Izrael a következő napokban véres szárazföldi támadást indíthat a Gázai övezet ellen – közölte az NBC-nek adott interjújában Ehud Barak volt izraeli miniszterelnök, aki az ország eddigi legnagyobb Gáza elleni akciója idején, 2009-ban védelmi miniszter volt az izraeli kormányban. Joáv Gallant izraeli védelmi miniszter is azt ígérte csütörtökön, hogy „hamarosan” kezdetét veszi Izrael szárazföldi offenzívája a Gázai övezetben. De hogyan is nézhet majd ki az izraeli támadás Gáza ellen?
Mint ismert, az izraeli hadsereg a Hamasz október 7-i támadása óta már többször felhívta a gázai lakosságot arra, hogy távozzon az terület északi részéről, amely egyébként az egész Gázai övezet legsűrűbben lakott része. Hogy miért éppen az északi rész – ami a Gázai övezet területének nagyjából egyharmadát teszi ki – kiürítését kérte Izrael, az viszonylag észszerűnek tűnik: amennyiben az Izraeli Fegyveres Erők (IDF) felszámolnák itt az ellenállást, azzal távolabb szorítanák a Hamász és az Iszlamista Dzsihád rakétáit, amelyek így jóval nehezebben érhetnék csak el az északra fekvő izraeli településeket.
Nagy kérdés ugyanakkor, hogy ezt hogyan is tudná elérni az IDF, amely egyébként Gáza lerohanását már régóta gyakorolja. Az eddigi gázai beavatkozások azonban már megmutatták, hogy a Hamászt katonai akciókkal gyakorlatilag lehetetlen kiiktatni, sőt még a szervezet meggyengítése is kudarcot vallott: a katonai csapások után az iszlamisták újabb és újabb harcosokkal gyarapodtak, akiket meglehetősen könnyen toboroztak az elszegényedett és elkeseredett lakosság köreiből. Az pedig már most látszik, hogy ha megindulna az izraeli szárazföldi hadművelet, akkor a fegyverzetben és létszámban is gyengébb Hamász a korábbi támadásoknál alkalmazott taktikáit alkalmazhatja majd: mindenekelőtt a lesből támadást.
Ehhez az iszlamisták az elmúlt évtizedekben több száz kilométeres alagútrendszert építettek ki, amit sokan csak „Gáza metrónak” hívnak, utalva a föld alatti járatok hosszára. Habár Izrael már a háború első napjaitól próbálja pusztítani ezeket az alagutakat, óriási nehézséget jelent, hogy a hírszerzésnek alig van információja ezeknek az elhelyezkedéséről. Arról nem is beszélve, hogy a föld alatti járatok szintén lakott területek alatt helyezkednek el, ami tovább nehezítené az izraeliek helyzetét. Emlékezetes: miután kedd este rakétatalálat érte a gázai al-Ahli baptista kórházat, óriási felháborodással reagált a világ a tragikus eseményre, amelynek az elkövetésével először Izraelt vádolták. Noha az előkerült bizonyítékok most inkább azt támasztják alá, hogy az Iszlamista Dzsihád meghibásodott rakétája okozhatta a katasztrófát, nem nehéz elképzelni, mekkora felháborodás kísérné az izraeliek rakétatámadását azon alagutak ellen, amelyek sűrűn lakott területek alatt húzódnak. Így, bár Izrael az elmúlt 13 nap során már több ezer légitámadást intézett Gáza ellen, a „Gáza metró” vonalait aligha sikerült maradéktalanul kiiktatni.
Hogy a szárazföldi támadás légi előkészítése után mire lehet számítani, ahhoz a 2008–2009-es, illetve a 2014-es offenzíva nyújthat támpontot. A hadművelet közvetlen megindulása előtt az izraeliek valószínűleg széles sávban bombáznák a bevezető utat az övezetbe, hogy megtisztítsák a terepet a gyalogság előtt. 2008-ban például több száz célpontot semmisített meg az izraeli légierő néhány perc alatt, majd azonnal megindult három gyalogos dandár, amelyet a tüzérség támogatott. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az IDF-nek innentől könnyű dolga lenne. Mint ismert, 2014-ben a Hamász rendkívül komoly ellenállást tanúsított Gázában, ahol összesen 67 izraeli katona vesztette életét. A forgatókönyv hasonló volt a korábbiakhoz: a föld alatti járatokból előbújú Hamász-harcosok kíméletlenül lecsaptak az izraeliekre, majd ahogy feltűntek, el is rejtőztek az alagutak labirintusában. És akkor arról még nem is volt szó, hogy az izraeli katonai vezetés már most jelezte, hogy a korábbiaknál sokkal mélyebben fognak benyomulni Gázába, ahol a Hamász fegyveresei fogják őket várni.
Nem kétséges ugyanis, hogy az iszlamisták számítottak arra, hogy az izraeli kibucok elleni támadásukkal, illetve a túszszedésük után az izraeli hadsereg ismét megpróbál benyomulni Gázába. Szakértők szerint a Hamász éppen erre készülhetett fel az elmúlt években méghozzá oly módon, hogy csapdába csalják az izraeli katonákat. Az elmúlt napokban ezért többen arra figyelmeztettek, hogy a Gáza elleni akció könnyen vehet olyan fordulatot, mint az iraki Fallúdzsa ostroma, ahol az amerikaiak rengeteg katonát veszítettek.
Mennyiben változtathat ezen az elrabolt túszok helyzete? Izrael eddig semmi jelét nem adta annak, hogy tárgyalni akarna a Hamásszal a túszok szabadon bocsátásáról, azonban jelezte: a fogvatartottak jelenléte nem fogja lassítani az előrenyomulást Gázában. Ám ha az izraeli erők mégis információhoz jutnak egyes túszok hollétéről, az lehet, hogy mégiscsak megállíthatja az előretörést. Nem sok jót ígér ugyanakkor, hogy a Hamász jelezte: válogatás nélkül végez a túszokkal, ha az izraeliek előzetes figyelmeztetés nélkül támadnak.
Érdemes azonban hozzátenni, könnyen előfordulhat, hogy a korábbiaktól egészen más forgatókönyvvel számol az izraeli hadsereg. Richard Hecht, az izraeli hadsereg szóvivője kedden például azt mondta, hogy Izrael a gázai szárazföldi bevonuláson kívül más lehetőségeket is mérlegel a háború következő szakaszaiban. Hogy ez pontosan mit jelenthet, a szóvivő nem árult el részleteket, annyi azonban már most látszik, hogy az izraeli vezetés továbbra sem tett le arról, hogy örökre leszámoljon a Hamásszal a gázai övezetben.
