Teljesen félrement az orosz történelemkönyvről szóló vita – lepte meg egy ismert ellenzéki szereplő a félrefordításokról szóló csoport tagjait. Részletesebben nemigen tisztázta, mit és hogyan fordítottak rosszul, de határozott álláspontja volt, hogy „a szöveg nem azt jelenti, amit napokig írtak róla látatlanban.” Amikor vele vitatkozva bemásoltam egy oroszul beszélő szerző hevenyészett fordítását, kész is volt az ítélettel: a fordításban zsoldosok szerepelnek, holott az eredetiben sorkatonák! Micsoda lényeges kérdés! Mi befolyásolná jobban a titkosszolgálatok által befolyásolt, exfasiszta ötvenhatosokról szóló narratívát, ha nem ez?
A példa mindenesetre azért is jó, mert itt épp egy korábbi MSZP-s politikus feszült rá a témára. Pontosan úgy, ahogy kormánypárti kommentelők sora tette azt. Biztos nem is azt mondták! És biztos nem is úgy! Ha pedig mégis, hát aztán mi van? Nézzük csak meg, miket írogatnak a török tankönyvekben! Miközben akadtak jobboldalról más hangok: több mandineres szerző is bírálta a fals orosz történelmi kánonépítést.
Alapvetően meglepő lehet számunkra az is, hogy jobboldali emberek miért kezdenek hirtelen egy 56-ellenes orosz tankönyvet mentegetni. Az ellenzéki megszólaló csak színesíti az összképet. Az orosz nagykövetség ügyesen játszott, amikor bedobta, hogy valójában több különböző tervezet volt, és csak megvezetés az egész. Mert abban össztársadalmilag szeretünk hinni mi, de mások is, hogy ami a szemünk előtt zajlik, az mind félreértés, megtévesztés. Vagy ha nem, hát így volt mindig is! A Putyinnal szemben óvatoskodó magyar kormánypolitika pedig hozta magával, hogy a Fidesz-szimpatizánsok egy része is hajlik az orosz elnökkel egyetérteni. Hogy miben? Mindenben és bármiben.
Pedig nem volt ez mindig így. A kilencvenes években például a történelmi bocsánatkérések, a múltfeldolgozás ideje jött el. Aztán Putyinnal sajnos a visszafordulásé: Brezsnyev, Sztálin felé? Leginkább őket kezdik felfedezni maguknak, szemben mondjuk Gorbacsovval, Jelcinnel vagy Hruscsovval. De ez is csak egy korszak, nem pedig a nagy orosz állandóság. A korszakok pedig már csak olyanok, hogy előbb-utóbb véget érnek. Az ellenzéki véleményformáló is hajlik azt hinni, hogy bezzeg a korábbi Orbánnak még igaza volt: nyugatról a szabadság jön, keletről meg a gáz. Pedig ez is sértő, ez sem igaz. Putyin nem egyenlő Oroszországgal, még ha néhány évtized alatt teljesen az uralma alá is vonta. De lesznek még más idők, és lesznek új történelemkönyvek.
