A tavalyi év egyik legjobb magyar filmje volt a Sterczer Hilda gyászát bemutató Magasságok és mélységek. Erőss Zsolt özvegyének nemcsak a férj tragikus elvesztésével, de a könnyen ítélő nyilvánossággal is meg kellett küzdenie. Csoma Sándor filmjének egyik legerősebb jelenete, amikor egy műsorban faggatják a nőt. A riporter pedig, bár látszólag igyekszik együttérzőnek tűnni, azért csak onnan indít: „apaként, férjként mennyire volt ő felelősségteljes? Mert ugye minden ilyen mászásnál benne van a pakliban, hogy nem tér többet haza”.
A Sterczer Hildával készült interjúkötet, melynek a filmmel együtt jelent meg a második kiadása, érinti ezt a kérdést is. Az életükbe egyszer csak betörő publicitással már Erőss Zsolt balesete után kezdeniük kellett valamit. Onnantól vált visszatérő váddá az is, hogy a hegymászó még a lábát is levágatta azért, hogy visszamehessen a hegyekbe. Felesége egyértelművé teszi, ennél összetettebb volt a kérdés: „Nem a hegymászás miatt, hanem az aktív élet miatt döntött így. Képtelen lett volna évekig kezelésekre járni és küszködni egy beteg lábbal úgy, hogy le kell mondani a mozgásról, ami a lételeme volt.” Közben kiderül az is, hogy csak mert az amputáció után a hegymászás lehetséges maradt, azért problémák akadtak bőséggel. Futni már nem igazán tudott, a csonkra is nagyon kellett vigyázni. De mindentől függetlenül fontos kérdés: miért érezzük vajon úgy, hogy jogunk van megítélni egy ilyen döntést? Kívülállóként még csak nem is ismernénk Erőss Zsolt nevét, ha nem aszerint élt volna, ami alapján balesete után is meghozta döntéseit.
A feleségével készült beszélgetésekből kiderül, a dilemmák sokszor inkább utólag erősödtek fel. Sterczer Hilda elmondja, férjének átgondolnia sem volt ideje az egészet. Menni kellett tovább, hívták már a következő expedíciókra. Fontos az a gondolat, amelyet a „nehéz út” kapcsán mond. A 2010-ben történtek után rendre erről, a nehéz folytatásról faggatták a hegymászót. Miközben számára valójában az lett volna a nehéz út, ha úgy dönt, abbahagyja az egészet. „Nem az a nehéz, hogy járok egy úton, történik egy baleset, aztán ott folytatom, ahol abbahagytam” – így az özvegy. Közben kiderül, épp azzal adott sokaknak erőt, hogy folytatta a mászást. Voltak, akik emiatt hitték el, hogy ők is véghez tudnak vinni valamilyen lehetetlennek tűnő feladatot.
A kötetből – magától értetődő módon – nem is annyira a férfit, inkább Sterczer Hilda személyiségét ismerjük meg. Sokat tanulhatunk a kapcsolatuk dinamikájából, hullámvölgyeiből is. Érdekes továbbá, ahogy a feleség életének rétegei egymásra rakódnak: hegymászóként teljesít Erőss Zsolt mellett, közben már anyaként is helyt kell állnia. Eljut az istenhitig, ez ad erőt neki a nehéz pillanatokban. Fiús lányként hivatkozik gyerekkori önmagára, de mégis csak látszik, hogy a női szerepek abszolút testhez illőek számára mind feleségként, mind anyaként. Érdekes az is, amit a kapcsolatukról mond: „Pont a szürke hétköznapok azok, amik felőrlik a kapcsolatot. Az apró nézeteltérések sokkal többet tudnak ártani, mint egy expedíció, ahol együtt kell lennünk, együtt kell megcsinálnunk.” Hosszan beszél arról, hogyan dolgozta fel férje 2013-as elvesztését, ahogy arról is, milyen élete volt a találkozásuk előtt. A hegymászás sajátos világába is érdekes betekinteni, bár az sajnálatos, hogy sokszor nem magyarázzák meg eléggé a dolgokat. Hiszen nyilván sokan nem tudják maguktól, mi az a hütte, a bivakolás, vagy mit jelent, hogy a hó liofilizálódik.
Mindenesetre az interjúkötetből sokat tanulhatnak azok is, akik elsőre nem értik, miért is indul neki egy ilyen típusú ember újra a hegynek. És talán bele sem gondolunk abba, miféle módosult testi-lelki állapotot hoz magával egy-egy nyolcezres megmászása. Ahogy abba sem mindig, hogyan lehet egy ilyen tragédia után is lejönni a hegyről. Sterczer Hilda pedagógusként gyerekek százait indította már el az életben, de ahogy a könyv is mutatja: van mit tanulnia tőle a felnőtteknek is.
Révész Szilvia: A Hópárduc felesége – Életem Erőss Zsolttal, Harmat Kiadó, 2022, 3500 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/12. számában jelent meg, március 24-én.
