, hiszen a környezeti válság tudományosan alátámasztott tény, nem hit kérdése. Csodálkozom rajta, hogy az emberek a telefonjuk működését nem kérdőjelezik meg, a klímaválság tényét viszont nem akarják elhinni.
H. J.: A klímaváltozás csupán egy része annak a hatalmas problémahalmaznak, amellyel szembe kell néznünk. A természeti környezet pusztításáért már ma súlyos árat fizetünk, és a helyzet egyre rosszabb lesz. Ha valaki nem is hiszi el a klímaváltozás tényét, tucatnyi egyéb gonddal találkozik nap mint nap, amelyek jelenlétét nem lehet tagadni.
– Ez a gondolat vezette önöket arra, hogy elindítsák a magyarországi Fridays for Future mozgalmat?
H. J.: Greta Thunberg tavaly augusztusban kezdett tüntetni, iskola helyett minden pénteken a svéd parlament épületéhez ment egy „Iskolasztrájk a klímáért” feliratú táblával. Akciója nyomán indultak el a pénteki tüntetések világszerte, innen jött a mozgalom neve is: „péntekek a jövőért”. A demonstrációkról mi viszonylag későn, november tájékán értesültünk, de egyből megragadott bennünket a kiállása, az, hogy fiatal kora ellenére ilyen nyíltan és keményen beszél a válságról. Régóta küzdöttünk azzal, hogy biológia szakos egyetemistaként mit tudunk tenni a környezetért, milyen hatása lehet egyáltalán a szavainknak. Greta fellépése ezért is volt nagyon inspiráló, megmutatta, bármilyen helyzetben vagyunk is, sokat tehetünk azért, hogy másokat is cselekvésre ösztönözzünk. Sokkal többet, mint azt általában gondoljuk.
P. L.: És úgy tűnik, egyre több emberhez eljut az üzenetünk. Az első globális klímasztrájk alkalmával, március 15-én körülbelül 500-an voltunk kint az utcán Budapesten, május 24-én már háromezren, és készülünk a következő nagy tüntetésre szeptemberben.
– Nincs ok a sietségre, minden a tervek szerint halad – fogalmazott a klímavédelem kapcsán június végén Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter.
Pribéli Levente: Több évtizedes lemaradásban vagyunk, ezért kicsit abszurdnak tűnik azt állítani, hogy jól állunk a tervekkel, és nincs okunk sietni. Már most elindultak nagyon pusztító folyamatok, a kérdés csak az, miként tudjuk mérsékelni a károkat. Minél kevesebbet teszünk most, annál több mindent fogunk elveszíteni. Nem halogathatunk 2030-ig, már most minden erőnkkel azon kell dolgoznunk, hogy megvalósítsuk a tudomány által kijelölt célokat. Azért is veszélyesek a távoli határidők, mert úgy könnyen görgethetjük magunk előtt az el nem végzett feladatokat, akár 2029-ig is, arra hivatkozva, hogy még mindig van egy évünk.
Hartmann Johanna: A válság számos hatását még nem érezzük elég egyértelműen a saját bőrünkön, de ez nem változtat a tényen, hogy visszafizethetetlen hitelből élünk, a következő generációk és a saját jövőbeli erőforrásainkat éljük fel most. Ha így folytatjuk, törvényszerűen következik be az összeomlás.
Éghajlatváltozás: azonnal cselekednünk kell | Magyar Hang– Mit tehetünk a kármentésért, mik a mozgalom céljai?
P. L.: Alapvető célunk, hogy minél több emberhez jusson el a válság híre, hogy a változás szükségessége bekerüljön a köztudatba. A tüntetések két irányba szólnak. Egyrészt a döntéshozók felé, hogy megértsék végre, nem bagatellizálhatják tovább az ügyet, ökológiai és klímavészhelyzetet kell hirdetniük. De a megmozdulások ugyanúgy célozzák a társadalmat is, hiszen a cselekvést az embereknek ki kell követelniük a politikától.
H. J.: A változást a saját életmódunknál kell elkezdenünk. A fogyasztásközpontú, anyagi javak hajszolására épülő rendszerünk helyett a közösségi cselekvést előtérbe helyező szemléletre lenne szükség. Olyan kisközösségeket kell létrehoznunk, amelyek a társadalmi változások elindítói lehetnek, és fenntartó hálóként működhetnek, ha összeomlik a jelenlegi társadalmi berendezkedés.
– Az olyan akciók, mint a műanyagmentes július segíthetnek a probléma felismerésében?
P. L.: Fontosak ezek az akciók, de nem mindegy, hogy a probléma lényegét jelenítik meg, vagy egyszerűen csak felülnek egy divathullámra. A műanyagterhelés valóban komoly aggodalomra ad okot, ám ugyancsak kis része a globális problémának. Legalább ilyen fontos lenne felhívni a figyelmet rá, milyen káros, ha távoli országokból vásárolunk élelmiszert, vagy ha nagy mennyiségben fogyasztunk ipari eredetű állati termékeket. Kiindulópontnak azonban mégis jó a műanyagmentes hónap, hiszen rádöbbentheti az embereket, másként is lehet élni. Azt viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy rendszerszintű problémával állunk szemben, tehát a rendszeren belüli javítgatás nem fogja megoldani a gondot.
H. J.: Igazán csak akkor van értelme, ha nem áll meg a figyelemfelkeltésnél, hanem hozzásegít a változáshoz.
– Greta Thunberg népszerűségéhez szókimondó stílusa is hozzájárult, hasonlóan erőteljes kommunikációra készülnek itthon is?
H. J.: A nyíltság és az őszinteség elengedhetetlen, ebben a témában különösen. Nem vagyunk kommunikációs szakemberek, nem taktikázunk, úgy csináljuk, ahogy a legigazabbnak érezzük.
P. L.: Sokan estek már abba a hibába, hogy túl finoman fogalmaztak, és ezzel elveszett az üzenetük súlya. Sokak szerint egyebek mellett az vezetett a jelenlegi helyzethez, hogy a tudósok évtizedeken át igyekeztek befogadható eredményeket közölni, akkor is, ha a valóság ennél keményebb volt. Ezért is tartunk most ott, hogy még mindig felmerülhet kérdésként, van-e egyáltalán klímaválság. Ettől függetlenül persze figyelni kell a kommunikációra, hiszen nem az a célunk, hogy egy szenzációs kijelentéssel egyszer címlapra kerüljünk, hanem hogy minél több ember megértse az üzenetünket.
Sosem használtuk el még ilyen korán a Föld éves erőforrásait | Magyar Hang– A figyelemfelkeltő megmozdulások nyomán változhat a társadalom. Látnak rá esélyt, hogy elkerülhető a sokak által előre jelzett katasztrófa?
P. L.: Nem a mozgalom, csak a saját nevemben mondom, hogy ha minden így megy tovább, akkor nincs miben reménykednünk. Pont azért tüntetünk, hogy mérsékeljük a károkat, mert látjuk, most semmi érdemi lépés nem történik.
H. J.: Felesleges azon vitatkozni, hogy elértük-e már azt a pontot, ahonnan nincs visszaút, menteni kell, ami még menthető, és fel kell készülnünk a környezeti és az azt követő drasztikus társadalmi változásokra. Ez mindannyiunk felelőssége, hiszen ki más készülhet fel helyettünk?!
– A klímavédelem átpolitizálása miatt a mozgalmat ért támadások aligha csökkennek majd a közeljövőben. Felkészültek a többfrontos küzdelemre?
P. L.: Sokkal nagyobb veszéllyel nézünk szembe, mint amit az ilyen szóbeli támadások jelentenek. Ha a mozgalom ellehetetlenül, és eredmény nélkül elhal, akkor nem mi bukunk el, hanem nálunk sokkal több.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/29. számában jelent meg, 2019. július 19-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/29. számban? Itt megnézheti!
