Így jársz, ha nem figyelsz!
Fotó: Unsplash/Vera Davidova

Az oltás gyors volt, észre se vettem, igazából pont elkezdtem volna rákészülni, amikor mondták, hogy kész, mehetek. És várakozástalan, hiszen miután hazánk megnyerte az oltakoztatási rövidtávú Európa-bajnokságot, villámgyorsan be is vonultunk az öltözőbe pihenni, úgyhogy nincs tömeg, odamész, egyből megkapod, ennyike.

És mivel a fél ország túl van rajta, csupán két néplélektani apróságot említenék.

Közeli ismerősömmel folytatott rövid pre-oltás párbeszéd:
– De minek oltatod be magad most, amikor már sehova se kell?
– Mert nem akarom elkapni ezt a szutykot.
– Ja, tényleg.

Koronavírus: fogd meg a söröm!
Dévényi István

Koronavírus: fogd meg a söröm!

Szlovákiába belépéskor egyetlen egyenruhással se találkoztunk. Már majdnem visszafordultam, hogy talán nincs is nyitva az átkelő, vagy mit tudom én, rosszul, rossz felé kanyarodtam, ez nem is az a forgalmi sáv, akkora volt a kihaltság.

Oltást követően lendületből indultam útnak, mert tudom, hogy nem szoktam rosszul lenni a szuritól. Úgy öt perc séta után kezdett gyanús lenni, hogy valami nem stimmelhet velem, mert a szemből jövők hosszasan bámulnak a fizimiskámba. Okés, ideje lenne borotválkozni, de a rendes szakállasokat se szokás fixírozni, pláne mostanság, amikor újra divatba jött az arcszőrzet. Reggelizni nem reggeliztem, nem billeghet tehát parizer és/vagy pirosarany törmelék a szám szegletében. És akkor hirtelen megvilágosodtam:

Rajtam maradt a maszk.

Ami néhány napja még a normalitás legfontosabb kelléke volt, de olyannyira, hogy már azért rád morrantak, ha fáziskésve rántottad fel a boltba lépve, immáron az tesz különccé.

A normális a nem normális, és viszont, ide-oda covid-pingpong.

És hol van még a vége. Ha egyáltalán.

Olvasna még Dévényi Istvántól? Kattintson!