Demokrácia: nyomor és szociális érzéketlenség álöltözetben
Egy jelenet a Nyerd meg az életed című sorozatból

A japánok meg a kínaiak évezredes katonai és kulturális nyomását viselő koreaiaknak nem volt más választásuk, mint a nyugati szellem, a nyugati kultúra és a nyugati életmód elsajátítása. Egyetlen ázsiai nép tagjait sem teszik ki olyan nagy arányban keresztények, mint a koreaiakét – s megrendítő tudás, hogy ez a nép olyannyira magára vette a Nyugat politikai-társadalmi dilemmáit és konfliktusait, hogy míg a mi civilizációnk már több mint harminc éve túlesett a kapitalista és a kommunista blokk hidegháborús szembenállásán, s így történelem utáni állapotba jutott, addig a két Korea közt a mai napig áll a „berlini fal”. Ennek fényében nem túlzás kijelenteni, hogy a koreaiak bizony komolyabban veszik a nyugati történelmet, mint bármelyik nyugati társadalom.

Bizonyára ebből is fakad, hogy ma a dél-koreai filmesek a nyugatiaknál erősebb, hitelesebb és átélhetőbb rendszerkritikus filmeket és tévésorozatokat képesek forgatni. Közelebbről látják a kapitalizmus sötét vonásait, mint akár az európai forgatókönyvírók és rendezők, akár a hollywoodi villák falai közt élő amerikai filmes elit tagjai. Az országban, ahol a ’68-as tüntetések idején diáksortüzek zajlottak, elmaradt a piacgazdaság szociálissá formálása – így a dél-koreaiak a maga nyers valóságában tapasztalják meg azt a tőkés rendszert, amelyet az Európában vagy Észak-Amerikában élők zöme tulajdonképpen élhetőnek érez.

Rasszizmusügyben nincs mese
Puzsér Róbert

Rasszizmusügyben nincs mese

Azt vallom, hogy még nagyon primitív, rasszista beszéd elhangzása esetén is érveket, nem pedig hisztériát, áldozati pózokat és törzsi átkokat kell a szubhumán szellemmel szembeállítani.

Dél-Koreában nincs európai értelemben vett szociális biztonság, de van kegyetlen piaci verseny és fogyasztói társadalom. Ennek ismeretében nem csoda, hogy a szülőképes dél-koreai nők a világ legrosszabb termékenységi arányszámait produkálják, nem csoda, hogy rendkívül magas a haszontalannak bélyegzett időskorúak öngyilkosságainak száma, és az sem meglepő, hogy nők is Dél-Koreában lesznek legnagyobb arányban öngyilkosak a világon. Dél-Korea technológiai szuperhatalom, továbbá a XXI. századi vizuális kultúra és popkultúra fellegvára, egy ázsiai óriás, amelyet feszít az erő és az ambíció, hogy meghódítsa a világot. S Dél-Korea ugyanakkor egy szociális válságban tengődő, elöregedő, korrupcióban és tekintélyelvűségben fuldokló, önpusztító társadalom. Mintha a nyugati civilizáció valamennyi erénye éltetné, és valamennyi bűne sorvasztaná egyszerre elképesztő intenzitással.

Csakhogy Ázsia nem pusztán a Nyugat tükre, de legalább annyira a nyugati önzés és kapzsiság szörnyszülöttje. A nyugati tőke korlátokat nem ismerő termelését, azzal járó környezetszennyezését és nyomorgó munkásosztályát a Távol-Keletre szervezte ki, s ennek hamarosan meg is fizeti az árát: az ázsiai tigrisek nyomában felemelkedik az ázsiai sárkány, és a Nyugat lassan minden téren defenzívába szorul. E folyamat részeként képez a dél-koreai mozi egyre nagyobb kihívást a nyugati tudatiparnak. A koreai filmesek még ma is el tudnak mondani valami fontosat az emberiségnek a Charles Dickens regényeiből ismerős manchesteri kapitalizmusról. Amiről a Nyugat azt képzeli, hogy a múlt, az valójában a Távol-Kelet.

A szuperhőszsáner méltó helyére kerül
Puzsér Róbert

A szuperhőszsáner méltó helyére kerül

A konzumidiotizmus mindent elsöprő özönére érkezett meg a civilizáció immunválasza. A fiúk című Amazon-sorozat képében.

A Nyerd meg az életed című sorozat a tőkés rendszer emberi externáliáiról, az uzsorások, bankok és uzsorás bankok hitelcsapdájában vergődő tömegek kiszolgáltatottságáról és kilátástalanságáról gyártott, elsöprő erejű szociodráma. Nem idealizálja a szegényeket, hanem híven ábrázolja a maguk felelősségét a sorsuk alakulásában – s a szerencsétlenül járt kisemberek mellett megjelennek a színen a szerencsejáték-függők, a spekulánsok és a bűnözők is, akik napról napra nyomorítják meg a környezetüket, úgyhogy nem is könnyű azonosulni velük. A cselekmény antihősök körül épül fel, hordoz egy keveset a Menekülő ember és Az éhezők viadala című film zsáneréből – a történet legtalálóbb vonása pedig az, hogy a nyomorgókon végrehajtott szórakoztató célú terrorhoz immár nem tartozik sem ideológia, mint a XX. század derekán, sem profitéhség, mint a XX. század végén – már csakis a kiszolgáltatottság, az erőszak és a perverz kíváncsiság öncélúsága hömpölyög, melynek sem értelme, sem célja nincs, csakúgy, mint magának a kapitalizmusnak.

A film metaforikus cselekményében az eladósodottak nyomora és kilátástalansága felett élvezkedő gazdagok áldozataiknak groteszk demokráciát rendeznek be, amelynek szabályai felett lelkiismeretet színlelve őrködnek, hisz ez a díszlet segít fenntartani azt a szociális szakadékot, amely fölött az őket oly kiválóan szórakoztató cirkuszt berendezték. A történet tanulsága valósággal kiüti a néző szemét: a demokrácia intézményei nap mint nap legitimálják és konzerválják az obszcén mértékű szociális különbségeket a XXI. század polgári társadalmaiban.

Az Orbán-rendszer képlete: neoliberalizmus plusz expó
Puzsér Róbert

Az Orbán-rendszer képlete: neoliberalizmus plusz expó

A véget nem érő expók nem pusztán az ország lerablásának álcáiként funkcionálnak, de önmagukban is kiváló alkalmat képeznek, hogy a rendszer oligarchái túlárazott megrendelések révén még többet lophassanak.

A magyaroknak különösen fontos sorozat ez, hisz harminc éve egy olyan neoliberális kísérlet alanyai, amelynek követendő példája épp Dél-Korea. Harminc éve az a mindenkori kormányzat gazdasági ideológiája, hogy a magas adók, a szociális kiadások, a munkavállalói jogok, a szakszervezetek és a túl nagy bérek hátráltatják az ország versenyképességét és felzárkózását. Harminc éve megállás nélkül mantrázzák a neoliberális közgazdászok, hogy a kelet-közép-európai régiónak példát kell vennie az ázsiai modernizációról, de azt valahogy sosem fűzik hozzá az okfejtésükhöz, hogy ennek mi az ára. A magyaroknak ezt a sorozatot nézve érdemes átgondolniuk, hogy óhajtják-e az abból feltáruló gazdasági és társadalmi rendet, igazságosnak tartják-e ezeket a szociális viszonyokat, tényleg ebbe az irányba kívánják-e mozdítani Magyarországot, tényleg a távol-keleti példa kell-e, hogy inspirálja a társadalomképüket a dán, a finn és a svéd minta követése helyett. Mert a neoliberális sikerreceptnek igenis ára van – a Nyerd meg az életed című sorozat ennek az árnak a felejthetetlen kulturális mementóját tárja közönsége elé.

Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/41. számában jelent meg, október 8-án.