Interjút adott a Napunk című szlovákiai lapnak Mikuláš Dzurinda volt szlovák kormányfő, az Európai Néppárt think-thankjének vezetője. Ebben többek között beszél a V4 együttműködésről, amelyről sok politikus azt mondja, hogy megszűnt, de szerinte továbbra is működik, bár úgy érzi, most nem Szlovákiáé lesz az üres szék az egyeztetéseken, mint a mečiari kilencvenes években, hanem Magyarországé. Szerinte Szlovákia kiállta a próbát az ukrajnai háború kapcsán, azt tette, amit tennie kellett.
Az etnikai alapú politizálást meghaladottnak tartja, úgy gondolja, a szlovákiai magyaroknak ugyanolyan gondjaik vannak, mint a szlovákoknak. Sokat gondolkodik azon, hogyan lehetne megváltoztatni a jelenlegi helyzetet Szlovákiában, de arról nem akart beszélni, fontolgatja-e a visszatérést. Cáfolta azt a híresztelést, miszerint Bugár Bélát is győzködte volna, hogy ő is térjen vissza a politikába.
Orbán Viktorról és egy lehetséges huxitról is hosszasan beszélt a szlovák politikus. Szerinte Orbán Viktor sosem gondolta komolyan a „közép-európaiságot”. – Minden, amit csinál, egyetlen célt követ. Mégpedig, hogy megerősítse a hazai pozícióit. Orbán Viktor, öreg barátom úgy tett, mintha vitázott volna velem, és megmosolyogtató volt számomra, mikor a V4-et igyekezte a németek és a franciák alternatívájaként megfogalmazni. Viktor talán nem tudja, hogy Lengyelország teljesen másként viszonyul a Kremlhez, mint ő? Hogyan állhatott elő ezzel, ha ezt tudta? Vagy talán nem tudta? Ez az egész az elejétől kezdve svindli volt. Megfogható, tetten érhető svindli – fogalmazott Dzurinda.
Szerinte Orbán Viktor kizárólag a belpolitikára épít, ami rövid- vagy középtávon működhet. „Ez az a klasszikus, robusztus politika, mellyel Mečiar próbálkozott nálunk. Neki ez nem működött túl sokáig, Viktornak tovább tart, de ez vakvágányra vezető út.” Úgy látja, európai közegben is a perifériára juttatta Magyarországot Orbán Viktor.
Azzal kapcsolatban, hogy Orbánnak azért van ereje az uniós vétókhoz, a következőképpen reagált: „Nézze, amíg a nemzetközi biztonságpolitikában a konszenzus szabálya érvényes, addig nem olyan nehéz ez, amíg elég bátor vagy arrogáns az ember, és az ajtórésbe teszi a lábát. Ezt megteheti Szlovákia is, vagy akár Ciprus, mert ez az egyhangúságról szól. Orbán ezt eszközként használja, amivel sakkban tarthat másokat, és olyan dolgokat szerez meg általa, melyeket előnyösnek érez. Elismerem, hogy az olajjal kapcsolatban valódi előnyökhöz jutott. Azt azonban már nem tudom, milyen előnyökhöz jutott Kirill pátriárkával. De az biztos, hogy így a perifériára tolta önmagát. Tudom, hogy beszélnek Orbánról a nemzetközi politikusok és diplomaták.”
Szerinte a perifériára kerülést bizonyítja, hogy a brüsszeli nagykövetek egyre idegesebbek Magyarország miatt, illetve hogy a magyar állandó képviselet vezetője távozik Brüsszelből. Úgy látja, „nő a nyomás Magyarországon, és nőni fog tovább.”
– Nő a nyomás azért, hogy Orbán ne tehesse az ajtórésbe a lábát akkor, mikor kedve tartja – legyen ez összefüggésben az olajjal vagy Kirill pátriárkával. Magyarország olyan izolációba kerül, mint amilyenben Szlovákia volt a 90-es években, Mečiar idejében – vélekedett.
A huxit lehetősége kapcsán csak annyit mondott: ő ezen a ponton megáll a beszélgetésben, mert „ez nagyon rosszul végződhet Magyarország számára”.
