Kilenc helyreállító műtét valamint nyolc és fél bírósági eljárásokkal töltött év után megkapta a kártérítést a lúgos orvos áldozata, akinek az élete már sosem lesz a régi. 25 millió forint vajon sok vagy kevés?
Több mint nyolc évvel a bűncselekmény után a lúgos orvos áldozatának ügye eljutott a kártérítés kifizetéséig. A Budai Irgalmasrendi Kórház igazgatóját, Bene Krisztiánt korábban jogerősen 11 év börtönbüntetésre ítélték, és élete végéig eltiltották az orvosi hivatástól, miután a bíróság bizonyítottnak látta, hogy a férfi marólúggal öntötte le volt barátnője nemiszervét, aztán magára hagyta a lakásban.
Akár azt is gondolhatnánk, hogy az eljárás az elvárható eredménnyel végződött, hiszen megtalálták egy bűncselekmény elkövetőjét, jogerősen elítélték, és végül idén nyáron polgári eljárásban a kártérítést is megítélték a sértettnek. Ezt végül négy hónap huzavona után most kapta kézhez az áldozat. A pénz azért tűnt el négy hónapra a hatósági útvesztőkben, mert az áldozat helyett a végrehajtónak utalta az elkövető.
A 25 milliós kártérítés magas összeg azokhoz a kártérítésekhez képest, amelyeket hasonló súlyú ügyekben az áldozatoknak meg szoktak ítélni. Az ennél is brutálisabb bűncselekmények esetében sem ítélnek meg csillagászati összegeket: a bestiálisan meggyilkolt Szögi Lajos családjának 46 millió forintot ítélt meg a bíróság.
A 25 millió forintot azután kapta a lúgos orvos áldozata, Renner Erika, miután átesett kilenc (!) helyreállító műtéten, elveszítette a testi-lelki épségét és az örömteli szexuális élet lehetőségét, ráadásul nyolc és fél éven át újra és újra traumatizáló hivatalos helyzeteket kellett elviselnie.
Ebből a pénzből körülbelül egy harminc négyzetméteres, közepes állapotú lakást lehet venni a pesti belváros valamelyik közepesnek számító környékén, ha a vevőjelölt szerencsés, és ráadásnak felvesz még néhány millió forint bankhitelt is. Kérdés, hogy egy garzonlakás ára milyen arányban áll a szándékos és előre eltervezett bűncselekménnyel okozott, visszafordíthatatlan testi és lelki veszteséggel, ami kihatott a sértett családjára, partnerére, gyermekeire, anyagi helyzetére, de főleg az egészségére, amit senki nem tud visszaadni.
Fel lehetne persze vetni, hogy a bíróság 11 év börtönre ítélte az elkövetőt, ami kifejezetten súlyos ítélet, nem beszélve arról, hogy a hivatása gyakorlásától egész életére eltiltották, vagyis egzisztenciája is megsemmisült. Igaz, de azért mégis elgondolkodtató, hogy ha az elkövető adócsalással okozott volna több száz milliós kárt – ami ilyen bűncselekményeknél nem szokatlan kárösszeg – akkor a NAV szemrebbenés nélkül zárolta volna mindenét, hiszen fel sem merülhetne, hogy a bűncselekménnyel okozott kárt az elkövetőnek ne kellene megtérítenie. Az áldozat ügyvédje az ítélet után azt mondta: azért mertek csak ennyit kérni, mert attól tartottak, ennél többet úgysem érhetnének el, mivel szerinte általában gyalázatosan alacsony
összegeket ítélnek meg polgári kártérítési perekben a magyar bíróságok.
Elgondolkodtató, hogy a szenvedés és az egészségkárosodás, vagy más esetekben akár egy emberi élet kioltása is mennyivel nehezebben forintosítható, mint egy adóhiány. És mert nehezen forintosítható, valakinek felelnie kell arra a kérdésre, hogy mégis mennyi. Ezek szerint egy szerény garzonlakás ára már magasnak számít a maradéktalanul soha helyre nem hozható testi-lelki károk és egy szenvedéstől szétdúlt élet fejében.
