A klímaváltozás az archeológiára is komoly hatással van

A klímaváltozás az archeológiára is komoly hatással van

Az 1991-ben talált jégember, Ötzi fizimiskájának rekonstrukciója (Fotó: Bathtub Barracuda/Wikipedia)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Két német hegymászó 1991. szeptember 19-én a dél-tiroli Ötztaler Alpok Similaun-gleccserének közelében, 3200 méteres magasságban, mintegy 90 méterre az osztrák határtól, az olasz oldalon egy fejjel a jégben fekvő testre lettek figyelmesek. Elsőre nem lehetett tudni, hogy a modern kori régészet egyik legértékesebb leletére bukkantak. A jégember, ismertebb nevén Ötzi 5300 éve hunyt el, miközben a térséget járta. A test CT-vizsgálatából tudjuk, halálát egy hátába fúródó nyílvessző okozhatta, amely artériát érve öt perc alatt végzett a kőkorszaki emberrel.

A közel harminc év során a szakemberek sok mindent megtudtak a mindössze 156-160 centi magas, úgy 50 kilogrammos, feltehetően 40 év körüli férfiről. DNS-vizsgálatok igazolták, hogy Ötzinek barna volt a szeme, Lyme-kórban szenvedett, ízületi gyulladások kínozták. Tetoválásai is ezt akarták enyhíteni, a porrá őrölt, bőr alá bejuttatott faszénből felszabaduló szén-dioxid fájdalomcsillapító hatással bírhatott. A nála talált mintegy hetven tárgy között egy kivételesen jól megmunkált, bőrszíjjal tiszafa nyélbe erősített rézbaltát is találtak, amely azt igazolta, a térségben a korábban hithez képest ezer évvel korábban ismerték a rézöntés folyamatát.

Miként azt Colin Renfrew és Paul Bahn Régészet című módszertani opuszában írják: az első teljes épségében előkerült őskori test egy kövekkel védett mélyedésben feküdt, a felette lévő gleccser 5300 éven át nem sodorta magával, mígnem egy szaharai eredetű vihar porréteget hordott a jégre, amely így elnyelte a napfényt és megolvadt.

Ötzi megtalálása a szerencsés véletlennek volt köszönhető, ám előbukkanása egy folyamat kezdetét jelzi, ez pedig az Alpok-béli gleccserek klímaváltozás miatt visszahúzódásának folyamata. Éghajlatkutatók előrejelzései szerint, ha a felmelegedési trendek maradnak, az Európa legnagyobb hegységében található mintegy négyezer gleccser 95 százaléka el fog tűnni az évszázad végére. Nem kalkulált lehetőség az ürömben, hogy a visszahúzódó jég alatt páratlan régészeti anyag vár a kutatókra – írja a témát feldolgozó cikkében a francia AFP hírügynökség. „Nagyon lenyűgöző dolgokat találunk, amelyek ablakot nyitnak olyasmikre, amelyekbe alapjáraton nem lenne betekintésünk” – foglalta össze a váratlan „lehetőséget” a Zürichi Egyetem archeológusa, Marcel Cornelissen.

A jelenségre maga a régész szakma is szeretné felhívni a figyelmet. A probléma ugyanis többrétű. Egyrészt, a folyamat túl gyors ahhoz, hogy mindent fel lehessen tárni, egyszerűen nincs elég humán erőforrás hozzá. Másrészt, a leletek sokszor tényleg csak a vakszerencsének köszönhetik azt, hogy végül értő kezek közé kerülnek, és megőrzik őket az utókor számára. „Nagyon rövid időablak áll rendelkezésünkre, 20 éven belül minden ilyen régészeti anyag eltűnik, miután a jég visszahúzódik és elolvad” – állítja az AFP-nek nyilatkozó Regula Gubler régész. A szakembereknek gyorsan kell tehát cselekedniük, a jégből kikandikáló szerves anyag ugyanis, ha nem konzerválják időben, hamar lebomlik, elrothad, illetve elnyeli a vegetáció.

Ötzi felszínre bukkanása óta még véletlenszerűsége ellenére is sok érdekes lelettel gazdagodott az Alpok térségének őskora. Cornelissen és munkatársai nemrég egy olyan elhagyatott hegyikristály lelőhelyet tártak fel 2800 méter magasban Svájc keleti Uri kantonjában, a Brunifirm-gleccsernél, amelyet 9500 éve az átmeneti kőkorszakban használtak. Gubler és csapata pedig a berni Alpok Schnidejoch nevű hágójánál kutat. A 2756 méteres lelőhelyre 2003-ban bukkantak, először egy Kr. e. 3000 körülre keltezett nyírfakéreg tegezt találtak. A helyszín aztán igazi aranybányának bizonyult, az első két évben több mint négyszáz tárgy és objektum került elő. Találtak ott 6500 éves bőrnadrágokat és cipőket, hatezer éves csomózott háncsot, növényi rostokat, vagy megfeketedett, rostos, fonott kosarat. Gubler azonban az eredmények ellenére úgy véli, annyira gyorsan olvadnak a gleccserek, hogy nem hiszi, hogy még egy Ötzi szintű leletegyüttesre lelnek a régióból.

Ezek a klímaváltozás következtében előkerült anyagok közben képesek akár jelentősen megváltoztatni a tudományos elgondolásokat. Jó példa erre, hogy miközben harminc éve még úgy tartották, az őskori populáció ódzkodott a magas hegyvidéktől, mára a leletek ennek az ellenkezőjét látszanak igazolni. A korabeli emberekről ma már úgy tartják, hogy kirándultak a hegyekbe, átvágtak a másik völgybe, vadásztak vagy állatokat legeltettek, vagy épp nyersanyagok után kutattak, és kitermelték azokat. Az Alpokhoz hasonló hegyláncokon évezredekkel ezelőtt is nyüzsögtek az emberek.

Mivel a régészek nem állhatnak ott minden olvadó gleccser mellett, ehelyett egyre inkább a túrázókra és másokra vannak utalva, hogy figyelmeztessék őket a előbukkanó leletekre.

Még 1999-ben két olasz túrázó 3100 méteres magasságban talált egy 52 centiméteres, emberi alakot ábrázoló faszobrot a dél-svájci Wallis kantonban található Arolla-gleccsernél. Hazavitték a tárgyat, majd lecsiszolták, majd kifüggesztették a nappali falára. Tizenkilenc évvel később a Sioni múzeum régésze, Pierre Yves Nicod egy kiállítást szervezett a gleccserek régészetéről. Így többek között felkutatta az ominózus szobrot is, amiről így derült ki, hogy egy 2000 éves, a vaskor végén készült kelta műtárgy – amelynek a funkciója a mai napig nem ismert.

– Vajon hány ilyen tárgyat találtak az Alpokban az elmúlt 30 évben, amelyek jelenleg különböző nappalik falain függenek anélkül, hogy tudnák, mik azok és milyen régiek lehetnek – tette fel a megválaszolhatatlan kérdést a példával kapcsolatban Nicod. Az archeológus szerint régészeti vészhelyzetről van szó, a szakembereknek ezért sürgősen érzékenyíteniük kellene e téren a populációt. Főleg azokat, akik nagy valószínűséggel találkozhatnak ilyen műtárgyakkal, hogy tudják, ilyen esetben mit csináljanak és kinek szóljanak.

Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie! A Tudomány rovatunk cikkeiért pedig ide kattintson!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/46. számában jelent meg november 13-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/46. számban? Itt megnézheti!

Fizessen elő a Magyar Hangra!

„Ne kelljen újra bizonyítani, ki a jó hazafi” – Magyar Hang-ajánló

Kötöttfogás Extra

Támogasson minket!

Keresés

Csatlakozzon hozzánk Patreonon

Árnyék podcast – Bántalmaz a kormányom