Kimozdítottuk egyensúlyából a globális vízkörforgást – figyelmeztet a vízgazdálkodási bizottság
Fotó: Unsplash/Patrick Hendry

Évtizedek óta rossz vízgazdálkodást folytatnak a világ országai, a kutatások szerint ma már olyan rendszerszintű válsággal néz szembe a bolygó, amely egyszerre lokális és globális. A történelem során először jutott el oda az emberiség, hogy kimozdította az egyensúlyából a globális vízkörforgást, ez pedig olyan károkat okoz, melyeket az országok csak egymással együttműködve tudnak megoldani – figyelmeztetett pénteken publikált jelentésében a Nemzetközi Vízgazdálkodási Bizottság.

Az emberi tevékenység – például az erdők pusztítása, a fosszilis energiahordozók használata – átalakítja a bolygónk csapadékrendszereit, emiatt számos régióban lecsökken az eső mennyisége, és kevésbé kiszámítható módon jutnak vízhez a területeink. Ez a folyamat ma már olyan méreteket öltött, hogy az a gazdasági, egészségügyi és társadalmi stabilitást veszélyezteti. „Gazdaságainkat arra a feltételezésre építettük, hogy támaszkodhatunk a csapadékra” – jelentette ki pénteken, az ENSZ New York-i vízügyi csúcstalálkozója előtt Johan Rockström, a potsdami éghajlati hatáskutató intézet igazgatója, a tavaly májusban létrehozott Globális Vízgazdasági Bizottság társelnöke. Azonban az éghajlatváltozás és a földhasználat átalakulása a csapadék időbeli, térbeli eloszlását, és még a mennyiségét is jelentősen megváltoztatja.

Gyepek és szántók nélkül nincs eredményes vízgazdálkodás
Csécsi László

Gyepek és szántók nélkül nincs eredményes vízgazdálkodás

Vízkincsünk megőrzésének talán kevésbé látványos, de annál hasznosabb terepei ezek. Arányuk azonban az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent.

A modern eszközök már lehetővé teszik a tudósok számára, hogy nyomon kövessék és számszerűsítsék az esőerdőkből, például az Amazonasból felszálló és távoli helyekre, Argentína szójabab- és búzamezőire lehulló víz áramlását. Ezt a területet az Amazonas zsugorodásával párhuzamosan egyre súlyosabb aszályok sújtják. De hasonló folyamatok zajlanak a világ más tájain is, például a hatalmas kazahsztáni síkságokon, ahonnan Kína vízkészleteinek jelentős része származik. Mivel a vízutánpótlást biztosító természeti tájak elvesztése megzavarja az áramlásokat a vízbiztonság a világ nagy részén romlik – állítják a szakértők. Ez a folyamat pedig az élelmiszerellátástól a vízenergia-termelésig számos területen okoz komoly nehézségeket.

A biztonság a fentieken túl arra is figyelmeztet, hogy a súlyos vízhiány – Északkelet-Afrikában például öt sikertelen esős évszak követte egymást – politikai instabilitást, konfliktusokat szülhet, és migrációt válthat ki. Az ENSZ 2021-es adatai szerint ma körülbelül 2,3 milliárd ember él vízhiányos országokban. Harmaduk olyan területen, ahol már súlyos a helyzet. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének 2020-as jelentése szerint még többen – 3,2 milliárdan – élnek olyan mezőgazdasági területeken, ahol súlyos vízhiánnyal küzdenek.

Rockström szerint elengedhetetlen, hogy újragondoljuk a világ vízgazdálkodását, és letérjünk arról a pályáról, amely a növekvő vízhiány felé vezet. Ehhez az is szükséges, hogy az édesvízre globális, nem pedig helyi vagy regionális erőforrásént tekintsünk, és megerősítsük a korlátozott készletek kezelésének, megosztásának és értékelésének módját. „Nem elég vizet tárolni és a vizet különböző felhasználókhoz hozzárendelni” – mondta Rockström. Olyan ökoszisztémát kell fenntartanunk, amely továbbra is képes elég vizet termelni.

A vízbiztonság megerősítésére tett lépések egyébként nem könnyűek. Az a vágy, hogy több vizet tároljunk, hogy ezáltal csökkentsük a hosszabb aszályok és a szélsőséges csapadékokból származó károkat, a gátépítések felfutásához vezet szerte a világon. Az új gátak építése azonban gyakran erdők és egyéb természeti és mezőgazdasági területek elvesztésével jár. A helyi közösségek földjogai is veszélybe kerülhetnek. Ezen túlmenően, a folyók vizének visszafogása az államok között is feszültségeket okozhat, hiszen az alvízi országok érthető módon nem nézik jó szemmel, ha nem juttatnak nekik elég vizet a felvízi szomszédaik. A Nagy Etióp Reneszánsz Gát, ami a Nílus vizét tartaná vissza, már jelenleg is hatalmas feszültségeket okoz Egyiptom és Etiópia között. Az elmúlt években gyakran elhangzott, hogy ez lehet a világ első olyan háborúja, amelyik kifejezetten a vízért zajlik majd. Kairó ugyanis azzal fenyegetőzik, hogy ha a gát károkat okoz a mezőgazdasága számára, akkor katonai erővel fogja lerombolni. Pakisztán és India között szintén hasonló konfliktus éleződik.

A történet egyébként Magyarország számára is tartogat tanulságokat, hiszen alvízi országként ki vagyunk szolgáltatva a Romániából, Szlovákiából, és nem utolsó sorban Ukrajnából érkező vízkészleteknek. Épp ezért szerencsés lenne, ha ezen a téren nem az országok önző érdekei érvényesülnének, hanem Európa-szintű vízgazdálkodás valósulna meg.

A Stockholmi Nemzetközi Vízintézet szerint a világon csaknem 600 nemzetközi határokon átnyúló földalatti víztartó réteg található, ám ezek közül csak hatnak a kitermelését szabályozza országok közötti megállapodás. Ráadásul a víz nem csupán folyókon, víztartó rétegeken és a légköri áramlásokon keresztül lépi át a határokat. Mivel a mezőgazdaság a globális édesvíz-felhasználás több mint 70 százalékáért felel évente, az élelmiszer-kereskedelem egyben vízkereskedelmet is jelent. A vízbiztonság javításához valószínűleg át kell térni a precízebb és takarékosabb öntözőrendszerekre, a kevesebb vizet igénylő növényekre, a szárazságnak ellenálló gazdálkodási módszerekre és kevesebb vízigényes növény termesztésére a vízhiányos helyeken. A városi területeken eközben kulcsfontosságú lesz az édesvíz tárolásának növelése, a szennyvíz újrahasznosítása és az ipari vízfelhasználás csökkentése.

A tisztított szennyvíz érték, mi mégis veszni hagyjuk
Csécsi László

A tisztított szennyvíz érték, mi mégis veszni hagyjuk

A modern vízgazdálkodásban egyre nagyobb szerepet kap a megtartásra törekvés, mi mégis veszni hagyjuk a tisztított szennyvizeink jó részét.

 

Csakhogy ezekhez a reformokhoz rengeteg pénzre lenne szükség, a szükséges források azonban különösen a fejlődő országban hiányoznak– állapítja meg a Nemzetközi Vízgazdálkodási Bizottság. Szerintük a megoldás a tiszta energiára való minél gyorsabb globális átállás lehet. A gazdagabb nemzeteknek pedig segíteniük kell az olyan országoknak, mint Dél-Afrika, Indonézia és Vietnam, hogy minél gyorsabban tudjanak váltani a klímaromboló energiatermelésről a zöldebb megoldásokra. Tharman Shanmugaratnam, a vízügyi bizottság társelnöke arról beszélt, hogy a finanszírozás ne lehetetlen. A feladat az, hogy ezeket az erőforrásokat a fenntartható és globálisan igazságos jövő érdekében szervezzük meg.

Kiszárad az Alföld, a kormány mégis oda tervez vízigényes gyárakat
Csécsi László

Kiszárad az Alföld, a kormány mégis oda tervez vízigényes gyárakat

Na de elég-e a folyók kapacitása a megugró vízigények kielégítésére? És húsz év múlva elég lesz-e? Ezekre a kérdésekre próbáltunk választ találni a rendelkezésre álló adatok alapján.