Szellemi és lelki egzisztenciális válság van, és ha nem lépünk, ha nem hozzuk össze az erőinket, akkor bajban leszünk – mondta Csák János a közmédia február 27-ei műsorában, ahol bejelentette, Széchényi Ferenc Közgyűjteményi Központ néven kulturális holdingot hoznak létre. A Demeter Szilárd vezetésével megalakuló központhoz hat intézmény tartozik majd: a Magyar Nemzeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Természettudományi Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, valamint a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. A miniszter – miután az adásban összetévesztette a névadó Széchényi Ferencet József nádorral – arról értekezett, hogy olyan intézményrendszerre van szükség, amely az erőket egyesítve hatékonyabban tudja majd az átfedéseket megszüntetni, az erőforrásokat összehozni, kifejezni és megjeleníteni a magyar géniuszt. A kissé zavaros gondolatmenetet egy szóra is redukálhatjuk: megszorítás.
Több forrásból is úgy értesültünk, hogy a büszkén bejelentett Széchényi-központ elsődleges feladata a költséghatékonyság javítása lesz, egészen pontosan: Demeter Szilárdnak 20 százalékkal kell csökkentenie a kiadásokat. A megszorítás szükségességéről árulkodik az idei költségvetés is, amelyben a közgyűjtemények működési költségét 15 százalékkal karcsúsították.
– Sosem volt még annyi pénz a kultúrában, mint most – fogalmazott visszatérően Csák János. A különféle látványprojektek kiadására, illetve a kormányhoz hű kulturális szervezetek, intézmények és előadók valóban bőkezű támogatására – gondoljunk csak a legaktuálisabbra: Rákay Philip 6 milliárd forintból készíthette el Petőfi-filmjét – tekintettel igaza lehet a miniszternek, csakhogy a finanszírozási rendszer súlyos aránytalanságai a függetlenek ellehetetlenüléséhez vezetett. Mára azonban, úgy tűnik, az udvartartásra fordítandó keret is megcsappant: a költségvetés közgyűjteményeket érintő tétele legalábbis nem a korábbi bőségről árulkodik.
Pedig, ahogy arról két héttel ezelőtt megjelent cikkünkben írtunk, a Széchényi-központ rengeteg pénzt kíván. Ha biztosítani kívánják a normális működést, a hat intézményre több száz milliárd forintot kellene fordítani a következő években. Amint arról ugyancsak többször beszámoltunk már, az Iparművészeti Múzeum Üllői úti épülete hét éve zárva tart, a felújítására azóta nincs pénz; a Ludovika téren található Természettudományi Múzeum látványosan útban van a kormánynak, a legfrissebb hírek szerint az egykori Kilián laktanyába költöztetnék a gyűjteményt; és a Budavári Palota rekonstrukciója miatt szintén kilakoltatás fenyegeti az Országos Széchényi Könyvtárat is – mindezek várható költsége a Liget-projektével vetekszik. Terjeszkedés, felújítás és költözés helyett azonban feltehetően minden marad a régiben, csak éppen a nadrágszíjat kell még tovább húzniuk az intézményeknek.
A kulturális megszorítás ráadásul túlmutat a Széchényi-központ ügyén, hiszen a kormány a tervek szerint a kultúra (és a tudomány) egyéb területein is hasonlóan drasztikus központosításra készül. A készülő új kulturális törvény értelmében a (vár)megyei hatókörű városi színházak a Nemzeti Színház (Vidnyánszky Attila), a zenekarok a Nemzeti Filharmonikusok (Vashegyi György), az alkotóművészek pedig a Petőfi Kulturális Ügynökség (Demeter Szilárd) alá kerülhetnek. Az Index által nyilvánosságra hozott tervezet célja „a teljes kulturális ágazat egységes rendszerbe helyezése, (…) az intézmény- és tevékenységrendszer, a támogatások és irányítási területeinek összehangolt és egységes keretszabályozása”.
Az összehangolás az idei költségvetéssel is elismert költségcsökkentési szándék jegyében a megszorítás kiterjesztését vetíti előre. Emlékezetes pillanat volt, amikor tavaly júniusban harminckét fővárosi és vidéki színház igazgatója kérte a kulturális kormányzattól a támogatások emelését – köztük Vidnyánszky Attila, illetve Kálomista Gábor, a Thália Színház ügyvezetője is. Nyílt levelükben azt írták, kevesebb pénz jut a kultúrára, ezért az állami dotációt a válságok előtti szintre kell visszaállítani. A kulturális (és a tudományos) élet legtöbb szereplőjének vélhetően hasonló a kívánsága – tekintettel például a felsőoktatásban és a kutatóintézetekben dolgozók megszégyenítően alacsony bérére –, de ha még a kormányközeli potentátok is csak részeredményeket érnek el, mire számíthatnak a többiek?
A Széchényi-központ feladatai ügyében megkerestük a Kulturális és Innovációs Minisztériumot, ahonnan menetrendszerűen nem kaptunk választ. Reagált ugyanakkor Demeter Szilárd, aki a 20 százalékos megszorításra vonatkozó kérdésünkre azt írta, hogy „az információ egy dolog, a valóság másik. Jelenleg a problématérkép fölrajzolásával foglalkozom a kollégákkal szoros együttműködésben, pár hét múlva meg tudom mondani, hogy mik a realitások és lehetőségek. Minisztériumi elvárásokkal még nem találkoztam. Szerintem nem is fogok”.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2024/13. számában jelent meg március 28-án.
