A „have a nice day” fordításából létrejött köszönést, ki tudja, miért, nem szeretem, használni pedig semmi pénzért nem vagyok hajlandó.
Publicisztika
Fájdalmasan szép élmény, amikor az ember a felújított tornácos házakkal övezett borsodi utcácskán azt a sormintát hallja a helyiektől: holland, holland, német, holland, budapesti.
A szomszédasszonyom, aki hetvenhárom éves, és akivel a napokban együtt mentünk neki egy darab földnek, olyan sebességgel húzott el mellettem a szerszámmal, mintha gépesítette volna magát.
A gasztroreality hamissága épp annyira kézzelfogható, mint a létező szocializmusok bármelyik hazugsága.
Elfogadhatatlan, hogy a rákbetegek órákig várakozzanak, de ők már legalább benne vannak a rendszerben.
Kedves Fideszék, majd ha nem loptok, csak akkor kifogásolhatjátok a velencei-tavi nyaralást.
Ez zene, mondtam Genának, amikor már hatodszor ment végig egymás után a Paint it black, ez odaver.
Ha a test néha még repül is, a lélek szinte már csak hálni jár bele, jeges veríték és forró hidegrázás, félelem mindentől, ami még jöhet.
A kormány az 5G hazai alkalmazását mindaddig függessze fel, amíg egyértelmű bizonyítékok nem tisztázzák, hogy nem jelent egészségügyi veszélyt vagy más kockázatot.
Az 1919. április 6-án lejátszott Magyarország–Ausztria mérkőzés lehetett az első alkalom, amikor a futball az állami propaganda eszköze lett.
A mítoszépítés bizony a valóság hajlítgatásával jár. A kormányfő a Tusványoson is újabb ecsetvonásokkal gazdagította a most éppen a liberális korszellem, a liberális internacionalizmus ellen heroikus küzdelmet vívó hadvezér (ön)arcképét.
H. Dezsővel valahogy nehezebben boldogulnak, mint Ahmed H.-val.
Nehéz ez. Ha túl közel állunk, akkor nem látjuk jól a korrupciót, ha meg túl messze, akkor azért nem. Ha meg háttal állunk, akkor meg azért.
A sokadik Orbán-kormány számára is súlyos kihívást jelent az ország „üzemeltetése”, a normális ügymenet.
És vajon pislákol-e fény az alagút végén?