Tizenhat hónappal az M1-es autópályán történt tömegbaleset után a rendőrségi eljárás továbbra sem zárult le, gyanúsítotti kihallgatás sem történt – tudta meg a Népszava a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságtól. A ráfutásos balesetben 41 autó ütközött, egy ember meghalt, 39-en megsérültek, az autók közül 19 totálkárosra tört.
Tavaly március 11-én, szombaton hatalmas szélvihar dúlt az országban, s Budapesten is megdőlt az eddigi rekord, 117 kilométer per órás sebességű szelet mértek. Szakértők szerint ennek a következménye még súlyosabb is lehetett volna, hiszen, ha a fák már lombosodnak – ahogy ez idén márciusra meg is történt –, a környék akár katasztrófaövezetté válhatott volna. Ha egy ekkora erejű szél ugyanis a lombokat éri, a fák eltörnek; ezt tanúsítja az is, hogy azon a szombati napon, a környező hegyekben lévő egészséges örökzöldek közül jó néhány egész egyszerűen kettétört.
A hatalmas széllökés miatt porátfúvás alakult ki az M 1-es autópálya egy szakaszán, Herceghalom térségénél, ahol az odaérkező autósok egyszer csak azt tapasztalták, hogy olyan porréteg van a levegőben, amelytől egyetlen méternyit sem látnak előre. Emiatt, már csak reflexből is, automatikusan fékeztek, s így alakult ki a tömegbaleset. Többen is fölhívták a figyelmet arra, hogy pár órával korábban és néhány kilométernyire a tömegbaleset helyszínétől, ugyanaznap, már volt egy hasonló baleset, szintén a por miatt, ám a közútkezelő nem tett semmit. A közútkezelő részéről, mint utóbb kiderült, föl sem merült a baleset előtt, hogy korlátozni kellene a forgalmat, ők pedig a gyorsforgalmi utak üzemeltetőjeként legfeljebb csak tájékoztatni és figyelmeztetni tudják az utazókat, amit, állították, meg is tettek, hiszen – így a hivatalos közleményük – „egész délelőtt látható volt a változtatható jelzésképű táblákon az erős oldalszélre figyelmeztető jelzés, és már déltől (a baleset előtt két és fél órával) szintén a változtatható jelzésképű táblákon (és az Útinformon keresztül is) felhívtuk a figyelmet a korlátozott látási viszonyokra is, szintén magyarul, németül és angol nyelven.”
Elpusztítjuk a termőtalajt
Szakemberek szerint a tömegbalesetet okozó por valójában termőföld volt. Épp ezért rögvest kialakult a vita arról, hogy vajon kinek a területéről volt szó. A térség gazdasági-politikai viszonyait ismerve, adódik a válasz, hogy Mészáros Lőrincé vagy jó barátja, Orbán Viktor vejéé, Tiborcz Istváné. Ennek azonban nem sok köze van a felelősségi viszonyokhoz, hiszen a szóban forgó mezőgazdasági földeket éppen úgy kezelték, ahogy kevés kivételtől eltekintve, Magyarország összes más hasonló területét. Nem véletlenül írta azt annak idején Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze egy Facebook-bejegyzésben: a magyarországi talaj deflációja – vagyis széleróziója – hatalmas mértékű, s nem kerülhető ebben meg a nagytáblás szántóföldi művelés felelőssége és a művelésbe vont földeken a mezővédő erdősávok hiánya.
Arra Tuba Máté humánökológus is , hogy az ilyen porviharok egyre gyakoribban lesznek, és ez a termőtalajaink végzetes elveszítésével jár. Jelenleg ugyanis nagy síkságokon szántunk, mint amilyen a Kisalföld, óriási méretű táblákon, kivágva az összes szélfogó erdősávot, hogy „pár rövidke évig egy picit nagyobb profittal lehessen termelni”. Ehelyett szerinte át kellene térni a talajforgatás elhagyására, a folyamatos talajborítottságra (takarónövényezés magas fokon), a direktvetésre, az elpusztult talajélet újraépítésére, szélfogó erdősávok újraültetésére, kisebb táblákon való gazdálkodásra, a mozaikos tájszerkezet újraépítésére.
Miről is van szó valójában? Kökény Attila, a Talajmegújító Gazdák Egyesületének alapítója a Jelennek korábban azt nyilatkozta, hogy alapvetően kellene újragondolni a termelők talajhasználatát, mert „teljességgel elfogadhatatlan egy szél- és vízerózióval erősen érintett országban a talajok takaratlanul hagyása, amely szabad utat enged bármilyen eróziós eseménynek”. Kökény Attila véleménye szerint – idézzük – „ha bárki kimegy a határba, láthatja, hogy az értékes termőtalaj tonnái hogyan szállnak el a levegőbe az első nagyobb széllel, benne a szerves szénnel, a humusszal, a felszínre kiszórt műtrágya maradékával, ami nem gázosodott el a korábbi száraz időszakban. Sőt, a növényvédőszer-maradványokkal együtt is ezt a levegőt szívjuk mindannyian. A szélerózió, a defláció okozta károk nemcsak a talaj átrendeződésében, elhordásában, az eltemetett vetésekben, a humuszveszteségben, az utakra hordott dűnékben, de a légköri szálló porszennyeződésben is jelentkezik, ez utóbbiban közvetlen egészségkárosító hatással is.” Az egyesület alapítója egyebek mellett arról is beszélt, hogy Európában éves szinten megközelítőleg 1,3 milliárd euró értékű termés megy kárba a talajerózió miatt. A talajpusztulás több mint 12 millió hektár földterületet érint az EU-ban, ez csaknem 7 százaléka a 28 tagállam összes mezőgazdasági területének.
Magyarország termőterületeinek többsége szélerózió-érzékeny. A kár elsősorban a Duna-Tisza közi hátság futóhomokos talajaira jellemző, de ezen kívül jelentős gondokat okoz a Nyírség térségében lévő homoktalajon is. Szakemberek a defláció által veszélyeztetett területek közé sorolják a somogyi homokhátat, a Győr-Tata közötti teraszvidéket, a hevesi homokhátat, továbbá a dél-alföldi térségben lévő homokos felszínt. Ezeken a területeken kulcsfontosságú volna az állandó talajtakarás biztosítása, amely megtöri a szél erejét a talajszinten, és megfogja a talajszemcséket is. mert szakértők becslése szerint az érintett területeken már egy óránként 20 kilométeres sebességű szél is megindítja a talajfelszínen a talajrészecskék mozgását.
– Valójában arról van szó – magyarázta Kökény Attila –, hogy az aszály után nem tudott a talaj visszatöltődni vízzel, viszont a gazdák ősszel szokásosan megművelték a földet. Ősz és tavasz között ezek úgymond „nyitott” területek, ami azt jelenti, hogy a földhalmok, amelyek a szántás után maradnak, kiszáradnak. Amikor aztán megindul a vetés előkészítése, ezeket a halmokat megpróbálják simára húzni. Az erre az időszakra különösen jellemző szél ezt a meglazított, száraz talajt kapja föl, s előfordulhat, hogy hektáronként akár 200 tonna talajt is elhordhat évente. További gondot okoz az, hogy javarészt már elszántották a talaj humuszos rétegét, még a leggazdagabb földeken is már csak egy 30-40 centiméteres termőréteg maradt még olyan területeken is, ahol ez korábban akár egy méteres is lehetett. A folyamat végén már nem lehet másképp termelni, csak hatalmas mennyiségű műtrágyával és energiabefektetéssel – mondta Kökény Attila, aki ezt egész egyszerűen talajpusztításnak minősíti. Arról nem is beszélve, hogy az általános gyakorlat szerint az őszi gabona után tavasszal leginkább kukoricát, napraforgót, szóját vetnek, ami előtt a legtöbb termelő a búzatarlót föltárcsázza, majd valamilyen talajművelő eszközzel „csupaszra műveli”. Mintha rettegnének attól, hogy a felszínen szármaradványok legyenek. Így aztán tavaszig a terület kiszárad, elvész belőle a nedvesség. Ez aztán egy önmagát gerjesztő folyamat, mert a porszennyeződés gátolja a helyi esők kialakulását is. Becslések szerint hektáronként akár százezer forintnyi műtrágya értékű tápanyag is elrepülhet a semmibe egy porviharral, nagyon komoly károkat okozva a gazdáknak.
Az autósok közül kerülhet ki a vétkes
Henézi Diána Sarolta, a Széchenyi István Egyetem Közlekedési Tanszékének adjunktusa a Népszavának azt mondta, nem kivételes eset, hogy ennyire elhúzódik egy ügy.
– Ha a nyomozati szakasz elért abba az állapotba, akkor nagy valószínűséggel kirendelték már igazságügyi közlekedési és gépjármű műszaki szakértőt a baleset pontos tisztázására. Egy átlagos baleset (2-3 résztvevő) rekonstrukciójára jellemzően 1+1 hónap áll rendelkezésre, azonban nem kizárható, hogy itt a nagy számú résztvevők miatt ez hosszabb időt igényel. A nagyságrendet jól tükrözi, hogy egy átlagos balesetnél is 80-120 oldalnyi iratanyag keletkezik, itt ez több száz oldalra tehető. Valamint az is jellemző a gyakorlatra, hogy akár 1,5-2 évvel később kerül abba a fázisába az ügy, amikor elkezdődhet a baleseti rekonstrukció, majd az ezt követő ítélethozatal – jelentette ki, hozzátéve: a baleset okozója szinte minden esetben, így ezúttal is az autósok közül kerül majd ki. – Természetesen a közútkezelő is lehet vétkes, de nem jellemző, hogy felelősségre vonják. Egy ismerősöm például dupla defektet kapott egy hatalmas kátyú miatt. Mégis őt nevezték meg felelősként, nem az infrastruktúráért felelős közútkezelőt. A végeredmény szerint nem a látási, időjárási útviszonyoknak megfelelően választotta meg a sebességét – illusztrálta a helyzetet.
