Döntetlen a Wembleyben: Anglia - Magyarország 1:1

Döntetlen a Wembleyben: Anglia - Magyarország 1:1

Anglia - Magyarország (Fotó: Lukács Csaba)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Remélem, tudunk egy jó mérkőzést játszani, és sikerül olyan eredményt elérnünk, amivel emelt fejjel jöhetünk le a pályáról - mondta Marco Rossi hétfőn Londonban. A magyar szövetségi kapitány szerint kedd este tökéletes játékra van szükség ahhoz, hogy megfékezzék a klasszisokkal felálló Eb-ezüstérmes angolokat. Rossi egy brit újságíró kérdésére arról is beszélt: a magyar szurkolói rasszizmus néhány emberhez köthető, „szerinte Magyarország, akárcsak Anglia vagy bármelyik európai ország, nyitott, toleráns és demokratikus.”

A The Times keddi számában egy, a szurkolói rasszizmusra szakosodott szabadúszó sportújságíró, Robert O'Connor arról ír: a vasárnapi, alig 273 néző előtt játszott magyar-albán meccs a magyar futball „másik” arcát idézte fel. „Magyarország ellenséges környezetté vált a kisebbségek számára, legyen szó akár állandó lakosokról, akár vendégfocistákról”. A hosszú cikk zárógondolata a legérdekesebb: „Orbán, aki korábban focista volt, tisztában van a játék erejével. Arra törekedett, hogy az ultrákat megfossza a labdarúgás hagyományos királycsináló szerepétől. Az elmúlt években a hatóságoknak sikerült visszaszerezniük a játék irányítását a keményvonalas szurkolóktól. A biztonsági ipar növekedése (az EU-ban Magyarországon a második legmagasabb az egy főre jutó biztonsági alkalmazottak száma) azt eredményezte, hogy sok egykori huligán átállt, és a hivatalos – kvázi állami – biztonsági rendszer részévé vált.” 

A Daily Mirrorban megemlékeztek arról a bizonyos mérkőzésről is a régi Wembleyben (1953. november 25, Anglia – Magyarország 3-6), „amikor a mágikus magyarok megszelídítették a legyőzhetetlen oroszlánokat”, ráadásul hat hónappal később a britek 7-1-re kaptak ki Budapesten, és máig ez az angol válogatott legsúlyosabb veresége. Hát, mostanában akár a hat-hármas, akár a hét-egyes magyar győzelemre elég kevés esély mutatkozik. Egyébként az a bizonyos hat-három volt az egyetlen győzelmünk Angliában, és utoljára 1962-ben nyertünk ellenük, Chilében.

Másfél órával a kezdő sípszó előtt már hatalmas tömeg hömpölygött a metróállomástól a stadion felé. Sokan jöttek családostól: anya, apa, gyerekek – a tömegben meglepően sok volt a kisgyerek. Egy suhancokból álló társaság megkért, hogy készítsek róluk egy fotót a telefonjukkal. Megkérdeztem, mire számítanak. Nyerünk, mondták magabiztosan, mire rákérdeztem a szerintük várható eredményre is, hozzátéve, hogy magyar újságíró vagyok. 3-0, mondták, gyaníthatón szerények akartak maradni. A magyar csapatnak ugyanis nem megy túl jól (vasárnap Budapesten kaptunk ki az albánoktól), a jelenlegi brit válogatott pedig az utóbbi évtizedek legerősebb csapata.

Az angol szurkolókban még élénken élnek a budapesti sérelmek: a magyar himnusz alatt többen fütyültek, a brit kemény mag egy része végig énekelt, és nem az Isten, áldd meg a magyart tanulták meg az alkalomra. Egyébként nagyon sokan jöttek el, a 90 ezres arénában csak három felső szektor maradt üres.

A mérkőzés ötödik percében verekedés tört ki a hivatalos tájékoztatás szerint nyolcszáz főnyi magyar szurkolótábor szektorában – mivel a sajtópáholytól a lehető legtávolabbi részen voltak, nem lehetet megállapítani, hogy pontosan mi történt, de az látszott, hogy nagy a tumultus és bementek a rendőrök is. Mindenesetre a bíró nem állította meg a játékot és a kedélyek hamar lecsillapodtak.

Ahogy várható volt, az angolok támadtak, de a magyar csapat jól állta a sarat. Sőt, a huszonharmadik percben Luke Shaw eltalálta Loic Négo fejét a brit tizenhatoson belül, magyar büntető! Sallai Roland áll a labda mögé, Pickford balra megy, ő jobbra lő, vezetünk! Az első félidő hajrájában eléggé beszorultunk, a harminchetedik percben az első angol kapura rúgás mindjárt az egyenlítő gólt is hozta: egy beívelés után bizonytalankodtak a védők, John Stones nagyjából egy méterről bepöckölte a labdát a magyar hálóba. 1-1-es döntetlennel mehettek szünetre a csapatok – a magyarok sokkal bátrabban játszottak Londonban, mint két nappal korábban Budapesten a messze nem olyan játékerőt képviselő albánok ellen.

Az angol szurkolók a második félidő elején is elénekelték a himnuszukat, aztán minden úgy folytatódott, ahogy előtte: ők támadtak, mi védekeztünk, de néha szépen felértünk az angol kapu elé.

A hazaiak labdabirtoklása nyomasztó volt ugyan, de ha kicsit bátrabban lövünk kapura a második félidőben a tizenhatoson kívülről, lett volna esély – sajnos a mieink a jobbnál is jobb helyzetet akartak teremteni. A hajrára a műsorvezető nagy tapsot kapott, amikor bemondta a hivatalos nézőszámot: 69 380. Gól már nem esett, így a magyar csapat jókora meglepetésre döntetlent harcolt ki a jóval esélyesebb angol csapat ellen a Wembleyben.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

„Imádkoztam Dobrev Kláráért” – Magyar Hang-ajánló

„Imádkoztam Dobrev Kláráért” – Magyar Hang-ajánló

Interjú Márki-Zay Péterrel, Chikán Attilával és Enyedi Ildikóval! Dobrev Klára vagy Márki-Zay Péter? Kire szavaztak a közélet ismert arcai? Milliókat érnek Szijjártó helikopterezései, de egy fillért sem fizet érte! Keresse a friss Magyar Hangot, Budai Hang mellékletünkkel!

Kötöttfogás Extra

Támogasson minket!

Keresés

Csatlakozzon hozzánk Patreonon

Pogátsa Árnyékot vet, de még így se, még vele se találjuk a hazai középosztályt