„Úristen, mit hozna ki ebből a helyzetből egy ellenzékben lévő Fidesz?” Talán ez volt az a mondat, amit a legtöbbször visszahallottunk az elmúlt tizennégy évben a különböző közéleti elemzőműsorokból, amikor valamilyen aktuális NER-botrányt és az arra adott, suta ellenzéki reakciót láttuk. Most viszont, hogy a pártpolitikában megjelent az „áradó Tisza”, a valóságban pedig tényleg árad a Duna, pontosan láthatjuk, hogy mit is tennének az Orbán-pártok, ha történetesen nem lennének kormányon. Amit Magyar Péter és csapata tesz: lecserélnék az öltönyt pufimellényre, a bőrcipőt gumicsizmára, mert pontosan tudják, hogy „mi magyarok” olyanok vagyunk, hogy nekünk minimum Mohács, vagy legalábbis gumicsizma kell.
Minket nem hat meg sem megelőzés, sem a távlati gondolkodás, ezért izomból legyintünk arra, hogy mennyi pénz tűnik el a különböző védműre szánt forrásokból. Szintén nem hat meg minket, hogy alig egy éve maga a miniszterelnök beszélt arról a Parlamentben hetyke, kioktató stílusban, hogy „mi magyarok” képesek vagyunk a vízfelesleget felfogni és bárhova elvinni, ha szükség van rá. E tekintetben most eljött a pillanat, amikor nem Orbán Viktor uralja a pillanatot, hanem éppen fordítva történik: a kormányfő által emlegetett vízhiány ott hömpölyög az ország közepén, az Alföld mélyén viszont aszály volt (és nagyon úgy néz ki lesz is még), úgyhogy nosza, adott a feladat. De amíg az elsivatagosodó homokhátság gazdái között népszerű a Fidesz és ameddig a vízfeleslegnek nincsen szavazati joga, addig nem is akar majd igazán foglalkozni velük a hatalom.
Ezért aztán a döntéshozók úgy vannak vele, hogy elég úgy viselkedni, mintha ők is ellenzékben lennének. Még az északi- és keleti országrész képviselői is így tesznek választókerületük alacsony vízszintű folyói partján, ahol aggódó tekintettel játsszák el kommunikációs munkatársuk kamerájának a kistérségi árvízi hajóst. Persze közel másfél évtized után ez a közvélemény-kutatás-alapú, mímelt cselekvés elképesztően nevetséges már és ezek az urak bizony megszokták, hogy rajtuk nem nagyon mer röhögni senki.
Mindezzel együtt is volt értelme annak, hogy Magyar Péterék kezdeményezésére Orbán Viktor elhalasztotta strasbourgi vizitjét és beöltözött a Dunakanyar széldzsekis ellentengernagyának. Azzal ugyanis, hogy itthon marad az árvízi helyzet szemlézésre és felügyeletére, tökéletesen beárazta a migrációs- és a háborús veszélyhelyzetet. Évek óta érvényben vannak – ergo megoldani ennyi idő alatt sem sikerült őket –, de közben mégis nyugodtan elment a miniszterelnök megszakállasodni az Adriára, miközben idehaza kis túlzással mást se lehetett hallani, hogy a kelet-ukrajnai harcok miatt fial kevesebbet a nyugat-magyarországi jószág. Úgyhogy ki tudja: az is lehet, hogy ha azt méri a Századvég, akkor jövő nyáron Orbán Viktor gumicsizmában jelentkezik majd be a horvát tengerpartról.
