A hosszabb-rövidebb, valutakeretes ausztriai és NSZK-kiruccanások után Skóciában néztünk először szembe a fogyasztás és a konzumlét mibenlétével.
Pár perc próza
Mi az, hogy itt méltóságteljesen jönnek-mennek, alszanak a mi padjainkon? Mi az, hogy kukoricakeményítő? Karantén van, világjárvány, téged nem engedünk a boltba, ha itt valaki koronás, akkor te biztos az vagy!
Gyerekkorában szeretett vonattal utazni. Akkoriban sok mindent szeretett, amit ötvenévesen már megvetett és rühellt, de nem tudta eldönteni, hogy azért-e, mert akkor nem volt az életről semmi tapasztalata.
Döbbenetes, hogy egy halálos pandémia árán kell viszontlátnunk régmúlt világunkat, ahova pedig szívünk mélyén vágytunk mindig is.
Az oktondi erőfitogtatás nemcsak a hétköznapi muszklibajnokok sajátja. A nagy multinacionális vállalatoké is. Ők a gazdasági élet izompacsirtái. Sosem mutatkoznak pőre valójukban.
Akkor még nem tudta, hogy aznap éjjel olyan bejelentéseket tesz a miniszterelnök, hogy előbb csak kényszerszabadságolják, aztán elbocsátják.
Édesapám a munkát sosem hozta haza, de az íveket igen, azokat pontosan kellett kitölteni, ahhoz nem volt elég a nyolc óra bent a hivatalban.
Vagy féltucatnyi csehországi tárcát megírtam, s e szót: sör, még le nem írtam. Ezen változtatunk most.
A szabad választás látszatát hamisan keltő kényszer törvény, amelynek tíz éven át sikerült megbújnia a paragrafusrengetegben, drága szüleim emlékét minden épeszű indok nélkül súlyosan sérti, méghozzá visszamenőleges hatállyal.
A hatvanas évek elején megszavaztatták a közönséget, ki a legszebb színésznő szépséges Magyarhonban. Ő nyert. Mint később kiderült, mégis veszített.
Hovacki Ernő 1991-ben költözött a csillogás földjére, Amerikába. Már nem volt fiatal, de öreg sem, viszont gyerekkori álma volt, hogy egyszer a sztárok közelében legyen.
Anyámtól az ablakon másztam ki tizenöt évesen. Nem volt semmi dráma, felmentem apámhoz, mondtam neki, hogy ideköltözöm, ő meg mondta, hogy rendben.
A két legfontosabb szó a magyar nyelvben az „és” és a „de”, mondta harminc éve Anikó, mondjuk, nem férnének bele Kosztolányi tíz legszebbjébe, de rajtuk múlik az életünk.
– A zsidóknak menni kell – hajtogatta, és abból sem csinált titkot, hogy ha tudna, sem akarna segíteni. A magyar érdek mindenekelőtt!
A lengyel–magyar barátság építéséhez bizony amerikai horrorokból is el lehet lesni néhány alkalmas fordulatot.