Miután a Fidesz egypárti túlhatalma erőltetett menetben átforgatta a magyar egyetemi világ hozzávetőlegesen 80 százalékát alapítványi formába, alapvetően azzal az érveléssel, hogy akkor kiemelten támogatják majd EU-forrásokból őket, az elmúlt hetekben hirtelen kiderült a szélesebb közvélemény számára is: nem jó ez így, és le is mondtak az aktív miniszterek a kuratóriumi tagságukról. Mint volt egyetemi vezető érteni vélem azon szenátusok motivációját, akik Palkovics miniszter vetítéséből (úgy értem, PPT) csak a milliárdokat látták, és a részben be is következett fizetésemelés ígéretét. E sorok írója azonban már akkor figyelmeztetett arra, hogy ugyan az alapítványi forma nem ördögtől való, de az egyetemi autonómia európai konzervatív érték, s alapvetően helytelen, hogy az egyetemi polgárok választott vezetői és a szenátusok kezéből a kuratóriumi tagok kezébe kerültek olyan döntések, amelyek alapvetően határozzák meg az egyetemek működését.
Ráadásul a kuratóriumok tagjai időbeli korlát nélkül és úgy vehették át hivatalukat, hogy az új tagokat is ők választhatták meg, az pedig csak hab volt a tortán, hogy aktív miniszterek, államtitkárok mit kerestek a testületekben. Amikor pedig a felsőoktatásért felelős államtitkár, Bódis József kinevezte saját magát a saját egyetemén kuratóriumi elnöknek, akkor még a legelvakultabb szemlélőben is felvetődhetett: ilyen tisztességes polgári demokráciában nem lehet. És nem, a nyugati példák azért nem jelentenek érvet ezzel szemben, mert egyrészt a vagyont ezek az alapítványi egyetemek nem az államtól kapták, mint hazánkban, hanem Harvard Oxford, vagy Cambridge esetében évszázadokon át kumulálódott vagyonok felett rendelkeznek, másrészt általában nem személyükben, hanem ex officio (hivataluknál fogva) és politikai megbízatásuk időtartamára ülnek a testületekben politikusok. Apropó ex officio, annak idején minden egyetem esetében törvénymódosítási javaslattal éltem, hogy az egyetemek választott vezetői és a hallgatók is ülhessenek a kuratóriumokban…
A kontinentális Európában azonban a nagy tudományegyetemek állami fenntartásban működnek, beleértve a hazai egyetemek közvetlen vetélytársait is a régióban. Ezért is javasoltam, hogy a fideszes kormány azonnal kezdje meg az alapítványi fenntartású intézményekkel a tárgyalásokat arról, hogy minél előbb – különösen a nagy tudományegyetemek – visszakerüljenek állami fenntartásba. Aktív fideszes minisztereknek és a párthoz köthető személyeknek semmi keresnivalójuk a kuratóriumokban. A klebelsbergi konzervatív fordulat keretén belül, amelyben a mi politikai közösségünk hisz, nemcsak a közoktatásra, hanem a felsőoktatásra is kiemelt figyelmet és támogatást kell juttatni a jelenlegi nehéz gazdasági és szociális válságban. Ez a valódi konzervatív politika és értékválasztás! Erre a Fidesz tudás-, értelmiség- és tudományellenes politikája miatt kiemelt szükség volna, amelynek során először kancellárokkal beszűkítették a választott egyetemi vezetők mozgásterét, majd az MTA átszervezésével hosszabb távra is óriási károkat okoztak a magyar tudományos fejlődésnek. És az Erasmus ösztöndíjak kapcsán az egyetemistákat az EU tudományos kutatásokat támogató Horizont programjában már most komoly veszteségek érik a magyar egyetemeket, hiszen a bizonytalanság miatt is elesnek támogatástól és partnerektől – egyébként hazánk nemzetközi megítélése is közrejátszik ebben sajnos.
A XXI. században az egyetemek olyan tudásközpontok, és olyan formában képzik a tanárokat, hogy aztán a magyar polgárok minél szélesebb köre legyen felvértezve azokkal a tudáshalmazokkal és készségekkel, amelyek egy gyarapodó és kiteljesedett élethez szükségesek. Hosszú ideje hangsúlyozzuk, hogy az oktatás és a felsőoktatás kiemelt nemzetstratégiai ágazat, hiszen a XXI. században, a tudás és az információ évszázadában a magyar polgárok egyéni gyarapodását, jólétét és szabadságát csak az autonóm egyetemeken megszerzett és továbbadott tudás biztosíthatja. Az egyetemi oktatók legalább közép-európai színvonalú (!) bérezése ugyanúgy elodázhatatlan lépés, mint a hallgatói ösztöndíjak emelése és a kollégiumi hálózat átfogó fejlesztése, a kínai Fudan Egyetem helyett épüljön meg végre az Egyetemváros! A szabad és független gondolkodásra, véleményalkotásra alapértékként tekintő polgári-konzervatív gondolatkör alapján minden esetben az értelmiségi létforma szabadsága, függetlensége mellett foglalunk állást. Meggyőződésünk, hogy az oktatási területnek saját minisztériumot kell felállítani, már csak azért is, mert a közoktatás és a felsőoktatás ügyét nem lehet egymástól elszakítva kezelni és fejleszteni.
A szerző nyelvész, egyetemi docens, a Jobbik országgyűlési képviselője
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/8. számában jelent meg február 24-én.
