Legalább 600 munkavállalótól vált meg vasárnap az iváncsai akkumulátorgyár, miután lecsökkent az elektromos autók iránti kereslet – írtuk meg kedden, illetve még azt is, és ez oly szép, hogy idézem cikkünkből Székely Tamás szakszervezeti elnököt: „A vendégmunkások, megköszönve a bejelentést, fekáliával kenték össze az összes mosdót.” Szorgos, szürke hétköznap – én kérek elnézést.
Amúgy történik majd még ilyesmi, és ezt jó ideje tudjuk, a legnagyobb autógyárak ugyanis sorra jelentik be, hogy a elektromosítás kizárólagossága tévút, és ennek szellemében tervezik újra a gyártást, fejlesztést - az olajországok meg kérnek egy kávét.
Ezt támasztják alá a legfrissebb iparági adatok is. A KSH csúnyát jelentett márciusról, miszerint éves alapon 3 százalékos volt az ipari termelés visszaesése, ezen belül a közúti gépjárművek gyártása 9,4, az alkatrészeké 12,6 százalékkal csökkent. És most jön az Orbán álmából Orbán rémálma: az akkugyártás volumene 17,5, a villamos motor, áramfejlesztő, - elosztó, - szabályozó készülékek előállítása és összeszerelése pedig 21 százalékkal esett vissza. Mindezt akkor, amikor a költségvetés egyébként is romokban.
Reppenjünk vissza Tusványosra: ott ül a kormányfő a nagyszínpadon, és a derék székely atyafiak lelkes ünneplése közepette bejelenti, hogy Magyarország hamarosan akkumulátornagyhatalom lesz. Merész álom volt, kicsit őrültségnek tűnt, de volt benne logika, habár a nagy nemzeti együttműködésben esetleg meg lehetett volna kérdezni a népet is, hogy kívánja-e az erőltetett iparosítást annak valamennyi mellékhatásával egyetemben. Az Orbán-kormány persze belevágott, és ha már, kapásból meghosszabbította Bicskéig: olyan tempóban létesültek a különböző akkugyártó és az azoknak begyártó, kiszolgáló ipari létesítmények, hogy rövid idő múltán már a zöldaktivisták is elveszítették a fonalat, hol és mikor kellene éppen tiltakozniuk.
Most viszont gondterhelt fejvakarás a Karmelitában: mi lesz, hogy lesz, ha az autóipari hátraarc nem pusztán a piac pillanatnyi megtorpanására adott pánikreakció, hanem a következő évtizedet meghatározó globális stratégia? Együtt sírunk, együtt nevetünk, együtt dübörgünk, együtt zuhanunk, csak ők ebből is profitálnak majd bőséggel. No de hol van ez ahhoz képest, hogy a Fidesz szerint az EP-választás tétje a globális atomháború?
