Ujváry Gábor legújabb kötetének címe meghökkentő ellentmondást hordoz: Antiszemita zsidómentők. Az első megdöbbenés után nyilván eszünkbe jut, hogy a furcsának tűnő kategóriába igen sokan beleférnek nálunk Bajcsy-Zsilinszky Endrétől Ravasz Lászlón, a fajvédő híradófilmes Zsabka Kálmánon át a renegát nyilas Keck Antalig. Ők a hétköznapibb esetek. Mellettük viszont olyan extrém példákat találhatunk, amelyek kakukktojásként látványosan kilógnak az általunk elfogadott értelmezési keretekből.
A könyv mindkét csoportból hoz példát. Ujváry Gábor öt személyt vizsgál, Hóman Bálintot, Zsindely Ferencet, Makkai Jánost, illetve a szélsőségesebb esetek közé sorolható Mester Miklóst és Kemény Gábort. Nevük ma már, Hómanén kívül keveset mond az olvasónak, érdemes tehát néhány szóval utalni életükre, tevékenységükre. A különböző társadalmi közegből, anyagi körülmények közül érkező, nemegyszer más korosztályhoz tartozó politikusok közös vonása – jobboldaliságukon, bizonyos éveiket jellemző antiszemitizmusukon túl – értelmiségi mivoltuk, a konzervatív struktúrát meghaladni kívánó „reformszellemük”. (Egyébként mindannyian a budapesti tudományegyetemre jártak, Zsindely kivételével erdélyi kötődésük is volt.)
Nagy részük esetében vízválasztónak az 1944. március 19-ei német megszállás, a Sztójay Döme vezette kormány antiszemita rendeletsorozata tekinthető. A rendkívül kegyetlen zsidóellenes intézkedések, a kisemmizés, a kényszerlakhelyre költöztetés, majd a deportálás ténye vitte többségüket a zsidómentők közé. A Kállay-kormány jobboldalához tartozó Zsindely Ferencet Sztójayék tárca nélküli miniszterként meg akarták tartani; ő nemet mondva, lépésről lépésre került szembe a hatalommal. 1944 végén Istenhegyi úti villájában – felesége, a díszlettervezőként ismert és a filmrendezést egy alkalommal kipróbáló Tüdős Klára rábeszélésére – számtalan üldözöttet bújtatott. Nemcsak zsidókat, de későbbi prominens kommunistákat: Apró Antal családját is. (Becsületükre legyen mondva, hogy Apróék utóbb igyekeztek visszaadni a kölcsönt: Zsindelyt a hatóságok nem vádolták meg háborús bűnösséggel, 1951-es kitelepítésüket pedig a körülményekhez képest emberséggel hajtották végre, egy balatoni házba költözhettek.)
Két életút kifejezetten megdöbbentő: Mester Miklós az Imrédy Béla vezette „szalonnáci” Magyar Megújulás Pártja képviselőjeként 1944 elejéig a képviselőházban durva antiszemita felszólalásokban támogatta a jogfosztást, lépett fel ízléstelen módon a zsidóság védelmében felszólaló szociáldemokrata pártvezető, Peyer Károly ellen. Későbbi, Komoly Ottó cionista vezető segítségével végzett bátor és jelentős embermentő tevékenysége jól dokumentált, ismertek visszaemlékezései, Bokor Péternek adott interjúi. Politikai fordulata ezzel együtt sem rekonstruálható pontosan. Belső változását a későbbiekben ő is a német megszállást követő brutális intézkedésekkel indokolta. Nem véletlenül idézi vele foglalkozva Ujváry a Hóman Bálint elleni 1946-os per indoklását: „a népbíróság előtt egy pszichológiai rejtély áll Hóman Bálint tevékenységével kapcsolatban. Ugyanis az egyik oldalon, kifelé, a legteljesebb németbarátságot, a németek legteljesebb kiszolgálását hirdette, politikai ténykedése is erre irányult, a másik oldalon pedig nagyon sok embernek segítségére sietett…”
Ugyanez vonatkozhat a másik „rejtélyre”, Szálasi Ferenc bizalmasára, báró Kemény Gábor nyilas külügyminiszterre. Kemény Raoul Wallenberggel együttműködve mentette az üldözött zsidóságot saját rendszere elől, amelynek meggyőződéses hungaristaként elkötelezett híve volt. Szembeszállt a vad antiszemita belügyminiszterrel, Vajna Gáborral – nem egyszer Szálasi Ferenc támogatását is maga mögött tudva.
Ujváry Gábor a sötét időszakot alaposan és pontosan bemutató kötete számtalan újdonsággal, megdöbbentő részlettel és fordulattal szolgál elsősorban azok számára, akiket a történelem komplexitása érdekel. A témakör egyelőre kimeríthetetlennek tűnik. Folytatható lenne akár a máig viták kereszttüzében álló Szalai Pál nyilas rendőrségi összekötővel, akár Bagossy Zoltán nyilas külügyi pártmegbízottal vagy éppen Ara Jeretzian György zsidómentő nyilas kórházával.
Ujváry Gábor: Antiszemita zsidómentők? Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár – Magyar Napló, 2024. 3000 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hnag 2024/19. számában jelent meg május 10-én.
