Van-e helyes választás akkor, amikor az egyén és a közösség, az önfeláldozás és a kötelesség között kell dönteni?
Pár perc próza
Cinkotai története egyedülálló a magyar politika világában. Vidéki polgári-konzervatív család sarja volt, a hazai belpolitika aranyhalas kacsaúsztatójába mégis meteorként csapódott be, ez pedig egy különös eredetmítosszal magyarázható.
Hogy miért éppen Krakkó? Mert a magyar történelemhez kapcsolódóan annyiszor hallottam emlegetni a hajdani Lengyel Királyság egykori székhelyének nevét.
Félek, mi lesz vele télen, ha nem tud bejönni a házba a hideg elől, meg ha nem lesz, aki enni adjon neki, csak a részeges gazdája.
Apa már nem láthatta, hogyan burjánzik a gaz, bújnak elő a felkapaszkodó pitiánerek, továbbá a letűnt munkáshatalom magasra emelt nagyjai. Hirtelen minden senki valaki lett.
Az a bizonyos állampolgársági törvény. Az EU-s útlevéllel hopp, Németország, Belgium, Anglia, családostul. Kiürül a szórvány, és nem a magyarországi lakosság nő tőle.
Az ismerőseim java része hajnalig fönn van magánkaranténjában, és a nappalt tölti alvással. Az éjszaka kétségkívül jobban hasonlít korábbi önmagára, egy önkéntesen otthon töltött korábbi éjszakára.
A baldocki sörkatasztrófa sohasem történt meg – a róla szóló Wikipédia-cikket viszont azóta is az egyik legremekebbül kivitelezett kamuoldalként tartja számon az internetes enciklopédia története.
„Magának már nagyon régen vége van, és ezen semmi nem változtat. De én most a legnagyobb ajándékot kínálom, amit egy színház igazgatója kínálhat. A hírnevet. Azt, hogy egy ország fogja figyelni magát!”
Na, akkor cidriztem kicsit, bevallom! Jól éreztem, hogy nem hiányzik nekem a politika, én olyan távforradalmár vagyok, csak szerveren keresztül.
Azt hittem, Hacseket és Sajót minden magyar ember ismeri. Kettejük színpadi figurája nemzeti kincs. Hungarikum, Jó szívvel ajánlom, legyen mulatságos kettősük kötelező iskolai tananyag.
A felnőttkor hajnalán szembesülünk először azzal, hogy alig drágább vagy néha egyenesen olcsóbb a tenger mellett nyaralni, mint a Balatonon.
„Mindenkitől akar valamit. A Bencétől például azt, hogy fejezze le a húga tengerimalacát, de minél előbb, ha nem szeretne veszélyt hozni a családjára.”
A derék szerzetesek nemcsak amiatt főzték előszeretettel a söröket, mert annak fogyasztása nem számított a böjt megtörésének.