Mi az, hogy itt méltóságteljesen jönnek-mennek, alszanak a mi padjainkon? Mi az, hogy kukoricakeményítő? Karantén van, világjárvány, téged nem engedünk a boltba, ha itt valaki koronás, akkor te biztos az vagy!
Pár perc próza
Gyerekkorában szeretett vonattal utazni. Akkoriban sok mindent szeretett, amit ötvenévesen már megvetett és rühellt, de nem tudta eldönteni, hogy azért-e, mert akkor nem volt az életről semmi tapasztalata.
Döbbenetes, hogy egy halálos pandémia árán kell viszontlátnunk régmúlt világunkat, ahova pedig szívünk mélyén vágytunk mindig is.
Az oktondi erőfitogtatás nemcsak a hétköznapi muszklibajnokok sajátja. A nagy multinacionális vállalatoké is. Ők a gazdasági élet izompacsirtái. Sosem mutatkoznak pőre valójukban.
Akkor még nem tudta, hogy aznap éjjel olyan bejelentéseket tesz a miniszterelnök, hogy előbb csak kényszerszabadságolják, aztán elbocsátják.
Édesapám a munkát sosem hozta haza, de az íveket igen, azokat pontosan kellett kitölteni, ahhoz nem volt elég a nyolc óra bent a hivatalban.
Vagy féltucatnyi csehországi tárcát megírtam, s e szót: sör, még le nem írtam. Ezen változtatunk most.
A szabad választás látszatát hamisan keltő kényszer törvény, amelynek tíz éven át sikerült megbújnia a paragrafusrengetegben, drága szüleim emlékét minden épeszű indok nélkül súlyosan sérti, méghozzá visszamenőleges hatállyal.
A hatvanas évek elején megszavaztatták a közönséget, ki a legszebb színésznő szépséges Magyarhonban. Ő nyert. Mint később kiderült, mégis veszített.
Hovacki Ernő 1991-ben költözött a csillogás földjére, Amerikába. Már nem volt fiatal, de öreg sem, viszont gyerekkori álma volt, hogy egyszer a sztárok közelében legyen.
Anyámtól az ablakon másztam ki tizenöt évesen. Nem volt semmi dráma, felmentem apámhoz, mondtam neki, hogy ideköltözöm, ő meg mondta, hogy rendben.
A két legfontosabb szó a magyar nyelvben az „és” és a „de”, mondta harminc éve Anikó, mondjuk, nem férnének bele Kosztolányi tíz legszebbjébe, de rajtuk múlik az életünk.
– A zsidóknak menni kell – hajtogatta, és abból sem csinált titkot, hogy ha tudna, sem akarna segíteni. A magyar érdek mindenekelőtt!
A lengyel–magyar barátság építéséhez bizony amerikai horrorokból is el lehet lesni néhány alkalmas fordulatot.
A főnök jobbkeze, az a morcos, magas angol közben neveket olvas: köztük vagyok én is. Húszan követjük a sötét folyosón, a társaság felét máshová rendelik, minket kirúgnak, ők maradnak.