Sokszor előfordul, hogy amikor ismeretlenek között vagyunk, és meghalljuk egy számunkra ismerős ember nevét, akarva-akaratlanul is odafigyelünk, hátha megtudunk valami fontosat. De nem is kell, hogy fontos dolgokról essen szó, elég, ha valakiről többet tudunk meg. Az ilyen alkalmakkor a legtöbbször különös érzés tölti el az embert: nemcsak azt érezzük, hogy nagyon fontos információ birtokába jutottunk, hanem igen sokszor azt is, hogy közelebb kerültünk a másik emberhez, akivel pletykálkodunk, ez pedig jó.
Minek köszönhető ez az ösztönös viselkedésünk? Ennek járt utána Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus és Bodor-Eranus Eliza közgazdász-szociológus nemrég megjelent, A pletyka természete című könyvében, amelyből rengeteget tudhatunk meg a pletyka eredetéről. Az evolúciós pszichológiai megközelítés szerint a pletykához valójában nem is két emberre, inkább száznegyvenre van szükség – ez az a nexusszám, amely a rendszeres, közvetlen kommunikáció szempontjából még és már elviselhető méretű csoportot jellemzi. Ám ha ennyi emberrel bensőséges kapcsolatot szeretnénk ápolni, az rengeteg időnket emésztené fel, így jön képbe a „kurkászó beszélgetés” lehetősége, amely nem egy konkrét információ megszerzésének vagy átadásának szükségletéből fakad, hanem inkább az érzelmi kapcsolatok megerősítésével folytatódik.
Az evolúciós felfogás szerint így a pletyka védelmet és összetartást, a nagycsoporton belül a kisebb csoportok egymás felé irányuló támogatását biztosította. Ráadásul a pletyka segítségével kevesebb erő- és időbefektetéssel sajátíthatunk el stratégiákat, vagy hozhatunk döntéseket. Arról nem is beszélve, hogy a pletykákkal a csoportok a közös értékeik kifejezéséhez és fenntartásához is hozzájárulnak, továbbá lehetőséget adnak a csoport belső konfliktusainak kontrollálására és szabályozására. Így – akár tetszik, akár nem – a pletyka igenis hozzájárult fajunk túléléséhez és jólétéhez.
A pletykálás okaira emellett természetesen más magyarázatok is léteznek, amelyeket részletesen tárgyal a könyv. Emellett a szerzőpáros nagy hangsúlyt fektet magára a pletykára is, így megtudhatjuk, hogy általában mikor és hol szoktunk pletykálni, milyen szereplői vannak a pletykáknak, vagy éppen milyen hatásai lehetnek ennek a nagyon is emberi megnyilvánulásnak. Nem mindegy ugyanis, hogy a végeredmény inkább jótékony vagy ártalmas, ahogy az sem, hogyan terjed az olyan típusú pletyka, amelynek nem szívesen válunk tárgyává. Ezért külön érdeme a könyvnek, hogy azt is részletesen tárgyalja, hogyan kerülhetjük el a pletykahelyzeteket. De ennél is fontosabb, hogy a könyvből társas kapcsolataink működéséről is rengeteg újat tudhatunk meg, így ezeket a jövőben sokkal hatékonyabban tarthatjuk karban.
Szvetelszky Zsuzsanna – Bodor-Eranus Eliza: A pletyka természete. Typotex Kiadó, 2020. 3200 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/43. számában jelent meg október 23-án.
