Hiába nézem komédiának, nem mulattat: a Fidesz budapesti taktikázása újabb példa arra, hogy a férfiak játékában a nők csak olcsó fogyóeszközök lehetnek. – A fővárosban is mi vagyunk a legnagyobb politikai erő, és Szentkirályi Alexandra személyében megtaláltuk hosszú távra is a Fidesz budapesti vezetőjét – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Mandinernek adott interjújában, másfél nappal azelőtt, hogy a hosszú távú megoldás bejelentette a visszalépését.
Mióta Szentkirályi Alexandra lett a kormánypárt főpolgármester-jelöltje, egyetlen egyszer mérték esélyesebbnek az LMP támogatásával induló Vitézy Dávidnál, Karácsony Gergelyt pedig megközelíteni sem tudta, nyilvánvaló volt, hogy a június 9-i választások előtt visszaléptetik. A Fidesz szempontjából szükségszerű döntésről az érintett péntek reggel számolt be, mint mondta számára az a legfontosabb, hogy „Gyurcsány és Karácsony távozzanak a város éléről. Ezért utat adva a változásnak elállok a főpolgármester-jelöltségtől és a Fidesz fővárosi listavezetőjeként folytatom a kampányt”. A narratíva világos, a megoldás pedig csak a szokásos: feláldoztak egy nőt a siker érdekében.
Senki sem gondolhatta komolyan, hogy a kormányszóvivőként is halovány Szentkirályinak lehet esélye a főpolgármesteri címre, de arra tökéletes volt, hogy felhajtsa Vitézy Dávid árát. Vasárnap kiderül, hogy bejön-e a taktika, a Fidesz mindenesetre megint kegyetlenül jó munkát végzett: az LMP-mintájú zöld csomagolópapírba tekert kvázi-független Vitézy még azok számára is alternatíva lehet a hol enerváltnak, hol indolensnek tűnő Karácsony ellen, akik amúgy sosem szavaznának a Fidesz jelöltjére. Szentkirályi pénteki bejelentése nyilvánvalóvá tette, amit eddig is tudtunk, a kormánypárt valódi jelöltje Vitézy Dávid, és a személyén keresztül Orbán Viktor rengeteg kormánykritikus szavazatot fog besöpörni.
Ehhez pedig csupán azt kellett tennie, amihez jól ért: megalázni egy nőt. Az első perctől biztosak lehettek benne a Fidesznél, hogy a nyíltan kormánypárti jelölt egy csali, egy bérlicitáló, egy instant áldozat, és erre a szerepre csak egy nő lehet igazán alkalmas. Ha egy férfit dobnak a ringbe, hogy már az első mozdulat előtt küldjék is utána a törülközőt, azzal a saját valóságukban a gyengeségüket és a gyávaságukat bizonyították volna, de egy nővel ugyanezt tenni, már dicsőségnek számít. Egy nő feláldozható a nagyobb cél érdekében, a férfi esetében csúfos kudarcot jelentett volna a visszalépés.
Novák Katalin jól megérdemelt bukása is Sulyok Tamás egyre kellemetlenebb megóvása tükrében nyeri el valódi jelentését. A férfi még akkor sem áldozható fel, ha hazudott (rosszul emlékezett?) a náciszimpatizáns apja múltjáról, ha a gyanú szerint zsebszerződésekkel segített külföldi kézre játszani az édes magyar anyaföldet, és ha minderről a joviális nagypapa egyre kínosabb imázsával akarja elterelni a figyelmet. Egy nőt lazán el lehet küldeni, méltóságnak álcázva a kirúgás szégyenét, a férfiak bukása azonban gyengítené a Pártot.
A Fidesz megint jól taktikázik, és a politikai játszmák sűrűjében még az imázsépítésre is maradt ideje a kormánypártnak: a gyengeséget a nők térfelére passzolva mutat erőt a választóinak. Talán nem olyan látványos, mint a menekültek, a homoszexuálisok, a hajléktalanok vagy az EU elleni gyűlöletkampány, de a nők is egyértelműen áldozatai a Fidesz politikájának.
