Az áremeléseket visszavonták, a kazah kormány lemondott, sőt már a Nemzetbiztonsági Tanácsot sem Nurszultan Nazarbajev vezeti, az utcákon azonban a középületeket megrohamozva ordítják a tüntetők, hogy „Öreg, takarodj!”. Így robbant fel egyik pillanatról a másikra Közép-Ázsia legnyugodtabb országa.
Azt tudni lehetett, hogy e nyugalom mögött gyűlik a feszültség, a gyűlölet ilyen vad és elemi erővel történő kirobbanása azonban mindenkit meglepett. Még a hatalmat is. Annak ellenére, hogy éppen Nazarbajev és köre tudta a legjobban, hogy a hatalomból kiesett, és kegyvesztett oligarchák, mint a külföldre menekült Muhtar Abljazov, és a szintén emigrációba kényszerült ellenzékiek minden bizonnyal csak vártak a megfelelő alkalomra, készültek a revánsra. A hatalmat elaltathatta az is, hogy minden, a térségben érintett nagyhatalommal igyekezett jó viszonyt ápolni. Az amerikai és kínai cégek nyugodtan és akadályok nélkül bányászhatták az olajat és az ásványkincseket, és Oroszországnak is megfelelt a jelenlegi status quo. Így aztán Nazarbajevék joggal gondolhatták, hogy mindenki a nyugalomban érdekelt, és hatalmukat nem fenyegeti semmi.
Abban pedig biztosak voltak, hogy a helyi elégedetlenkedőket néhány engedménnyel és erővel néhány nap alatt megtörik, mint 10 éve Zsanaozenben. Erre játszott most is a kormány, csakhogy a szociális elégedetlenség, és a rendszer elfáradása, a változások iránti vágy jobban dolgozott a társadalomban, mint azt a hatalom gondolta. A kitört elégedetlenség hullámára pedig ráülhettek a káoszban érdekelt erők.
Így jutottak oda, hogy szerda estére az ország már lángokban állt, miközben már szó sem volt már a cseppfolyós gáz áráról, ami a tüntetések kiváltó oka volt. A zavargások során addigra nyolc rendőrt megöltek, a rendvédelmi erők több mint 300 tagja megsebesült. Az ellenőrzés egyre gyorsabban csúszott ki a hatalom kezéből, végül Kaszim-Zsomart Tokajev elnök – aki átvette a Nemzetbiztonsági Tanács elnöki posztját – szinte az utolsó pillanatban elszánta magát, és az egész ország területére rendkívüli állapotot hirdetett. Így az országba nem juthatnak külföldiek, de a régiók között sincs mozgás, lezárták az autópályákat, és nem engedik tovább az autókat. Lekapcsolták az egész országban az internetet is.
A rendvédelmi erők, a katonaság bevetésével a lázadás központjában, Almatiban megkezdték a helyzet stabilizálását. Katonai járművek vették kerül az ország legnagyobb városának főterét, közrefogva a terroristának nevezett tiltakozókat. A rendvédelmi egységek, és a közben már felfegyverzett, randalírozó, boltokat, bankokat kifosztó, kórházakba az orvosok bejutását megakadályozó, középületeket, közigazgatási hivatalokat felgyújtó és megtámadó lázadók között tűzharc bontakozott ki, és reggelre több tucat ellenállót megöltek. Sokakat az almati rendőrség központjának ostromakor. A rendvédelmi erők vesztesége 18 főre emelkedett, közülük kettőt lefejezve találtak meg. A sebesültek száma összesen már ezer felett van, és több mint 2 ezer tiltakozót letartóztattak.
A lázadók fellépésének jellegét látva egyesek szerint komolyan fennáll a veszélye annak, hogy iszlám szélsőségesek kerülnek a soraikba, vagy akár már vannak is ott. Az orosz felsőház külügyi bizottságát vezető Konsztantyin Koszacsov szerint Afganisztán területén működő szabadcsapatok tagjai is ott vannak a tüntetők között. A Köztársaság terének megtisztítása a nap folyamán is folytatódott, és a helyszíni beszámolók szerint a központban most is lőnek. Nyílt összecsapás zajlik a hadsereg egységei, és a lázadók között Almati mellett is.
Tokajev segítséget kért a rend helyreállításához a keleti NATO-nak is nevezett Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetétől is. A KBSZSZ a szervezet alapszabályának 4. cikkelye alapján igent mondott a kérésre. A beavatkozás kockázatos, ám a késlekedés következményei még súlyosabbak lehettek volna nemcsak a kazah rendszer és az ország, hanem a többi tagállam, Oroszország, Belarusz, Örményország, Tádzsikisztán és Kirgizisztán számára is. Az akcióval a szervezet átesik a tűzkeresztségen, és az egyértelműen a KBSZSZ, valamint az eurázsiai szövetség komoly próbájának tekinthető.
Az első orosz egységek már meg is érkeztek. Oroszország összesen 3000, Belarusz 500, Tádzsikisztán 200, Örményország pedig 70 katonát küld Kazahsztánba. Kirgizisztán egyelőre nem, mert Biskekben a csapatok küldéséhez nem volt meg a parlamenti többség. Feladatuk elsősorban a kulcsfontosságú objektumok őrzése, védelme lesz, mindenek előtt az orosz űrprogram miatt fontos Bajkonuré, vagy a Szari-Sagan tesztmezőé, ahol az 1950-es évek óta tesztelik a ballisztikus rakétákat. S természetesen a fegyverraktáraké, mert a polgárháborúba hajló szembenállás végkimenetele részben attól is függ, hogy mennyi fegyverhez jutnak a hatalom megdöntésére törők. No, és a járőrözés, így aztán bármennyire szeretnék, nehéz lesz elkerülni az éles helyzeteket.
Eközben a kazah kormány 180 napra hatóságilag maximálta az üzemanyagok árát, az ellátás biztonsága és a fogyasztói árak stabilizálása érdekében pedig hat hónapra megtiltotta az élőállatok, háromra pedig a krumpli és a zöldségek exportját. Erre szükség is van, mert már országszerte jelentkeznek az áruhiány jelei. Döntöttek arról is, hogy felgyorsítják a zsanaozeni gázfeldolgozó építését, és időlegesen moratóriumot hirdettek a vízdíjakra és a távfűtés tarifáira.
