Vasárnap már a választások első fordulóját tartják Franciaországban, az újrázásra készülő Emmanuel Macron azonban az Európai Unió soros elnökeként még mindig inkább az orosz–ukrán háborúra koncentrál, és kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy az elmúlt egy hónapban többször beszélt Vlagyimir Putyinnal, mint a választóival. Európai vezetőként és béketeremtőként akarta megerősíteni enélkül is komoly esélyeit, az április 24-én sorra kerülő második fordulóig azonban aligha hallgatnak el a fegyverek Ukrajnában. Ráadásul ugyancsak a béketeremtő babérjait aratná le a feleket Isztambulba invitáló Recep Tayyip Erdogan török elnök is. Így aztán Macron kénytelen mással is kampányolni. Magabiztosan két nem túl népszerű témát húzott elő, hiszen elsősorban a nyugdíjkorhatár emelésére és a szintén fájdalmas gazdasági reformokra koncentrált. A kampányát eleve késve beindító Macron közben mindössze egyetlen nagygyűlést tartott, így nem igazán meglepő, hogy a két hete még utcahosszal vezető elnököt megközelítette Marine Le Pen.
Az utóbbi időben a szélről eleve a centrum felé húzódó Le Pennek jót tett, hogy a publicista Éric Zemmour személyében tőle jobbra is megjelent egy fajsúlyos jelölt. Néhány hónapja még az is elképzelhető volt, hogy a radikálisan bevándorlásellenes esszéista meglepetést okoz, hiszen 19 százalékos népszerűségével megelőzte Le Pent is, aztán a Zemmour-jelenség szép lassan kifújt. Ma már arra sincs nagyon esélye, hogy megközelítse a jobboldal első számú politikusát. Ezt követően egy-egy pillanatra többen a konzervatívok jelöltjében, Valérie Pécresse-ben látták a kihívót, ám neki erre annyi esélye sem volt, mint Zemmournak. Ők ketten most 9-10 százalékos támogatottsággal a negyedik helyért versenyeznek, mert megelőzte őket a jelenleg 14 százalékos népszerűséggel dobogós, radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon. A jó évtizede még elfogadhatatlannak tartott Melenchon a szocialisták összeomlása után mára a baloldal első számú politikusa lett. Mert bármennyire is sokan annak tartják, Emmanuel Macron nem baloldali, hanem klasszikus centrista, aki a választói igényeket kiválóan felmérve gyakran jobbra is ki-kikacsingat. Mint tette azt a radikális iszlám és az ezt képviselő szervezetek ellen határozottan fellépő törvény elfogadtatásával.
A vasárnapi első fordulóból az OpinionWay és a Kéa Partners által a Les Echos napilapnak és a Radio Classique-nak készített friss közvélemény-kutatás szerint Macron (28 százalék) és Le Pen (22 százalék) jut tovább, és rá két hétre megismétlődik az öt évvel ezelőtti verseny. Akkor Macron meggyőző fölénnyel, 66,1 százalékos eredménnyel győzött, míg most szűkebb, 53–47 százalékos győzelmet vetítenek előre Macron javára. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a jelenlegi államfő idáig szinte nem is kampányolt igazán. A francia nagyságot építette, ami imponál a választóknak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az elmúlt öt évben ugyan kiemelkedő teljesítményt nem nyújtott, ám nagyot nem is hibázott, a jelenlegi kiélezett nemzetközi helyzetben és a közelgő globális gazdasági válságra számítva a választók a stabilitásra, a kiszámíthatóságra szavaznak, akkor Macron győzelme biztosnak tűnik
Mellette szól az is, hogy kettejük versenyében Le Pent nyomasztja apja árnya. A francia társadalom még nem tart ott, hogy akár egy konszolidáltabb Le Pent elfogadjon elnöknek. Pedig ő a kampány eddigi részében nagyon is valós problémákkal, a háztartásokat sújtó energiaválsággal, a növekvő árakkal, a közepes és alacsonyabb jövedelmű szavazók fizetésének csökkenő vásárlóerejével foglalkozott. A jobboldali Nemzeti Front elnöke eközben mérsékelte a bevándorlással és az iszlámmal kapcsolatos retorikáját. Ezzel az üldözőit magabiztosan lerázta, a végső sikerhez azonban ez is kevés lehet. Az azonban biztos, hogy Macronnak jobban oda kell magát tennie a kampányban, és az európai politikusok mellett immár a választóira kell koncentrálnia. Ellenkező esetben akár meglepetés is érheti.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/15. számában jelent meg április 8-án.
