Ha az álproblémák felnagyítása nem térülne meg a magyar politikában, valószínűleg a kormány is inkább a valóságból próbálna meg politikát csinálni. Így viszont inkább az iskolákat és óvodákat fenyegető LMBTQ-propaganda ötletével terítik be a nyilvánosságot. Miközben a valódi kérdés az, hogy ha a dolgok így haladnak, ki fog az óvodákban és az iskolákban dolgozni.
Amilyen kiválóan működik a valósághajlítás a kormány által kreált, virtuális válságövezetekben, annyira faramuci módon mutat, amikor valós problémák kerülnek az asztalra, és a kormánypárti politikusok ezekben a témákban próbálnak meg kommunikálni. Biztosan van és lesz a kormánypárti szavazóknak egy olyan keménymagja, amely örömmel vezet majd vissza minden fővárosi problémát Karácsony Gergely két éve tartó főpolgármesterségére. A többség azonban nehezen veszi komolyan azt az világképet, amely szerint Budapesten tíz évig minden patyolat tökéletességgel működött, a 2019 októberi választás után pedig máról holnapra minden tönkrement.
Ráadásul a Fidesz-KDNP politikusai a korán kezdődő kampány hevében olyan ígéreteket tesznek, amelyek megvalósítására Tarlós Istvánnak főpolgármesterként tíz, a Fidesznek pedig csaknem 12 éve volt egy olyan időszakban, amikor a gazdaság dinamikusan növekedett, és sok olyan beruházásra jutott forrás, amely jóval drágább és komplikáltabb, cserébe nagyságrendileg haszontalanabb volt, mint például néhány buszsáv és P+R parkoló telepítése, ám az említettek mégsem készültek el. Fürjes Balázs, aki a Fidesz–KDNP országgyűlésiképviselő-jelöltje Budapest 3. választókerületében, a minap megállapította, hogy a dugó kész horror, ám a fenti két egyszerű intézkedés megoldja majd a Budakesziről közlekedők problémáit. Mivel nem a Tádzs Mahal felépítéséről van szó, felmerül a kérdés, hogy ez eddig miért nem jutott a Fidesz eszébe, és ha pedig mégis felötlött bennük, miért nem sikerült végrehajtani.
Természetesen három kormányzati ciklus alatt sem lehet minden fontos beruházást megvalósítani, még akkor sem, ha lett volna erre akarat. De ha már valaki az egyik legfőbb kampánytémává teszi a fővárosi közlekedési helyzetet, adódik a kérdés, hogy egy évtizeden át ugyanekkora elánnal próbálta-e megoldani a problémát. Ez azért túlságosan kézenfekvő összefüggés ahhoz, hogy teljesen elkerülje a választók figyelmét.
Hasonló a helyzet akkor is , amikor Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára azt éppen nem mondja ki, hogy nincs pedagógushiány, a sorok között mégis erről próbálja meggyőzni a választókat. A Hvg külön cikket szentelt annak, hogy mit kap az államtitkár emiatt a kommentelőktől, akik viszont észlelték a problémákat, olyannyira, hogy az adminisztrátorok végül a hozzászólás lehetőségét is beszüntették a poszt alatt.
Úgy tűnik, mintha a látszattémákhoz szokott kommunikáció a valóságban nehezen találná a mértéket.
