Miként jutottunk odáig, hogy még a korábbi jobboldali elnök, Nicolas Sarkozy is Emmanuel Macront fogja támogatni? Lesz-e republikánus összefogás a szélsőjobbra sorolt Marine Le Pen-nel szemben? A Nemzeti Tömörülés vezetője közben magyarázkodni kényszerül, hogy nincs semmiféle titkos terve az Európai Unió elhagyására.
A francia elnökválasztás múlt vasárnapi első fordulójában Le Pen stabilan tudta őrizni vezető helyét a jobboldalon, a vele szemben elinduló író-publicista, Éric Zemmour nem veszélyeztette pozícióját a maga 7,05 százalékával. Eközben viszont Le Pen-t nem feltétlenül segíti, hogy folyamatosan magyarázkodásra kényszerül, visszautasítva például, hogy kiléptetné az országot az EU-ból, vagy hogy Putyin trójai falova lenne.
Eközben teljesen összeomlott a hagyományos baloldal, míg a rendszerkritikusok tovább erősödtek. Párizs szocialista polgármesterének, Anne Hidalgónak mindössze 1,75 százalék jött össze, de a zöld Yannick Jadot-nak is csak 4,63. Velük szemben a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon a harmadik helyen futott be a maga 21,95 százalékával. A republikánusok sincsenek jobb helyzetben, a mérsékelt jobboldali Valérie Pécresse csupán 4,78 százalékot gyűjtött be. Az első fordulót Macron nyerte 27,84 százalékkal, viszont alig maradt el mögötte Le Pen a 23,15 százalékával. A legfrissebb felmérések szerint a második fordulóban akár 51-49 százalékos, nagyon szoros eredmény is kialakulhat. Viszont ennél nagyobb különbség is lehet köztük, hiszen Macronnak jelenleg 51-54, Le Pennek pedig 46-49 százalékot mérnek. Öt évvel ezelőtt az első forduló után Macron 24,01, Le Pen pedig 21,3 százalékon állt, tehát akkor jóval kisebb volt köztük a különbség, de végül a liberális politikust választották elnökké.
Nagyvárosi baloldali fölény
Jelenleg a nagyvárosokban erős fölényben vannak a liberálisok és baloldaliak, Párizsban például 35,33 százalékot kapott Macron, mögötte pedig alig maradt el Mélenchon. Lyonban Macronnak lett 31,84 százaléka, Mélenchonnak 31,06, míg Marseille-ben Mélenchon nyert 31-gyel, Macron pedig 22,62-t kapott. Toulouse-ban szintén Mélenchon futott be az élre, Nizzában viszont Marine Le Pen erősebb, Macron után ő lett a második. Nantes-ban és Strasbourg-ban is Mélenchon került az élre, Bordeaux viszont a jelenlegi elnököt választotta.
A politikusok ideológiai beállítottságát ismerve azon talán nem lepődünk meg, hogy Zemmour a második fordulóban Le Pen-t, Jadot, Hidalgo és Pécresse pedig Macront támogatják majd. Meglepőbb, hogy a korábbi jobboldali elnök, Nicolas Sarkozy is Macronra fog szavazni. Szerinte ugyanis a republikánus jobboldal értékeihez, továbbá a kormányzás kultúrájához való hűség egyaránt afelé vezetik a jobboldaliakat, hogy ezúttal Macront támogassák majd. Sarkozy szerint Macronnak megvan a megfelelő tapasztalata ahhoz, hogy a mostanihoz hasonló, minden korábbinál bonyolultabb nemzetközi válsághelyzet idején elvezesse Franciaországot. A korábbi elnök szerint továbbá Macron gazdasági programja a munkát helyezi középpontba, illetve európai elköteleződése világos és egyértelmű. Sarkozy szerint új korszak virradt ránk, ami mélyreható változásokat hoz magával, így most különösen fontos kilépni a megszokásból és a pártos reflexekből.
Sarkozy egyébként mostanában egyre gyakrabban vált ki értetlenséget és dühöt a táborán belül a hasonló lépései miatt. Nem támogatta például a republikánus induló Valérie Pécresse-t a választás első fordulóján, és már egy ideje sejteni lehetett, hogy Macront fogja támogatásáról biztosítani.
A macronizmus köszöni, jól van
A jobboldali Le Figaro főszerkesztő-helyettese, Vincent Trémolet de Villers is arról írt vezércikkében, hogy a macronizmus köszöni szépen, jól van, a jelenlegi elnök pedig az első számú esélyesként fordul a második fordulóra. Méghozzá úgy, hogy kilencszázezerrel több szavazatot kapott, mint öt évvel ezelőtt. Konszolidálni tudta hatalmát, miközben a vezetését illetően bőven lehet kritikus pontokat találni, de a menedzseri szemlélet jól megy, közben pedig a nyugdíjak ügyében is hajlanak óvatos reformokra. Trémolet de Villers szerint a macroni centrizmus reagálni tud az azért még mindig prosperáló Franciaország érzékenységére (főleg a nyugdíjasokéra), ahogy az innovációra hajlandó városi középosztályéra is.
Le Pen eközben kénytelen volt leszögezni azt is, hogy nincs semmiféle titkos terve az Európai Unió elhagyására. Megjegyezte viszont, hogy a franciák nagy többsége szerinte nem elégedett az EU-val a jelenlegi formájában, változások szükségesek. Megvádolták túlzott putyinizmussal is, mire a jobboldali politikusnak tisztáznia kellett azt is, hogy nem tartja magát senki trójai falovának, és nem támogatja az Oroszországgal szembeni szankciók feloldását sem.
Le Pen leszögezte, ő csupán az energiaügyi szankciók ellen van, mert nem szeretné, hogy a franciák szenvedjék el ennek következményeit. (Nagyon hasonló dolgokat mond a magyar kormányfő, Orbán Viktor is.) Felmerült egyébként az is, hogy Éric Zemmour része lesz-e Le Pen kampánycsapatának, de ezt az érintettek visszautasították, Le Pen szerint sem Zemmournak, sem neki nincs efféle szándéka. Hozzátette, az ellentéteik ellenére elismerte, hogy Zemmour is azok táborához tartozik, „akik hisznek Franciaországban”. A kérdésre, hogy a parlamenti választáson összefoghatnak-e, azt válaszolta, hogy az elnökválasztás második körében vannak, a parlamenti választás később lesz.
Ki hány éves kortól engedne nyugdíjba?
Előfordul, hogy Le Pen a saját korábbi ígéreteit lesz kénytelen tisztázni. Így volt ez idén februárban is, amikor a Le Monde cikkéből kiderült: Marine Le Pen továbbra is szeretné, hogy a hatvanadik életév betöltése után nyugdíjba lehessen vonulni. Mindez korábban nem volt egyértelmű, többen a jobboldalról is bírálták az ígéretet, nehezen betarthatónak tartva azt. A Nemzeti Tömörülés vezetője nem is tervezett beszélni a kérdésről, programpontjait ismertetve mégis kénytelen volt megtenni. Egyfajta reformelképzelést vázolt, miszerint aki húszéves kora előtt már dolgozni kezdett, az hatvanéves korában igenis vonulhasson vissza. Egyben elutasított minden elképzelést, ami kitolná a nyugdíjkorhatárt. Jelenleg 62 évesen nyugdíjba mehetnek már többen, míg vannak, akik 67 éves korukig is várhatnak erre. A jobboldali jelölt azt mindenképp kerülné, hogy úgy állítsák be, mint aki hatvanéves korában nyugdíjazna mindenkit. Viszont a nyugdíjtémát hangsúlyosan a felszínen tartja, miután Macron javaslata a 65 év feletti nyugdíjazást illetően jóval népszerűtlenebbnek bizonyul.
A nyugdíjazások ügye továbbra is vitákat kavar Franciaországban. Bruno Le Maire gazdasági miniszter a Cnewsnak arról beszélt, hogy ők továbbra is a 65 éves kortól való nyugdíjba vonulás mellett vannak, de hajlandók tárgyalni ez ügyben. Le Maire szerint a nyugdíjreform nem lehet valami olyasmi, amire fix ütemezéssel azonnali és végleges választ kell hozni, további egyeztetéseket tart szükségesnek. Macron közölte azt is, hogy nyitott akár egy népszavazásra is a kérdésben, a Nemzeti Tömörülés viszont élesen támadja érte, szerintük Macron úgy beszél a kérdésben, mintha valamiféle üzletkötő lenne. Marine Le Pen pedig a France Internek azt mondta, nincs bizalma Macronban, főleg a második forduló előtt tíz nappal, és szerinte az elnök keresztül fogja verni az akaratát, ami a 65 éves kortól való nyugdíjazást jelenti. Macron eközben igyekszik békülékenynek, tárgyalókésznek bizonyulni, hogy a baloldali szavazók bizalmát is megszerezhesse még.
A második forduló előtt tíz nappal sokan Le Pen nagy előretörésétől tartanak, Macron viszont igyekszik kihasználni azt az előnyét, hogy öt évvel ezelőtt szembenézhetett már hasonló formában a jobboldali jelölttel. És bár nem zárható ki annak az esélye sem, hogy a Nemzeti Tömörülés vezetője fel tud zárulni, a papírformának jelenleg Macron győzelme számít. Ezen van legalábbis legtöbb politikai ellenfele, köztük a radikális Jean-Luc Mélenchon is, aki vasárnap este többször és hangsúlyosan is elmondta, hogy nem javasolja a baloldali szavazók számára a Le Pen mellett való felsorakozást.
