Amikor csütörtök este a „Magyar Nemzet”, az Origó, és a Mandiner címlapján sem volt egyetlen hír Szentkirályi Alexandráról, akkor már biztosra vehető volt, hogy a korábbi kormányszóvivő hamarosan visszalép a főpolgármester-jelöltségtől. Híresztelték már ezt a kormánypárti körökben is, de amikor reggel hatkor megjelent a hír, miszerint a Századvég kutatása szerint Vitézy Dávid a legnépszerűbb polgármester-jelölt, onnantól már nem volt kérdés, hogy ez bekövetkezik. És mivel a szombatot kinevezte Orbán Viktor a „nagy mozgósítás napjának”, így sietni kellett a hírrel. Azt ugyanis kereteznie kellett még a holdudvarnak, ami sikerült is, percek alatt elkészültek a hatalom számlaképes narratívagyártóinak a magyarázatai és útmutatói. Hogy hát Karácsony Gergelyt és (persze Gyurcsány Ferencet) így nagyobb eséllyel lehet elkergetni. Az, hogy a kormánylapban nemrég még egészen más jelent meg erről, az teljesen mindegy. „Csak Karácsony volt képes olyan ostoba lépésre évekkel ezelőtt, hogy az ellenzéki előválasztáson általa megelőzött Márki-Zay Péter javára visszalépett a miniszterelnök-jelöltségért vívott versenyben. Miért utánozná ebben bárki, akinek egy csöpp esze van? (...) ha bármilyen kormánypárt egy ellenzéki formáció jelöltjét támogatná, annak súlyos következménye lenne egy következő választáson. Éppen ezért ajánlgat sületlenségeket a Medián társulata. Ezekkel a mézesmadzag-felmérésekkel viszont csak egyet árulnak el: nagy gondban van a baloldal Budapesten” – írta a „Magyar Nemzet” szerzője, és hát ezek a sorok így utólag, a történtek fényében meglehetősen merész képzettársításoknak engedhetnek szabad folyást.
Karácsony Gergely most persze ünnepli, hogy igaza van és volt végig, holott egy politikus csak akkor triumfálhat, ha többsége van, ahhoz pedig hogy ez kiderüljön, még meg is kell nyernie a választást. Az óbaloldal jelöltje alighanem abban bízik most, hogy ez a bejelentés egyrészt feledteti a különböző vitákon nyújtott teljesítményét és így számos olyan választót terel majd hozzá, aki ugyan a kormány és az ellenzék teljesítményével sem elégedett, de rendszerellenessége miatt inkább Karácsony neve mellé húzza majd be az ikszet. Mivel tudjuk, hogy a Karmelitában „mindent mérnek”, ezért nagyon meglepő lenne, ha éppen erről nem készült volna felmérésük a kormánypártoknak belső használatra. Így ha Karácsony Gergellyel úgy „nyereti meg” a választást a Fidesz, hogy közben még azt a szívességet is megadja neki, hogy visszaigazolja mindazt, amit a jelenlegi főpolgármester a kampány kezdete óta szajkóz, az a szimbolikus- és a médiatérben legalábbis óriási blama. Hogy a folyamatos jogkör-elvonások közepette és a telekkönyvekben lesz-e ennek jelentősége (nem és nem) az már más kérdés.
Vitézy Dávid pedig reménykedhet abban, hogy ugyanezek a Kéri László kifejezésével élve „harmadik magyarországi, budapesti” szavazók pedig mérlegre teszik az elmúlt öt év fővárosi és kerületi eseményeit és belegondolnak abba, hogy mit is tettek az ellenzéki vezetésű önkormányzatok az ellen, hogy ott különféle oligarchákhoz köthető luxus-lakóparkok és fenntarthatatlan betonmonstrumok épüljenek? Alapélménye ugyanis ezeknek a szavazóknak, hogy évek óta nem hasznosul a voksuk, és könnyen lehet, hogy ezt a hasznosulást nem úgy képzelték el, hogy stadionok és abszurd kormányzati beruházások nőnek ki a földből a „legellenzékibb” kerületekben is. Az LMP jelöltje retorikájában legalábbis mindenképpen szembe megy ezzel a szemlélettel is, de úgy, hogy közben most már számít a kormánypártok támogatóinak átszavazására.
A legmeglepőbb fordulata ennek a kampánynak talán ez, pedig túl vagyunk már pár történelmi hajtűkanyaron. Mert lehet, hogy most maga Szentkirályi Alexandra beszél arról, hogy azért lép vissza, hogy ne tartsanak kétfelé a változást akarók szavazatai. Igen ám, de alig pár másodperc múlva már arra kéri a szavazóit, hogy voksoljanak egyrészt az Orbán-pártok fővárosi listájára, és az LMP jelöltjére, Vitézy Dávidra. Egy olyan jelöltre, aki elég sokszor azt hangoztatja, hogy nem kér sem Orbánból, sem Gyurcsányból. Pont mint az a Magyar Péter, akinek támogatóit elég sűrűn kéri Vitézy, hogy szavazzanak rá.
Vagyis: Szentkirályi arra kérte a szavazóit, hogy osszák meg a szavazatukat, amire 2010 óta nem szolgáltatott példát a Fideszből senki. A nemzeti együttműködés rendszerének születésekor keletkezett mondás, miszerint „csak a Fidesz”, az nemcsak egy választási plakátszlogen volt, hanem nagyon is direkt és pragmatikus ikszelési útmutató. Akkori kampányzáró beszédében Orbán Viktor el is magyarázta, hogy a „kis győzelem, kis változást, a nagy győzelem, nagy változást” jelent. De Orbán azt is elmondta, hogy mindez csak akkor következik be, ha a listán és az egyéni jelölteknél is „csak a Fideszre” szavaznak. Tudta ugyanis a miniszterelnök, hogy kacérkodnak a szavazóik a gondolattal, hogy megosszák a voksukat, és annyira „nagy változást” akartak, hogy az akkori radikális Jobbiknak is szerettek volna lehetőséget adni legalább egy listás iksszel. Na, ezt akadályozta meg minden szinten a „csak a Fidesz” bon mot. Most viszont épp egy nagy figyelmet kiváltó fideszes politikus mondja a választóinak, hogy most vasárnap „nemcsak a Fidesz” van. Rengeteg szavazónak ülteti most el a fejében a gondolatot, hogy szavazatot megosztani nem bűn, ráadásul egy olyan helyzetben, amikor a helyhatósági választást kísérő EP-szavazás tétje kormánypárti szempontból az, hogy Fidesz vagy belső-vérzéses halál egy nukleáris holokausztban. Mi lesz akkor így 2026-ban, mikor az országgyűlési választásokra azért elkerülhetetlenül bebizonyosodik, hogy kétfelé szavazni nem jelenti automatikusan az összmagyarság megsemmisülését egy atomcsapásban? Másfél éve lesz az Orbán-pártoknak, hogy bebizonyítsák, rajtuk kívül senki sem érdemel bizalmat, és mondjuk egy közelgő űrlény-invázió rémképének felvázolásával le kell zárniuk azt a szelencét, amit Szentkirályi visszalépése és szavazatmegosztásra buzdító szavai nyitottak meg, különben sokak fejében még akár valamiféle jövő is elkezdődhet. Elvégre jó eséllyel ott lesz az önmagáról a „jó Fidesz” képét kialakítani vágyó Tisza is a szavazólapon, a lista élén azzal a Magyar Péterrel, akinek életrajza több ponton is egybevág Vitézyével, akinek most pont a Fidesz nyitott utat.
És persze ahány szavazó, annyiféleképpen leképződhet a végeredmény ebből a felállásból, de egy dolog biztos: lesznek szavazók, akik 2026-ban „nagy változást” szeretnének majd elérni a szavazófülkékben. Akár azért, mert látták, mi történt 2010 előtt, akár azért, mert látták mi történt utána, de ez tulajdonképpen mindegy is. Nekik ugyanis pont az lesz a bajuk, hogy másfél évtized elteltével már tényleg semmi más nem számít a hatalomnak, „csak a Fidesz”.
