Nem újszerű, de most összefoglalhatva hallhattuk a miniszterelnöktől, hogy Magyarországon a bajok oka Brüsszel, az EU és a NATO. Orbán Viktor szombati évértékelője leginkább a társas magány érzékeltetése, ahol már senki sem érzi jól magát egy kapcsolatban – de a pénz és a reális alternatíva hiánya még érezteti hatását.
Orbán Viktor számos olyan kijelentést tett szombati évértékelő beszédében, ami abban a formában, vagy tényszerűen nem igaz, illetve erősen sántít. Ezek között sem volt újdonság, általában Szijjártó Péter képviseli ezeket a téziseket a mindennapokban, földkörüli útjainak randomszerű állomásain. Egyik ilyen a „nem szállítunk fegyvert” Ukrajnának, ami azért sántít, mert Magyarország derekasan kiveszi a rá eső részt az Európai Békekeret nevű, az EU-s költségvetésen kívüli eszköz finanszírozásából, amelynek révén a tagállamok visszaigényelhetik az Ukrajnának szállított fegyverek ellenértékét. Lefordítva: ha a lengyelek, vagy a spanyolok fegyvert küldenek az ukrán hadseregnek, azt Magyarország is fizeti. Eddig hat alkalommal, ráadásul a kormány is jóváhagyta a Békekeret költségvetésének 500 millió eurós emelését, így összesen már 3,6 milliárd eurós fegyvervásárlás támogatásában vett részt Magyarország.
– Brüsszel nem vállalt szerepet az erőművek, vezetékek építésében – mondja Orbán Viktor, amikor az energiafüggetlenség kérdése kerül szóba. Az EU hétéves költségvetése is jelentős részben, a helyreállítási alap pedig még nagyobb mértékben tartalmaz olyan lehetőségeket, amelyek növelik az energiahatékonyságot, olcsóbb, megbízhatóbb és diverzifikáltabb energiaellátást támogatnak. Más kérdés, hogy ezektől a forrásoktól Magyarország a korrupciós kockázatok miatt többszörösen is elvágta magát – ennek feloldása a kormány felelőssége. Az is valótlan állítás, hogy ez „Brüsszel” döntése – ez alatt a kormányzati árnyékbokszolók az Európai Bizottságot szokták érteni –, mert a valóság az, hogy ezt a tagállamok döntötték el, merthogy csak ők hozhatnak ilyen döntést. Tehát: Prága, Madrid, Párizs, Róma és a többiek.
Teljes értelmetlenség azt állítani, hogy „Brüsszel Ukrajnának adná a bennünket megillető pénzt”, mert Magyarország nem járul hozzá, hogy gáz-, olaj- és atomipari szankciókat vezessenek be. Egyrészt ezek címkézett pénzek, vagy Magyarországé lesz, vagy senkié. Másrészt Magyarország az olajat érintő szankcióhoz hozzájárult, más kérdés, hogy ez csak a tengeri szállítást tartalmazza, a kőolajvezetékeset (ez a Barátságot jelenti) nem érinti. Megint más kérdés, hogy a Barátság északi ágából vételező lengyelek inkább nem vesznek orosz olajat. Gázvásárlásra és az atomenergetikai együttműködésre vonatkozó szankciót eddig nem terjesztettek elő és valószínűleg nem is fognak. Amit elfelejtett Orbán: az orosz szenet is szankcionálja az EU.
Orbán Viktor a szövetségi rendszerek kapcsán elismerte, hogy a NATO-ra szüksége van Magyarországnak. Mondja ezt egyébként annak az országnak a miniszterelnöke, amely hónapok óta blokkolja Finnország és Svédország NATO-tagságát.
Egy félmondatban ugyancsak bírálta Orbán az ukránoknak nyújtott uniós kölcsönt, amit Magyarország is támogatott. És persze visszatérő elem volt a szankciók kárhoztatása, amelyeket eddig kilenc alkalommal a magyar kormány is elfogadott, a következő erőpróba a 10. szankciós csomaggal az előttünk álló két hétben várható. Itt megint lehetősége van a kormánynak blokkolni a büntetőintézkedéseket, vagy az is kiderülhet, hogy megint csak a levegőbe beszéltek.
A miniszterelnök összekötötte a szankciókat, közelebbről az energiahordozókra kivetett szankciókat az inflációval. Valóban, a magyar infláció – annak ellenére, hogy mint jeleztük, az Magyarországra irányuló olajszállításokat nem érintik az intézkedések – a legmagasabb Európában. Akkor, amikor az uniós tagállamok túlnyomó többsége már hónapok óta túl van az inflációs csúcson, Magyarországon még mindig nem lehet látni, hogy mikor jön ez el. Az Európai Bizottság néhány nappal ezelőtt közzétett gazdasági előrejelzésében javított az EU növekedési várakozásain, az őszi 0,1 százalékról 0,9 százalékra módosította a növekedést, míg Magyarország esetében csak 0,6 százalék ez az érték. A magyar inflációs várakozás 2023-ra 16,4 százalék, Lengyelországot leszámítva mindenhol 10 százalék alatti. Pedig a többiek az energiára kivetett szankciókban is érintettek, és minimálisra csökkent az orosz gázvásárlásuk mennyisége. Eközben Magyarország úgy próbál az orosz energiától függetlenné válni, hogy többet és drágábban vesz belőle.
Ami a békét illeti: nem olyan régen, múlt héten volt az az uniós csúcs, amelyen Orbán Viktor is elfogadta az állam- és kormányfők zárókövetkeztetései között a következő kitételt: „Az Európai Tanács ismételten hangsúlyozza, hogy az Európai Unió készen áll támogatni Ukrajna igazságos békét célzó kezdeményezését, amely Ukrajna szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartásán alapul. Oroszország mindeddig nem mutatott valódi hajlandóságot az igazságos és fenntartható békére. Az Európai Tanács támogatását fejezi ki Volodimir Zelenszkij elnök békeformulája iránt, és újólag kijelenti, az Európai Unió elkötelezett az iránt, hogy aktívan együttműködjön Ukrajnával a tízpontos béketerven. Az Európai Unió támogatja a Békeformula Csúcstalálkozóra vonatkozó elképzelést, amelynek célja a békeformula végrehajtásának elindítása.”
Orbán szintén bírálta Kijevet, a magyar nemzeti kisebbség jogainak korlátozása miatt. Egy héttel vissza kell menni az időben, hogy árnyalni lehessen a miniszterelnök álláspontját. Február 3-án ugyanis EU-Ukrajna csúcstalálkozó volt Kijevben, ahol elfogadtak a felek egy közös nyilatkozatot, amely közös kötelezettségvállalásokat tartalmazott. Ebben a következő rész olvasható:
„Az EU és Ukrajna megerősítette elkötelezettségét a kisebbségekhez tartozó személyek ENSZ- és Európa Tanács-egyezményeiben és kapcsolódó jegyzőkönyveiben rögzített jogainak teljes körű tiszteletben tartása mellett. E tekintetben Ukrajna továbbra is konzultál és együttműködik a Velencei Bizottsággal, és folytatja a folyamatban lévő érdemi párbeszédet a kisebbségekhez tartozó személyek képviselőivel, beleértve a kapcsolódó jogszabályokat is.”
Vagyis, amit kétoldalú fenyegetőzések révén nem sikerült elérni, az a közös uniós fellépés eredményeként papírra vettetett. Innentől kezdve ennek betartatása szerencsére nem Szijjártó Péter, hanem az egész európai közösség feladata és lehetősége.
