Figyelem! A következő sorok csúnya szót tartalmaznak, de muszáj, különben nehezebb lenne megérteni, hogy mi a baj a Facebookkal, és miért építhetnek erre a bibire a kormányoldalon komplett szólás-szabadságharcos imázst.
2018 tavaszát írtuk, vadul dúlt újkori történelmünk legkiábrándítóbb választási kampánya, amelynek tetőpontkörnyékén a komplett Fidesz-média rázendített a Vona Gábor másságát hol finom, hol tahó módon lebegtető karaktersározásba: ebbe a sorozatba érkezett a Magyar Idők hasonló témájú írása.
Van nekünk egy zárt újságíró Facebook-csoportunk elméletileg azzal a céllal, hogy ne szűnjön meg teljesen a szakmán belüli kommunikáció, gyakorlatilag meg szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Magyarország nem kicsivel lenne jobb hely, ha soha nem jön létre ez a virtuális kompánia, de ez most mindegy, szóval 2018 tavaszán „Szolid buzizás polgári módra” címmel posztoltam a Magyar Idők említett cikkét a társulati felületen, aztán el is felejtettem az egészet, valószínűleg már másnap, olyan tempóval és sűrűségben születtek akkoriban a gyalázatos média- és propaganda anyagok.
Sokan, mint a gonoszok | Magyar Hang
A kedvencem, amikor egy súlyos depressziósnak azt mondják, szedje már össze magát.
Egy hete azonban kísértett a múlt. Üzenetet kaptam az oldaltól, miszerint ezzel a bejegyzésemmel súlyosan vétettem a közösségi alapelvek ellen, ezért 36 órás totális büntetéssel sújtanak. Vicces kedvű kormánymédia-munkás akcióját gyanítom a háttérben, talán az egyik büntetett Facebook-előéletű szaktárs akarta megmutatni, miként működik a szisztéma, de mindegy ez is, ott tartunk tehát, hogy megérkezik a fenyítés, első körben még olybá tűnik, létezik a felsőbb kegyelem, mert kérhetsz felülvizsgálatot, amiről rögvest kiderül, hogy csupán illúzió, hisz alig nyomtál entert, lendületből jön vissza az elutasítás.
Ekkor még írhatsz végső üzenetet, ami motiválásként azzal a bevezetővel startol, hogy tök mindegy, mit közölsz velük, mert a legkevésbé sem befolyásolja a döntést, de köszönik, hogy segítesz jobbá tenni a működésüket. Mindenesetre, ha már van ez a feszültségszelep, vettem egy nagy levegőt, és higgadtan megfogalmaztam, hogy véleményem szerint mennyire groteszk, amikor azért kapsz büntetést, mert valakinek vagy valaminek a védelmére keltél, majd megkezdtem jogerős eltiltásom letöltését.
Mindez egyébként egyáltalán nem fontos, három nap Facebook nélkül, ez legyen az életút legnagyobb tragédiája, ugyebár, az első pár órában zavar, hogy nem tudsz néhány marhaságra reagálni, de hamarosan természetfotós perspektívába emelkedsz, s a közbeavatkozás vágya nélkül szemléled az eseményeket.
Amiért viszont mégis fontos mindez, hogy az erősen automatizáltnak tűnő morálrobotzsaru a kormányoldali véleményformálók között is hasonló végrehajtási logisztikával osztogatja a 30 napos bírságokat, ők pedig teljesen jogosan építik erre az elnyomó, cenzúrázó, véleménykorlátozó nyugati liberalizmus szörnyképet. Épp a kényszerszünetem előtt mutatott egyikük három megszólalást, amelyek mindegyike egy-egy havi szankciót ért, és a legőszintébben mondom, elképzelésem sincs, hogy miért. Mi több, még ezt a megszólalását is figyelmeztetéssel honorálta a szisztéma, még mi többebb, egy másik kolléga, aki erre reagálva visszamásolta a diskurzusba a törölt posztot, ugyancsak megrovásban részesült. Csakhogy.
Hoppá, hát nem kipukkadt a véleménybuborék? | Magyar Hang
A legújabb evolúciós lépés az lehet, ha a miért ilyen hülye helyett a miért gondolja ennyire másként kérdésre keressük a választ.
A Facebook moderátorcsapatáról keveset tudunk, a magyar gárdáról még annyit sem. Egyikük egyetlen megszólalásából annyi derült ki, hogy a kampány idején sem voltak túl sokan, s meglepődnék, ha ez a létszámot a szorgos, szürke hétköznapokra is megtartotta volna a cég. Innentől homályzóna, tipp és ötletelés: a feljelentett magyar fészbukozók talán nem is kerülnek humán rendészek elé, az én buzizásom, ami pont, hogy a buzizás ellen szólt, zökkenőmentesen megkapta a megbélyegző pecsétet, mert hát ott még nem tart a mesterséges intelligencia, hogy értené a szarkazmust, a direkt túlzást vagy az iróniát. (Habár ahogy gyakran tapasztalom, manapság a természetes intelligencia sem tart már ott.) Úgyhogy simán előfordulhat, egyszerűen túl kicsi piac vagyunk mi itt, a Kárpát-medencében, hogy apró-cseprő balhéinkat ne algoritmusok intézzék, így akit sokszor feljelentenek, mérlegelés nélkül, futószalagon gyűjti be az újabb és újabb retorzióit.
Ami bosszantó, felháborító és igazságtalan, de mindeközben szerencsére jobbról-balról, mindenhonnan és bárhonnan hullámozhat határtalanul a mémekbe formázott vagy pusztán tiltott szavak nélkül megfogalmazott fake news- és gyűlölettenger.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/4. számában jelent meg, 2019. január 25-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/4. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
