Volt vállalkozójával csatázik a MÁV: az építész önhatalmúan irtotta ki a talajt megfogó bozótost a Déli pályaudvar alagútja mellett. A környéken élők aggódnak, a vasúttársaság perel.
Egy darabka Olaszország – gondolhatja, aki a vonatablakból, futólag néz végig a Csukló utcai vasúti rézsűn, mielőtt a szerelvény befutna a Déli pályaudvar felé vezető alagútba. A mediterrán hangulatú, teraszosan formált domboldalon karózott gyümölcsfacsemeték sorakoznak sűrű sorokban, közöttük csatornarendszer fut fel egészen a tetőig, a KisGellért-hegy egyik magaslati pontjáig. Az ültetvény kétségkívül szebb látványt nyújt a korábban ott elterülő bozótosnál. A rendezett külső azonban valódi káoszt: pereskedést, engedély nélküli munkálatokat és jogi sérelmeket takar, ráadásul nagy kockázatokat is rejthet a környéken élők számára.
A MÁV és az önhatalmúlag kertészkedő mérnök rézsűháborúja nem új keletű ügy: augusztusban a Blikk, később a Telex cikkezett arról, hogy a talajt megfogó bozótost egy építész irtatta ki, majd cserélte le facsemetékre – úgy tudni, zavarta a durva növényzet látványa. A kényes ízlésű mérnököt az már nem igazán érdekelte, hogy a jelek szerint birtoksérelmet elkövetve, a MÁV vasúti területén hajtott végre tereprendezést, amivel nem csak a bozótost, de (rövid időre) a rézsű vízelvezető rendszerét is felszámolta. A beavatkozással ideiglenesen megszűnt a meredek rézsű csapadék elleni védelme, és ez az, ami igazán aggasztja a Csukló utca lakóit.
– Valamikor a covidjárvány kitörése után láttuk először, hogy a rézsűn munkások dolgoznak. Legalább 10–12 ember egy féléven át biztosan itt ásott-ültetett, kiforgatta azokat a nagy gyökereket – mondta a Budai Hangnak Gábor, az utca legmagasabb pontján álló társasház lakója, aki premier plánból figyelhette az építész ügyködését. – Azt hittük, a MÁV csapatát látjuk, ki gondolta volna, hogy egy magánember lát neki az irtásnak – mondta. Gáborékat senki nem kérdezte meg a növényzet cseréjéről. A bozótos kiirtása nem okozott náluk statikai problémákat, de nyilatkozónk továbbra is tart ennek veszélyétől, hiszen a most ültetett fácskák alig ujjnyi vékonyak – gyökérzetük még jó ideig nem tudná megfogni az esőzések miatt erodálódó talajt.
Aggódik Andrea is, aki pár házzal, és a domboldal jellegével adódóan 40-50 méterrel alacsonyabban lakik. – A bokrok eddig nem csak a talajt tartották, de egyfajta biztonsági sávot is jelentettek, ember vagy állat nehezen tudta volna megközelíteni a házainkat a töltés irányából – mondta. Ő is a MÁV vagy az önkormányzat beruházásának gondolta a facsemeték ültetését, és nem érti, a vasúti társaság miért nem vette észre a területén hónapokig zajló idegen építkezést. – A munkáscsapat annyira szervezetten dolgozott, hogy a vasútnál biztos azt hitték, ők küldték ki őket – viccelődött Andrea.
A több hónapos passzivitásról természetesen a MÁV-nál is érdeklődtem: szűkszavú válaszlevelében jelezte, többször felszólították az építészt az eredeti állapot helyreállítására, ám nem reagált a figyelmeztetésekre. A társaság ekkor a XI. kerületi jegyzőtől kért birtokvédelmet, aki visszautasította keresetüket, mondván, ez a bíróság hatáskörébe tartozik. (Az a MÁV leveléből nem, csak a sajtóból derült ki, hogy a vasúti társaság sikertelenül kért rendőrségi eljárást is az ügyben.) Az államvasutak és a területet önhatalmúan használó építész vitája augusztustól így polgári per formájában folytatódik. Annyi előrelépés azonban mégis történt, hogy a birtoksértő őszre visszaállította a rézsű vízelvezető rendszerét. A társaság szerint így „egy esetleges nagyobb esőzés sem veszélyezteti a vasúti forgalmat. A vasúti pálya biztonságosan működtethető”.
A per kapcsán előbb levélben, majd személyesen is kerestem az építészt, M. G.-t; mint kiderült, a férfi a vasúti töltés szomszédságában, a Schweidel utcában vásárolt házat. A többszintes villát masszív, acélsodronyokkal megerősített támfal határolja el a vasúti töltéstől és a sínektől, az épület így inkább tűnik erődítménynek, mint átlagos otthonnak. Csengetésemre fiatal férfi nyitott ablakot, aki – miután megtudta, hogy a Magyar Hang újságírója vagyok, és miért jöttem – talányosan úgy fogalmazott: „nem tudja megerősíteni”, hogy M. G. a villában él vagy dolgozik.
Az ügyet tovább bonyolítja, hogy az építész cége éveken keresztül dolgozott a MÁV beruházási projektjeiben, és több, nagy volumenű építkezéshez adta a nevét. A kft. konzorciumban vett részt például a Nyugati pályaudvar tetőfelújításának komplex tervezésében, és ők nyerték el a Kőbánya-Kispest vasútállomás átépítésére kiírt közbeszerzést is. A közbeszerzési értesítőben talált adatok alapján M. G. cége évek alatt több mint 100 millió forint értékben vállalt, és végzett el munkákat a MÁV megbízásából. Nem kizárt, hogy a Csukló utcai rézsűért folytatott harc is a közös munkára, valamilyen eddig nem ismert belső konfliktusra vezethető vissza, ám erről egyik fél sem beszél nyilvánosan.
Bár a MÁV szerint a rézsű nem fog megcsúszni, a Csukló utca és a környéken élők aggodalmai ettől jogosak lehetnek, ahogy a gyermekeiket az alagút feletti óvodába járató szülőké is. Az 1860-ban épített, a Kis-Gellért-hegyet átszelő vasúti alagút töltése az elmúlt évtizedekben már többször „indult világgá” – legutóbb 2015 januárjában. Akkor mintegy 400 köbméternyi felázott föld zúdult a sínekre, a megsuvadó rézsű az alagút feletti mellvéd több tonnás betonelemeit is magával sodorta, hónapokra megbénítva a Déli pályaudvar felé tartó vasúti közlekedést (és megfosztva bevételüktől a pályaudvari üzleteket, büféket ).
A baleset miatt parázs vita alakult ki a MÁV és az újbudai önkormányzat között – előbbi a Csukló utca hiányos csapadékvíz-elvezetését önkormányzati mulasztásként emlegette, utóbbi minden felelősséget hárított. A Műszaki Egyetem Út- és Vasútépítési Tanszékének szakértői végül megállapították, hogy a földomlást nem a felszíni esőzés, hanem a talajrétegeket egymáson elcsúsztató rétegvíz okozta. Ettől persze a talajfogó növényzet lecserélése sem tesz jót éppen a helyi rézsűnek. A Budai Hang szerette volna megtudni a MÁV-tól és a töltést acélhálóval, beton támfallal helyreállító Gradex Kft.-től, hogy hét évvel ezelőtti talajcsúszás mekkora kárral járt, a helyreállítás mennyibe került, és előidézhet-e hasonló balesetet a bozótos kiirtása. Válaszukból csupán az derült ki, hogy „a birtoksértő által érintett területen a MÁV 2010-ben végzett telepítést. Ennek költsége, az előkészítő és rézsűstabilizációs munkákkal, anyag és munkadíjjal, meghaladta a 10 millió forintot”. A 2015-ös esetre, illetve a jövőbeni kockázatra vonatkozó kérdéseinkre nem reagáltak. Úgy tűnik, a Csukló utcai rézsűt több titok övezi, mint amennyi facsemete vagy bokor.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/51. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg december 16-án.
