Ki lehet a magyar irodalom legtermékenyebb szerzője? Jókai Mór, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond? Több száz kötetük jelent meg, de még együtt sem érhetik utol Papp Tibor költő roppant életművét. A 2018-ban elhunyt József Attila-díjas alkotó a számítógépes irodalom úttörőjeként a kilencvenes évek elején mutatta be Disztichon Alfa című munkáját, egy versgenerátort, amely a megadott elemek alapján állítja elő az alkotások billióit – kinyomtatva a teljes gyűjtemény több könyvtárat töltene meg.
Papp Tibor az 1956-os forradalom után hagyta el az országot, a 60-as évek elejétől Párizsban élt, a rendszerváltást követően azonban a francia főváros mellett Budán is otthonra talált: előbb a Vízivárosban, majd a Krisztinavárosban. Az irodalmi avantgárd nemzetközi rangú alkotójának öröksége a budai identitás része, emlékét egyelőre mégsem ápoljuk jelentőségéhez méltó módon. Ezen változtatna Képes Gábor költő, szerkesztő, muzeológus, a Víziváros Facebook-oldal alapítója: kezdeményezte, hogy a II. kerület állítson emléktáblát Papp Tibor Csalogány utcai otthonánál.
– Papp Tibor emlékének megőrzése nemzeti ügy – mondta a Budai Hangnak Képes Gábor. – Mindkét kerületet megkerestem, és nyitottak voltak a javaslatra, az I. kerület esetében sajnos akadályt jelent, hogy egy helyi rendelet értelmében emléktáblát csak a felidézni kívánt személy halála után 10 évvel lehet állítani, így Papp Tibor utolsó, Mikó utcai lakhelyének falára csak öt év múlva kerülhet ki a megemlékezés. A költő azonban így is bekerül a városrész legfontosabb művészeinek sorába. A szintén az I. kerületben található Francia Intézet korábban konferenciát szentelt Papp Tibornak, folytatva ezt a hagyományt, a jövőben akár rendszeresen megemlékezhetnénk a munkásságáról. Ami a II. kerületet illeti, reményeim szerint az ügy hamarosan a képviselő-testület elé kerül, és a Csalogány utcai ház lakóközössége is rábólint a tervre, hogy minél előbb felavathassuk az emléktáblát.
Papp Tibor Tokajban született 1936. április 2-án. A debreceni Piarista Gimnáziumban kezdte meg tanulmányait, az egyházi iskolák államosítása után a Fazekas Mihály Gimnáziumba került. Családi háttere miatt, kiváló eredményei ellenére sem vették fel az egyetemre, így az egri Lakatosárugyárban lemezlakatosi szakmunkás képesítést szerzett, Miskolcon, Csongrádon, Debrecenben és Budapesten is dolgozott. A forradalom után menekülni kényszerült az országból. A Liège-i Műszaki Egyetemen szerzett diplomát, majd egyik alapítója lett a Dialogue című belga folyóiratnak. 1961-ben költözött Párizsba, ahol a Sorbonne-on tanult, és mellette a Szabad Európa Rádió, valamint a Francia Rádió magyar adásának külső munkatársaként dolgozott. Kitanulta a nyomdászmesterséget is.
Barátaival és pályatársaival 1962-ben alapították meg a magyar emigráció egyik legfontosabb folyóiratát a Magyar Műhelyt, amely 1989-ig Párizsban jelent meg, a rendszerváltás óta pedig Budapesten adják ki. Alapítója és szerkesztője volt a d’atelier című folyóiratnak és könyvkiadónak is, valamint az első nemzetközi, számítógép generálta műveket közlő irodalmi folyóiratnak, a párizsi Alire-nek is. Az informatika iránti érdeklődése a nyolcvanas évek elején támadt fel, ám mindig a költészet irányából közelített a számítástechnikához, az írás új minőségeinek lehetőségét kereste. – Hagyománytisztelő avantgárd volt, irodalomtudományos precizitással kutatta fel művészetének kora-újkori előzményeit, a régi magyar irodalomban fellelhető vizuális költeményeket és kombinatorikus verseket – mondta Képes Gábor.
Legismertebb munkája, az 1993-as Disztichon Alfa automatikusan generálta a magyar nyelvű disztichonokat egy meghatározott elemkészletből: összesen mintegy 16 billiót. A versek értelmesek, nyelvtanilag helyesek voltak, kielégítették a disztichon formai ismérveit, és sosem váltak unalmassá, hiszen a program kiküszöbölte az ismétléseket – ismertette a művet Kappanyos András irodalomtörténész tavaly novemberben, az újra nyilvánossá tett versgenerátor bemutatásakor. Miután az eredeti program gyakorlatilag elérhetetlenné vált, új változatot készítettek belőle, amely immár az Irodalomtudományi Intézet honlapján állítja elő az újabb és újabb költeményeket. Bár a disztichonokat az algoritmus generálja, a művek mégis Papp Tibor alkotásai, kézjegye minden véletlenszerűen megszülető soron felismerhetők, így azok elválaszthatatlanok az alkotó személyétől.
Kitartóan kutatta a költői kifejezésmód határait, és tapasztalatait lelkesen osztotta meg fiatal pályatársaival. – Bármikor felkereshettük, nyitott és segítőkész volt – mesélte Képes. – Sok időt töltöttem a Csalogány utcai otthonában, rendkívül inspiráló közeg volt, könyvtárnyi könyvvel és galériának beillő gyűjteménnyel, a saját képversei, logomandalái mellett jelentős kortárs műalkotások lógtak a falakon. Papp Tibor általában egy hatalmas Vasarely-kép alatt ült, és cigarettázva anekdotázott az érkezőknek.
A költő rendkívül gazdag életműve az órakölteményektől a térképverseken át a kép- és hangversekig számos különféle műfajt felölel. Bölcs érzelmessége pajzán humorral párosult: az erotika iránti nyílt érdeklődése a műveiben is megjelenik. – Talán ez is nehezíti a kanonizációját, nem vagyunk elég érettek a kamaszos játékosságához – fogalmazott Képes Gábor. – Sosem volt ugyanakkor polgárpukkasztó, nem botránkoztatta meg a közönséget, hagyománytisztelő avantgárd volt, egy európai rangú költő.
Képes Gábor szerint bőven akad még tennivalónk a költő megismerése és elismerése terén. Sosem kapta meg például Kossuth-díjat, holott irodalmi munkássága a legjelentősebb alkotóinkhoz mérhető. – Irodalmi körökben ugyanakkor őrzik az emlékét, így Petőcz András, vagy éppen L. Simon László, aki politikusi és múzeumigazgatói pályáját megelőzően az avantgárd hagyományra nyitott szerkesztőként és költőként tűnt fel. Ez utóbbi azért is érdekes, mert az aktuális hatalom által elvárt ízlés rendkívül konzervatív. Ha megnézzük, hogy milyen zsánerszobrokat állítanak, milyen szerzőket rehabilitálnak, és igyekeznek belekényszeríteni a tankönyvekbe, akkor a művészetek maradi felfogásával szembesülünk, ami távol áll a Papp Tibor képviselte avantgárdtól.
A Disztichon Alfa generált verseiből:
Bosszútól részeg festő, dudorászva perellek.
Látod-e?! – ügyvezetőnk és aranyunk a magány.
Krémet! Krémet kérj pirítósra. Ne szarj be előre!
Eltompult a hazánk! Most hedonista lehetsz.
Méregtől elaszott költő, izzadva taposlak.
Holnapi kármentőnk és ligetünk a szavad.
Zúz a remény! Magyarország kedv-ficamát befogadni...
szánj rá egy kis időt! Kösd be a szex örömét!
Életed eltörvén zamatot levegődbe ne tégy már,
Összelapult gurunak dalba örülni a vég.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/16. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg, április 21-én.
