Hogy a népmesei hős birokra kelljen a sárkánnyal, az meglepőnek igazán nem mondható. Az már inkább, hogy a csőszlegény váratlan sikerétől megrémült fenevad a gondoskodó anyjától kérjen segítséget, míg a fiatalember és kedvese a sárkány dohányos zacskóján ülve beszéljék ki a helyzetet. A sárkány ugyanis csak akkor nem hallja, mit beszélnek, amikor a dohányán ülnek. Egyébként kilométerekről is eljut hozzá minden, leszámítva, mikor alszik, de a fülébe fészket vert vak holló aközben kihallgat mindent, majd elmondja neki.
Hasonlókkal találkozhatunk a második magyar nyelvű bunyevác mesegyűjteményben, amit a Bunyevác Kulturális Intézetnek köszönhetően vehetünk kézbe. De találkozunk bőven falubéli bolond emberekkel, tréfás utalásokkal Márkó királyfira, kanca tojásának hitt sütőtökkel és a bunyevác bor dicséretével mindenfelé. Hiszen még A sárkány és a csőszlegény említett réme is mindennél jobban vágyik arra, hogy valaki szőlőt ültessen és bort forraljon neki, így ne kelljen többé mélységes mélyre leásnia, víz után kutatva.
Úgy isszák itt a bort, mintha tényleg csak víz lenne, Magyar Zoltán az előszóban idézi is Szárics Jenő egykori népleírását: „A borivás is némileg szenvedéllyé vált a bunyeváczoknál, bár igen kevés részeges találtatik; hanem ez leginkább társaságokban tűnik fel, melly soha ivás nélkül, még halotti tor alkalmával sem lehet meg. (…) Így rászokván a borivásra, szomjan és nem szomjan igen egykedvűen iszik meg egy éjjel 50-60 pohárral. (…) Ezt végre elősegíti a bor sok léte, mert mondják, Szabadkán középszerű terméskor 40 ezer akó bor terem, kivitelre pedig példa nincs, sőt Bajáról néhány ezer akó túldunai hozatik be urak s kocsmák számára évenként”.
Nem csoda hát, hogy a bunyevác sárkány is bort vedel, de a kötet népmeséiben a vajdasági paraszti élet egy sor csodája előkerül még. Nagy feladat volt ezeket a szövegeket összegyűjteni, ráadásul a fordítók neveit nem is találjuk a kötetben, a bunyevácság felvállalása ugyanis gondot jelentene számukra a mindennapjaikban. Nem hinné az ember, hogy még egy rátótiáda fordítása is hasonló problémákhoz vezethet a XXI. században, de úgy tűnik, a történelem elől nincs menekvés.
Jobb is a mesékbe feledkeznünk inkább, ezekben mindig van remény rá, hogy egy-egy tréfás megjegyzéssel sikerül elűzni a bajt, vagy ha nem, hát a koldusgúnyába bújt szolgafiú csellel végül úgyis ráveszi a szörnyű sárkányt, hogy maga bújjon be a halálát jelentő hordóba.
Bunyevác népmesék. Szerk.: Ikotity István és Magyar Zoltán, Bunyevác Kulturális Intézet, Baja, 2021
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/32. számában jelent meg, augusztus 5-én.
