– Az SZFE-ügyben fordítva ülünk a lovon. Az egyetemfoglaló hallgatók legfeljebb ígéretes tehetségek. Olyanok, akikből sokat találhatunk a Kárpát-medencében. Hogy mi lehetne belőlük, az nem az egyetemi autonómia vélt vagy valós csorbításán, hanem a választásaikon és a személyes teljesítményükön múlik – írja Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója az Origón. Demeter amúgy egy hete vette át a Hangszeresek Országos Szövetségének Öröm a Zene szakmai különdíját, melynek fő támogatója éppen az általa vezetett PIM volt.
Szerinte az, hogy valaki jó bázisdemokrata, a művészi életben nem jelent semmit. Demeter Szerint jó színészekre, rendezőkre, operatőrökre szüksége van a nemzetnek, a drámainsruktorokkal kapcsolatban azonban nincs ilyen véleménye, mivel fogalma sincs, mivel foglalkozik egy drámainstruktor. Korábban már Vidnyánszky Attila, az egyetemet felügyelő kuratórium elnöke is erről beszélt: „A Nemzeti Színház a harmadik intézmény, amit vezetek (...), de olyan színházi szakmával, hogy drámainstruktor, még nem találkoztam”.
– De sehol sincs az megírva, hogy kizárólag a jelenleg jogviszonyban lévő oktatók képesek kizárólag a jelenleg jogviszonyban lévő hallgatókból jó színészt, rendezőt, operatőrt faragni. Sőt. Láttunk már olyant a történelemben, hogy egy átszervezett, új impulzusokból építkező struktúra jobb eredményekre vezetett. Az ellenkezőjét is, persze, de ezt előre megmondani csak a Jóisten tudná. Viszont tudomásom szerint az Úr sem égő csipkebokorból, sem kőtáblákon nem tette le a garast a jelenlegi oktatói-hallgatói testület mellett. Vagyis: nem kiválasztottak. Aki tehát azt hiszi, hogy ő(k) az SZFE, az(ok) szereptévesztésben van(nak). És itt jön a lényeg: akikről most beszélünk, nem gyermekek. Felnőtt emberek, betöltötték a 18.életévüket, vagyis felelősséggel tartoznak a döntéseikért – fejti ki Demeter.
Szerinte a diákok „ezzel a nyúlós tanköztársaságosdival tulajdonképpen elfoglalják a helyet olyan, legalább ennyire ígéretes és tehetséges fiatalok elől, akik, mondjuk, inkább tanulnának, hogy 15-20 év múlva a színházi és filmes világ meghatározó személyiségei lehessenek”. Demeter szerint állami intézményt elfoglalni nem jogszerű, az adófizetők pedig nem a tanköztársaságot finanszírozzák, hanem egy felsőoktatási intézményt. – És hogy mit tekintünk felsőoktatási intézménynek, hogyan működik, az a jogszabályi környezeten múlik. (Ez például elég erős korlátja az intézményi autonómiának) – írja Demeter.
A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója értelmezése szerint, ami az SZFE-n történik, azt anarchiának hívják. – Tudom, hogy mindkettő idegen szó, és mindkettő ‘a’-betűvel kezdődik, de semmi köze az egyetemi autonómiához. Nekem inkább az egyetemi autonómiával való visszaélésnek tűnik. Vajh mit szólnának a jelenlegi SZFE-sek, ha holnap egy csapat bérletes néző elfoglalná a Katonát, és addig nem lennének hajlandó beengedni Máté Gábort és Ascher Tamást, amíg bele nem egyeznek, hogy ezután csak és kizárólag a nézők által kiválasztott darabokat tűzik műsorra, ráadásul még a szereposztás jogát is maguknak vindikálnák? Sőt, Máté és Ascher hiába akarnának tárgyalni velük, a bérletesek kizárólag Karácsony Gergely főpolgármesterrel szeretnének tárgyalni – művészeti kérdésekről?! #freeKatona, ugye” – vélekedik Demeter, aki mellesleg nem szeretne hadurakat a politikában. Végül hozzátette: „jó lenne a fürdővízzel együtt nem kiönteni a gyereket”.
