Hadd járjon ő a rózsában bokáig, / Éljen, éljen Rákosi elvtárs sokáig – a műnépdal, amelyet az idősebb nemzedék tagjai jól ismerhetnek, az 1950-es évek visszataszító vezérkultuszának egyik jellegzetes, ma már nevetségesnek ható megnyilvánulása volt. Ugyanolyan nevetséges, mint a vezér 1949- től kezdve példátlan mértéket öltött dicsőítése: fényképei, arcképei, mellszobrai ellepték a köztereket, őt magasztalta a sajtó, személyes mitológiáját fűzték tovább költők és írók, beszédeit rendre ütemes taps, nevének skandálása szakította meg.
A mintát nyilvánvalóan a megszálló Szovjetunió, Sztálin kultusza szolgáltatta. Ahogy most megjelent kötetében Apor Balázs megjegyzi, „a prominens politikusok kultusza egy olyan politikai rendszerben bontakozott ki, amely antiklerikális – sőt ateista – volt, és elméletben a marxizmus tudományos elvein alapult. Ezért a meglehetősen hétköznapi egyének felemelkedése a félistenek közé és az a döbbenetes hódolat, amelyben részesültek, a kommunizmus történetét jellemző számtalan paradoxon egyike volt.” (Gyökerei egyrészt arra a marxista hagyományra vezethetők vissza, amely nagy jelentőséget tulajdonított a társadalomformáló személyiségeknek; másrészt az első világháború utáni bizonytalanságban nagy igény mutatkozott rendkívül személyiségek feltűnésére, de szerepet játszottak benne az orosz tradíciók is.)
A szovjet minta szatellitállamokba való adoptálásakor természetesen nem lehetett figyelmen kívül hagyni a „helyi sajátosságokat”. Ez sokszor nehézségeket okozott: Lengyelországban például a hagyományos oroszellenesség és a katolikus egyház erős pozíciója, Kelet-Németországban a háború, a kitelepítések, a szovjet katonák viselkedése, illetve a nem sokkal korábban még virulens Hitler-kultusz akadályozta a sztálinista vezérkultusz átvételét. Nálunk a nemzeti függetlenségi hagyományokkal igyekeztek összefésülni a kultuszt: Rákosi egyenesen Kossuth („a népi demokrácia ősapja”) örökségének folytatója, művének kiigazítója és beteljesítője lett.
Apor könyve imponáló alapossággal, gördülékeny stílusban elemzi a Rákosi-kultusz kialakulásának okait, mutatja be csúcsra járatását, 1953 utáni ellentmondásos visszafogását, majd a vezér bukását követő gyors hanyatlását. Az utóbbi oka egyértelműen a valós társadalmi támogatás hiánya; Apor Balázs szavaival: „a lakosság hangulatáról szóló jelentések tanúsága szerint a propaganda, ezen belül az MDP-főtitkár beszédei iránti közöny tartós jelenség maradt az egész Rákosi-érában”.
Apor Balázs: Láthatatlan tündöklés. Rákosi Mátyás kultusza a sztálinista Magyarországon (1945–1956). Jaffa Kiadó, 2022. 4499 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/39. számában jelent meg szeptember 23-án.
