Kellemes nyári időjárást és időtöltést kívánunk mindenkinek! – ezek nem egy telepített idegenvezető nyájas szavai, aki ekképpen fogadja a frissen érkező magyar turistacsoportot a Palma de Mallorca-i szálloda hűs lobbijában, hanem a magyar politikai ellenzék vezető erejének, a Demokratikus Koalíciónak a reakciója Orbán Viktor hetekkel ezelőtti tusnádfürdői beszédére. Értem én a koncepciót, miszerint bolond beszédre csak bolond reakció adható, így aztán inkább nem is reagálunk, de valamiféle talpraesett sajtóközleményt azért minden bizonnyal szívesen olvasott volna a legnagyobb ellenzéki párt több százezres követőtábora. Olyan lelki fröccsöt, ami muníciót adott volna az 5 százalékpontos inflációcsökkenés miatt révületbe esett fideszes szomszéd nénik elleni vita megvívásához, olyan iránymutatást, amely lelkesedéssel tölti el a híveket, kicsit hétköznapibb stílusával akár.
Mintha az ellenzék és annak vezető ereje feladta volna a kommunikációs tér használatát; a debreceni momentumosok megmosolyogtató, kedves kis küszöbfoglalásán kívül érdemleges akciót nem nagyon tudok említeni az elmúlt hónapokból, inkább csak amolyan árulásfélét, amennyiben a tusványosi cirkuszsátorban megjelent LMP-MSZP-Jobbik smúzolását kenyéradó gazdáikkal annak tekintjük. Ez a kollaboráció sem tett jót az ellenzéknek, hiszen ki fogja ezután elhinni, hogy Kanász-Nagy Máté vagy Brenner Koloman saját testi épségét sem kímélve utasítja vissza a Fidesztől érkező banki átutalást. Kocsis Máténak meg szüksége van néhány „ellenzéki” arcra azért, hiszen hogy nézne ki, ha a Fidesz – oppozíció híján – önmagával birkózna, mint Mr. Bean valamelyik édes kis szkeccsében.
Tetten érhető a kapkodás, a tervszerűtlenség az ellenzék tevékenységében. A rendkívüli parlamenti ülés is egy öngól volt, érthetetlen, hogy nem volt egy olyan józan politikai tanácsadójuk, aki felvilágosította volna a pártok vezetőit, hogy a török parlament nem fogja a nyár közepén szerét ejteni a svéd NATO-csatlakozás megszavazásának. Így az az elképzelés, hogy Orbánnak még előttük parlamenti felhatalmazásra van szüksége (és ezért az ellenzék által gründolt ülésen lesz azt kénytelen megtenni), hogy elkerülje az utolsó áldásadással járó tekintélyvesztést, blődség. A parlament üresen tátongott, a hírnek, hogy a fideszes képviselők nem mennek be a munkahelyükre, de a nagy suskát felveszik, semmi visszhangja nem volt, különben is a nyár nem politizálásra való, az Isten áldja meg Miniszterelnök Urat, miközben a Scruton-kötetet meg a gumimatracot pakolja a horvátországi nyaralásra…
Nem szívesen írok ilyet, mert a demokrácia egyik alappillérét gúnyolom, de a magyar ellenzék egy vicc, abból is az ócskább kategória. Tetszik, nem tetszik, ez nemcsak az én, hanem az Átlag Nagyérdemű véleménye is, és ezen nem megsértődni kellene, hanem bevágódni az autóba, előhúzni a benzinkártyát, és járni-kelni az országban. Itt nem DK Tv-re van szükség (szerencsétlen névválasztás, kedves szomszédomat nekem kellett felvilágosítanom, hogy a Dikh Tv és a DK Tv nem egy és ugyanaz), nem ATV-s okoskodásra, hanem valódi terepmunkára, hogy az innen-onnan verbuválódott, komolyan nem vehető, nevetséges Láthatatlan Légió (amely Rejtő Jenő tollából igazán zseniális) végre átváltozzon felelős és kőkemény ellenzékké…
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/32. számában jelent meg augusztus 11-én.
