A magyarok alapvetően két Kossuth Lajost ismernek: a hagyományost, a hőst, a prófétát, a szabadságharc vezérét, akinek kultusza ugyan a rendszerváltás óta kicsit megkopott, de él ma is. A másik a ravasz fiskális és ügyes politikus, aki igyekezett megtalálni a számítását, cserben hagyta, majd árulással rágalmazta Görgei Artúrt, hátralévő éveit pedig kultuszának építésével töltötte. Mindkettőből hiányzik a hús-vér ember, akit meg kellene érteni, és cselekvésének mozgatórugóit is rekonstruálni lehetne.
A kormányzó-elnök hosszú emigrációjával, az 1867 utáni tevékenységével foglalkozó most napvilágot látott kötetben olvasom a megdöbbentő tényt: Kossuthról soha nem jelent meg részletes, kritikai igényű életrajz. Ez pedig valószínűleg megint csak arra vezethető vissza, hogy Kossuth Lajos máig elsősorban legendákban, jó és rossz képzetekben él gondolkodásunkban.
Nemcsak az átfogó tudományos életrajz hiányzik; ő maga sem írt életrajzi munkát, mert állítólag „szépítő jellege” miatt, ahogy említi „egy nemével a legyőzhetetlen undornak viseltetem az autobiográfiák iránt”. A kötetben Hermann Róbert megjegyzi, ettől némiképp eltérhet az igazság, hiszen Kossuthnak „a múlt nem történelmi eseménysor, hanem politikai érvkészlet volt; s úgy vélte nem kötheti meg a saját kezét egy végleges, bármikor, bárki által felüthető munkában foglaltakkal”. Például Görgei Artúr kérdésében, hiszen Kossuth volt az, aki a viddini levélben már 1849-ben árulással vádolta meg a tábornokot, és ezt erősítette meg abban a kiadatlan, egyes szám harmadik személyben írt vitairatban is, amely egyrészt politikai, másrészt mítoszépítési okokból, harmadrészt nyilvánvalóan véletlenségből több pontatlanságot és csúsztatást tartalmaz. Hogy miért maradt mégis az íróasztalfiókban a munka, nem tudni. A döntés Kossuth reálpolitikai érzékét dicsérheti. („Kell-e? Kétes, mivel polémiát provokál” – írta rá valószínűleg a fia, Kossuth Ferenc.)
Bár erős ellenszenvet érez volt tábornokával szemben, nem haragból dönt. Kossuth ereje, hitelessége az ebben a tényben is megnyilatkozó szellemi függetlenségében rejlik, ami karizmájának is alapja volt. Ezért tudott általa kibontakozni a magyar történelem legemlékezetesebb szabadságharca, ezért hatott meghatározóan nemzedékekre, s ezzel nemzeti tudatunkra személyisége, ezért megkerülhetetlen ma is életműve. Halálába és temetésébe Wekerle Sándor és kormánya belebukott, ha valakitől, akkor tőle féltette elsők között a Monarchiát Ferenc József – derül ki abból a szövevényes, a politikai taktika széles fegyvertárát felvonultató eseménysorból, amelyről érdekfeszítően ír a kötet lapjain Schwarczwölder Ádám.
A Hermann Róbert által lektorált, korszerű Kossuth-képet felmutató, alapos munkában (mely itt olvasható is) olvashatunk Kossuth Lajos vallásosságáról, öregkorában született, Széchenyiről szóló, némiképp megszépített visszaemlékezéséről, a magyar állampolgárságát megsemmisítő „lex Kossuth”-ról, a nemzetiségi kérdésről vallott kései, ma is rendkívül merésznek ható, idealista nézeteiről.
„A magyar nemzet élő eszményülése”. Kossuth Lajos 1867 utáni tevékenysége. Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár – Magyar Napló, 2021. 3000 Ft
