Arkagyij Rajkin egykor igen népszerű humoreszkjéből idéztem a címben, és idézettel is folytatom, de már teljesen máshonnan. – Nem azért nehéz harcolni, mert felülről tartanánk a retorziótól, hanem azért, mert a társadalom kussol – mondta Pesty László ősfideszes, és azt gondolom, kimondta a lényegét annak, ami miatt idáig jutottunk. A társadalom „kussol”, ez bátorította föl az elmúlt évtizedben a jelenlegi kormányzópártot és a klientúráját, hogy azt tegye, amit. Azt tegye, amit az előbb említett társadalom minimum fele elítél ugyan, mégsem történik az égvilágon semmi, „ők” meg ott fönn jókat röhögnek mindezen, és megy a habzsi-dőzsi gátlástalanul és végeérhetetlenül. Ami csak belefér, hadd szóljon, tehetjük, mert a társadalom kussol.
Vajon miért? Elértünk a megfélemlítés olyan fokára, amikor már senki nem mer szólni semmiért, csak a fizetett bohócok produkálnak látszathőbörgéseket hivatalos(nak mondott) helyeken, ezzel kiengedve a gőzt, s aztán megint megy tovább minden, mintha mi sem történt volna? Csakhogy van ennek egy nagy veszélye, mégpedig az, hogy gyűlik a feszültség, egyre csak gyűlik; ez látványosan megnyilvánul a frusztrált és egyre frusztráltabb közéletben. Olyasmikkel szembesülünk, amik egyértelműen üzenik nekünk: nagyon nagy a baj, de mi már erre se merünk odafigyelni, homokba dugjuk a fejünket, és hát tudjuk, hogy homokba dugott fejjel csak kussolni lehet.
Ha a feszültség egyre fokozódik, akkor a fizika törvényei szerint előbb-utóbb bekövetkezik a robbanás, a rengeteg föltorlódott energiának ki kell szabadulni valami módon. Nos, én épp ettől a „valami módon”-tól félek, mert nagyon jól tudom, hogy minél tovább húzódik a krízis, a fordulat, majd az utána történő elindulás annál kegyetlenebb és kínkeservesebb lesz. Akinek sok a félnivalója – vannak jónéhányan –, az a végsőkig el fog menni, hogy a bűnei ne kerüljenek napvilágra, ne legyen felelősségre vonható, mert a büntetés tétele igen magas.
Magyar Péter hibát követ el, amikor hangoztatja, hogy ő mindig is jobboldali, konzervatív, nemzeti elkötelezettségű volt. Vajon mit akar ezzel mondani? Azt hangsúlyozza, hogy egyetért az uralkodó elit elveivel, csak épp tele lett a hócipője azzal, amit maga körül tapasztal immár hosszú évek óta? Ha jobban végiggondolná, rájöhetne, hogy a jelenleg regnáló bűnbandának soha a büdös életben nem voltak elvei, sem jobb- sem baloldali mentalitás nem volt rájuk jellemző – pontosabban fogalmazva épp az a lényeg, hogy az égvilágon minden jellemző volt rájuk. Voltak ők már minden: liberálisok, konzervatívok, keresztények, hazafiak vagy épp internacionalisták. Kizárólag az volt a vezérelv, hogy a hatalomhoz vezető úton maradhassanak. Kit érdekel manapság, hogy keresztény meg európai – bár az utóbbi már szitokszóvá is vált mostanság. A NER kizárólag addig keresztény, amíg ez szavazatokat jelent számára, épp ezért sikerült bevinni az erdőbe az ide sorolható egyházakat is, amelyek kritikátlanul zsebelték be a hatalmas állami támogatásokat – naná, hogy a szószékekről az Orbán-rendszer dicsőítése szólt vasárnaponként! Na de könyörgök: ebben mi a keresztényi? Micsoda álszent dolog meglepődést színlelni amiatt, hogy látványos mértékben csökken a templomba járók száma!
Én most kezdtem el félni. Mindig is tudtam, hogy minden rendszer bukásra van ítélve, minden diktátor csillaga egyszer lehull, de amíg ez csak elérhetetlen messzeségben látszik – mint anno a szocializmusban –, addig nem foglalkozik az ember a részletekkel, mert minek. Megbukik, hát megbukik, de ki lát el odáig? Hogy milyen áron, az már csak akkor válik dominánssá, amikor mindez látótávolságon belülre kerül. És ilyenkor még az is fölmerül az emberben kérdésként: utána hogyan tovább?
Azt gondolom, a jelenlegi balhét még megússzák. Komoly sérülésekkel ugyan, de valahogy kievickélnek belőle, hiszen minden eszköz az ő kezükben van, tetézve a parlamentet is felülíró rendeleti kormányzással – és ide beleszámít még annak a két és félmillió szavazónak a lelke is, akik behunyt szemmel adják le a voksot négyévente. Istent és embert nem ismerve irgalmatlan lejárató kampány fog indulni; a Vona Gábor ellen anno lefolytatott mocskos hadjárat csak lenge szellő volt ehhez képest. Most fog igazán összezárni a banda, egy emberként, mert valaki közülük megszegte a hallgatás parancsát, az omertát, és aki ilyet tesz, annak nincs kegyelem.
Azt gondolom, még soha nem volt akkora szükségünk a higgadtságra, a mértéktartásra, a toleranciára, mint mostanság. Igen, nekünk, akiknek nem a gyűlöletre, a másik letaposására és kizsákmányolására épül a világnézetünk. Ha nem tudjuk elérni, hogy az inga sajnálatos módon ne lengjen ki a másik szélső helyzetbe is, akkor valójában nem fog történni semmi, legföljebb néhány homlokzat lesz átfestve más színűre; ami mögötte van, az ugyanolyan rohadt marad, mint eddig volt. Nem tudom, ezt sikerül-e majd valami módon elkerülnünk. Létkérdés lenne.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
