Református kutyafogkefe, uniós pénzbe csomagolva

Református kutyafogkefe, uniós pénzbe csomagolva

A fülöpi gyár termékei és Pixel kutya (Fotó: Végh László/Magyar Hang)

Egy 63,8–71,6 millió forint közötti összegre értékelt licenc alapján fogtisztító hatású falatka gyártására adta fejét a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) két alkalmazottja. Noha az üzem beindítását és a termék know-how-jának megvásárlását is finanszírozza az elnyert 192 millió forintos uniós támogatás, a cég tulajdonosai a díj kifizetéséről hallani sem akarnak. Egy bonyolult, de roppant tanulságos sztorit mutatunk be, amely finoman szólva sem jó reklámja az uniós támogatások felhasználásának – és a keresztyén értékeknek sem.

A történet főszereplője Juhász Márton, a szeretetszolgálat ügyvezetője, aki gyakran szerepel nyilvánosság előtt; Kerekes Sándor, az MRSZ jogtanácsosa, illetve a terméket kifejlesztő Elek Imre.

Az 50-es éveiben járó, hajdúböszörményi Elek Imre azért ölt pénzt a kutyafogkefe-fejlesztésbe, hogy az állateledel-kereskedelemmel foglalkozó vállalkozása saját terméket is kínálhasson. Miután azonban a korábban prosperáló cége – elmondása szerint rossz döntések miatt – bedőlt, semmije sem maradt. Egymilliárd forintnál is nagyobb értékben veszítette el magánvagyonát, adótartozás miatt a cégvezetéstől is eltiltották. Szorult helyzetéből a kiutat a kutyafogkefében látta, ezért keresett befektetőt az időközben a fia nevére bejegyzett know-how (szellemi termék) termőre fordítására. Így került a képbe régi ismerőse, Juhász Márton, rajta keresztül pedig Kerekes Sándor és egy harmadik személy is.

Mivel fantáziát láttak Elek termékében, 2018-ban ők hárman hozták létre a Social Innovation Pet Food (SIP Food) Nonprofit Kft.-t. A terv az volt, hogy Elek fejlesztésére alapozva megpróbálnak uniós pénzt szerezni, abból pedig kifizetik a termék licencdíját, és beindítják a céget. A pénzesőt egy sikeres GINOP-pályázat nyitotta meg. Az Európai Unió és az állam a 250 millió forintos költségű projektjükhöz 192 millió forint vissza nem térítendő támogatást adott. Ebből kell finanszírozni többek között Elekék szellemi termékének licencdíját (65 millió forint), az előállító gépsort (94 millió forint) és számos munkavállalót is.
Nem lényegtelen: a cég megbízásából a pályázat benyújtása előtt egy független szabadalmi iroda (Danubia IP Kft.) is felértékelte Elek szellemi termékét. A cég értékelésében 63,8–71,6 millió forint közé lőtte be az értékét, egyben reálisnak nevezve a 65 millió forintos licencdíjat.

A mások beszámolója alapján „az emberek hasába lyukat beszélő” Elek azt mondja: ő dolgozta ki a cég költségvetését, ő szerezte a Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határán fekvő Fülöpön az üzemcsarnokot; és azt is ő tárgyalta le, hogy az első gyártógépet nagy kedvezménnyel szállítsa régi ismerőse, amit végül az egyik tulajdonos fizetett ki.

A többféle ízben készített kutyafogkefét alapvetően nemzetközi piacra szánták. Megerősített információnk szerint Elek Imre listákat lobogtatott a befektetőknek, régi üzleti kapcsolatai révén akartak piacot szerezni Kelet-Európában, illetve Nagy-Britanniában és Olaszországban. Ez is az oka annak, hogy a csomagoláson magyar leírás nincs, csak ragasztott címkén. Elmondása szerint ígérvényeket kapott partnereitől a vásárlásra, csak a fülöpi üzem beindítására vártak.

Az ügyben érintett felekkel zajlott beszélgetéseink alapján azonban úgy tűnik, túlságosan a pályázati pénzre hagyatkoztak, az elbírálás és a kifizetés viszont elhúzódott. A cég csak vitte a pénzt, veszteséges volt. Új tulajdonosokat is bevontak – a Nyír-Építő Kft. és a szintén nyírségi Fényes Aszfalt Kft. tulajdonosai érkeztek – még az előtt, hogy a cégnek 2020 februárjában kifizették az első 92 millió forintos támogatást.

Ezt követően romlott meg viszony a cégtulajdonosok és Elek Imre között. Azóta arról sincs egyezség a felek között, hogy csak „vitában” vagy „jogvitában” állnak-e egymással. Mindenesetre az értékesítést végző Elek Imre és családtagjai nem hozták az elvárt számokat, ezért jutalékos rendszerre akartak áttérni. Elek ezt azzal magyarázta, hogy mire megjött a pénz, és elindult a termelés, újra kellett építeni a kapcsolatokat. Kitört a koronavírus-járvány, a külföldi utakat törölték, az online prezentációk pedig a termék adottságai okán nem működtek.

A fülöpi üzemben gyártott, Elek Imre iker fiai után elnevezett, Bruno és Milario kutyafogkeféket Magyarországon is forgalmazzák, mi is tudtunk belőle vásárolni. Azt még csak-csak elismerik a felek, hogy gyártottak ilyen neveken termékeket. A cég részéről azonban összevissza beszélnek arról, hogy pontosan mit állítanak elő az üzemben. Fülöp Katalin, A SIP Food ügyvezetője szerint „állateledelt”. Juhász Márton tulajdonos tudomása szerint viszont jelenleg semmit. (Ottjártunkkor sem hallottuk a gyártósorokat). Kerekes Sándor pedig azt mondta, a korábban készített termékek kaphatók az üzletekben.

A Social Innovation Pet Food Kft. telephelye a Hajdú-Bihar megyei Fülöpön (Fotó: Magyar Hang/Szabó Zsolt László)

Nem meglepő módon a termék licencdíjáról is eltérők az álláspontok. Elek azt szeretné, hogy azt kifizesse a cég, Juhász Márton és Kerekes Sándor (rész)tulajdonosok és Fülöp Katalin ügyvezető szerint viszont nem jár pénz a licenc gazdájának. Mindhárman állították: nem a jogtulajdonosok termékét állítják elő, ezért nem áll szándékukban kifizetni a 65 milliót.

Az is kiderült: a jogtulajdonos és a cég nem kötött megállapodást a licencdíj kifizetéséről. Elek ezt azzal indokolta, hogy a régi ismeretség okán megbízott Juhász Mártonban, mivel ugyanannak a gyülekezetnek a tagjai. Felvetésünkre – azaz hogy ha a közel 200 milliós uniós támogatást a termékkel nyerték el, és annak megvásárlásáról a támogató irat is rendelkezik, jogszerűen tagadják-e meg a kifizetést – a jogász Kerekes Sándor azt felelte: a tulajdonosok döntöttek arról, hogy kérelmezik a támogatási szerződés módosítását. Fülöp Katalin ügyvezető azt írta: azért sem fizetik ki, mert a know-how-ról kiderült, hogy annak értékét nem valós információk alapján állapították meg, ráadásul azt nem adták át nekik (Elek Imre ezt vitatja). Juhász szerint ha kifizették volna a know-how díját, akkor visszakövetelhetnék a támogatást.

Figyelemre méltó módon árnyalja viszont a tulajdonosi állításokat egy, a vitában mediátornak – az MRSZ kuratóriumi elnökének, Oláh István lelkésznek – írt február végi levél. Ebben ugyanis Juhász Márton hajlandóságot mutat a licencdíj kifizetésére: e szerint 75 millió forintot bocsátanának Elek Imre rendelkezésére, amely összegből ő kifizethetné a vélt vagy valós követeléseket a fiainak, a gépgyártónak, illetve egy ügybe belekeveredett személynek (lásd keretes írásunkat). Juhász sorait lapunknak azzal magyarázta, hogy Elekék a találkozó feltételéül szabták, hogy a cég előre írásban elismerje a know-how-követelésüket, és fizesse ki, de azt nem vállalhatta a cég. Mi tesszük hozzá: Elek Imréék azóta ebbe is kapaszkodnak. A SIP Food jogásza szerint viszont Juhász e-mailje nem minősül jogelismerésnek.
A tulajdonosok tavaly más módon is próbálták megkerülni a kifizetést. Egy Elek Imre részvételével tartott munkamegbeszélést tulajdonosi taggyűlésnek tüntettek fel, amely szerint döntés született a támogatói szerződés módosításáról, arról, hogy a licencdíjként megjelölt támogatást eszközbeszerzésre és marketingre fordítják. Azt is papírra vetették, hogy a döntéssel Elek is egyetértett. Kerekes a „taggyűlés” kifejezést ma már helytelen megfogalmazásnak tartja.

A Social Innovation Pet Food Kft. telephelye a Hajdú-Bihar megyei Fülöpön (Fotó: Magyar Hang/Szabó Zsolt László)

Szintén Kerekes jegyez egy levelet, amelyben a jogtulajdonos tudomására hozzák: tudnak az Elek Imre elleni büntetőeljárásról és arról is, hogy felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték első fokon, illetve ha újabb eljárásokat kezdeményeznek a cég ellen, az súlyos következménnyel járhat rá nézve. Ezt Elek Imre fenyegetésként élte meg. Kerekes Sándor erre úgy reagált: mivel Elek Imrével egyre nehezebb volt a kommunikáció, és kiderült, hogy több tisztességtelen cselekedetet követett el, ezért az ő érdekében kérték, hogy széthúzás és eljárások helyett együttműködésre fordítsa az energiáját. Kerekes állítja: valójában Elek fenyegetőzött a cég ellehetetlenítésével. Szerinte Elek a következményekre történő figyelemfelhívást és a békés út választását megpróbálja zsarolásként beállítani – magyarázta.

A gépeket előállító szlovákiai cég, a Porto Europe SRO tulajdonosa, Lajkó Gábor azt állítja, a megrendelt három gép alkatrészeit ő beszerezte, az rajta maradt, amivel 10 milliós kárt okoztak neki. Emiatt kártérítési pert helyezett kilátásba. A tulajdonosi körből azt mondták, hogy a géppel problémák vannak, az ügyvezető pedig azt írta, hogy nincs tartozás a partnerek felé.

Mivel a (jog)vita már két mediátort is elfogyasztott, a megegyezés lehetősége távolinak tűnik. Annak fényében különösen, hogy a SÍP Food Kft. jogásza világossá tette: tárgyalni sem hajlandók a követelésről. Elekék több feljelentést is tettek. Egyet a rendőrség a NAV-hoz továbbított – ezt a rendőrség lapunknak megerősítette. Egy másik – a csalás, megtévesztés, fenyegetés, okirat-hamisítás és jogosulatlan know-how-használat miatt tett feljelentés – pedig a megyei kapitányság gazdaságvédelmi osztályára került.

A cégnél a munkában hisznek – hallottuk.

Hogyan működik az üzem?
Az üzem létrehozásában az engedélyezési eljárásokban tapasztalattal rendelkező Racsmány Ferenc működött közre. Elmondta, őt azzal kecsegtették, hogy felső vezető lesz a cégben. Állítja: a pályázatban a nevéhez a pozíciójával munkabér volt rendelve. Racsmány azonban hoppon maradt, miután a licencdíj ügyében szembement a tulajdonosokkal. Emiatt munkaügyi bírósághoz fordulna. Kerekes Sándor szerint viszont Racsmány munkaviszony-ajánlatot nem kapott, a pályázat végső formájába végül nem került be. Racsmány jelenleg munkanélküli, ahogy Elek Imre és a fiai is. Hogyan működik jelenleg a SIP Food Kft.? Racsmány Ferenc azt mondta: Fülöp Katalint ő protezsálta be, és ő adta át neki a dokumentumokat a cég működtetéséhez. Fülöp tavaly decemberben találta magát az ügyvezetői székben. A hölgy kérdésünkre azt közölte: gyártási igazgatóként dolgozott a SIP Foodnál, majd felkérést kapott a megbízásra.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2012/13. számában jelent meg március 26-án.