Úgy negyvennyolc órára Magyarország jogállaminak tűnt. Történt ugyanis, hogy a Telex (és átvitt értelemben a komplett magyar nyilvánosság) pert nyer a Fővárosi Törvényszéken, ahol kimondatott: nem a minisztérium, hanem a kórházigazgatók dönthetnek arról, hogy kit engednek be az általuk vezetett intézménybe.
Az egész eljárás előzményéig még a koronavírus második/harmadik hullámáig kell visszamennünk, amikor több szerkesztőség nyílt levelet írt a döntéshozóknak, hogy tegyék lehetővé, a hazai stábok és médiumok forgathassak, riportozhassanak a magyar egészségügyi intézmények covidosztályain. Nyugodtan kijelenthetem az összes kolléga nevében, hogy nem sokkolni, lázítani szerettünk volna, hanem valós képet adni. Talán többet segített volna a polgároknak tájékozódásban, mintha a kormányzat egy tojásklórozásról és nyunyókamosásról édelgő néni háta mögé bújt volna járványügyi tájékoztatás címén.
Persze a Nemzeti Együttműködés Rendszerében szó sem eshet a valós képről. Fidesz-Magyarországon még egy járványhelyzetben is csak narancsfarokkal ellátott, központilag engedélyezett tudósítások jelenhetnek meg kishazánk skanzenkórházairól. Aki pedig nem kapja meg az engedélyt, az mehet Székelyföldre, vagy készíthet riportot anonim megszólalókkal.
*
Szerencsére történelem ez már kis túlzással, mert nagyon úgy tűnik, hogy a vakcinák hatásosságának és az omikron-variáns egyelőre enyhébbnek tűnő tüneteinek köszönhetően talán már nem lesz annyira leterhelve az egészségügyi rendszer, hogy ott szkafanderbe öltözve rendkívüli állapotokról kelljen forgatni. Alighanem ennek is köszönhetjük a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely szokatlan nagyvonalúságát, mikor a szóban forgó ítéletről azt mondta: „a bírósági ítéleteket tiszteletben kell tartani, és a kórházigazgatóknak kell dönteni”. Másnap viszont jött a Magyar Közlönyben a rendelet, amely kimondja: „az Operatív Törzs járványügyi érdekből meghatározhatja az egészségügyi intézmények sajtóval való kapcsolattartásának rendjét, valamint a sajtó által az egészségügyi intézmény területére történő belépés rendjét”. Ennél is fontosabb persze a rendelet utolsó bekezdése, amelyben ez áll: Orbán Viktor s. k., miniszterelnök. Persze olyat is láttunk, hogy kamerába mondja a kormányfő, hogy „mindenki megnyugodhat, mert ha elkapja a betegséget, meg fogják gyógyítani”.
*
Mindent elárul rólunk és a közállapotainkról, hogy ez a friss és cinikus rendelet egészen biztosan szervesen beépül majd az egészségügyi intézmények ellátásrendjébe, a személyes viszonyokat minden téren az intézményi garanciák elé helyező miniszterelnöknek pedig semmilyen fórumon nem kell majd felelnie az általa vállalt garanciáért. Ez pedig csak ott fordulhat elő, ahol a jogállamiságnak csak negyvennyolc órát adnak.
